Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-786

220 786. országos ülés 1918 május 16-án, csütörtökön. kezesek felvételét is javasolták. Az egyik alárendeltebb jelentőségű, a kezdeményezés a közigazgatási bíróság részéről indult ki. T. i. méltóztatnak emlékezni, hogy a jövedelemadótörvénybjn van egy rendelkezés a távollevők adójának számítására vonatkozólag. Az 1909: X. t.-cz. 23. §-ában van ez szabályozva. Felmerült a kérdés és kételyek támadtak aziránt, hogy a háromszorosan számított jövedelemből vagy az egyszeresen számított jövedelemből vonhatók-e le bizonyos terhek. Most a dolog tisztázása érdekében itt kimondatnék, hogy igenis a háromszorosból vonandók le : olyan álláspont, amely a pénzügyi közigazgatásban követtetik is, de mondom, e tekintetben a bíróság körében kételyek merültek fel. Végül ki kell terjeszkednem Teleszky képviselő urnak egy eszméjére, amelynek különben már a pénzügyi bizottság tárgyalása során is kifejezést adott. Ö t. i. attól áz aggodalomtól vezetve, hogy a mostani adótörvény oly késői időpontban lép hatályba s igy annak a folyó évben való akadálytalan végrehajtása nehézségekbe fog ütközni, azt az eszmét vetette fel, hogy a 20—50.000 koronáig terjedő vagyonokra az idén nem eszközölnék a kivetést, hanem a jövő évtől fogva, még peAig két évre, egy évre visszamenő hatálylyal, uj kivetést az idén a jövedelem- és a vagyonadót, illetőleg egyrészt csak azokkal szembsn alkalmaznak, akik azt maguk kérik és vallomást adnak, másrész! azokkal szemben, akikre nézve a pénzügyi hatóságnak alapos oka van annak feltételezésére, hogy az idén több a jövedelmük, mint a mekkora jövedelem alapján őket tavaly megadóztatták, továbbá az uj adózókkal szemban, akik eddig mint adózók nem szerepeltek és végül azokkal szemban, akiket legalább 100,000 korona jövedelem, vagy 2 millió korona vagyon után adóztattak meg, A t, képviselő urnak erre vonatkozó aggályai elől nem merek elzárkózni. (Helyeslés.) Tény az, hogy május közepén vagyunk ; hogy a törvény mikor lesz meg, egészen bizonyosan nem vehető kilátásba, a végrehajtási utasítás elkészítése időbe kerül, a kivetés előkészítésének technikai része a mai viszonyok között kétséges, a személyzet hiányos, az ennek kiegészítésére vonatkozó tárgyalások elhúzódhatnak és tényleg beállhat az az állapot, hogy a törvényt a maga egészében, a maga teljességében végrehajtani nem vagyunk képesek. A t. képviselőház, méltányolva ezt a helyzetet, talán azt a megoldást fogadhatná el, hogy a törvényjavaslatba vegyünk fel egy szakaszt, amely szerint a pénzügyminister felhatalmaztatnék, hogy az esetre, ha a viszonyok ezt követelik, a mondott értelemben rendeletileg intézkedhessek. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezzel a végleges döntés ebben a kérdésben még fel lenne függesztve, de mind a két ut praktikábilis lenne. (Helyeslés jobbfelől.) Tekintettel azonban arra, hogy az idő nagyon előrehaladott, valószínűnek tartom, hogy a felhatalmazásban kapott joggal élni is fogok, (Helyeslés jobbfelől.) Befejezésül legyen szabad még néhány szót szólnom a benyújtott határozati javaslatokról. (Halljuk! Halljuk!) Határozati javaslatot nyújtottak be Ábrahám Dezső és Benedek János t. képviselő urak. Ábrahám Dezső képviselő ur határozati javaslatának elfogadását nem ajánlom. Amennyire a szöveg előttem van, van benne valami, ami felesleges és van benne valami, ami annyira határozatlan, hogy az utasítás, amely azon a réven a kormánynak adatnék, tulaj donképen végrehajthatlan lenne. A konjunkturális nyereségek kiadósabb megadóztatását mi is akarjuk. Kifogásom csak az ilyen általánosságokban tartott utasítások ellen fordul, amelyeket, ha komolyan akarjuk venni a ház határozait, mellőzendőknek tartok, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) Bsnedek János t. képviselő ur határozati javaslatának két pontja van. Az első pont szól az adóztatás terén a progresszivitásnak az egész vonalon való alkalmazásáról, a második pedig utasítást foglal magában a pénzügyminister számára, hogy a ma különböző helyeken eldugott és nagynehezen fellelhető pénzügyi törvényeket egy egységes gyűjteménybe foglalja, hogy az adótörvényhozás áttekinthető legyen. Ami az utóbbit illeti, teljesen osztozom az igen t. képviselő urnak abban a felfogásában, hogy ez igen szükséges lenne. Magam is, akinek pénzügyi törvények olvasásában bizonyos gyakorlatom van, tényleg kerülök abba a helyzetbe, hogy meg kell állapitanom, érvényes-e valami vagy nem. Azonban figyelmeztetnem kell a t. házat, hogy itt is technikai nehézségekkel állunk szemben és, habár eltökélt szándékom, hogy ezt az összeállítást megcsináltassam, arra nézve terminusos kötelezettséget ezidőszerint vállalni nem birok. (Helyeslés jobbfelől.) Benedek János : Nem is kívánok terminusos kötelezettséget. Popovics Sándor pénzügyminister: Ami a határozati javaslat első pontját, a progresszivitásnak az egész vonalon való keresztülvitelét illeti, bátor vagyok csak arra utalni, hogy én ezt az első pontot csakis ugy fogom fel, hogy a progresszivitást keresztül akarja vinni a személyi adóztatások terén. Aggályosnak látszik nekem egy kissé ez az általánosan tartott formula, mert jól emlékszem, hogy az 1909-es adóreform tárgyalásánál találkoztunk oly követelményekkel, hogy a földadó terén is progresszivitást hozzunk be, holott a hozadéki adók terén ismerünk enyhítéseket és mentességeket, de a progresszivitás intézményét nem ismerjük. Pl. törvénykönyvünk ismeri a napszámosok adómentességét a kereseti adóztatás terén, de a keresetre magára egy és ugyanazon százalékot alkalmazza, tekintet nélkül annak nagyságára. Ez a hozadéki adók természetéből direkte következik. (Igaz! Ugy van!) A fogyasztási adók terén el lehet képzelni ezt. sőt egyes adórendszerekben meg is van, hogy az a fogyasz-