Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-786
216 786, országos ülés 1918 részéről méltánylásban nem részesült ; kérelmükkel elutasították őket, pedig igen helyes lett volna e szakemberek véleményét meghallgatni, mert gyakorlatias észrevételeikkel mindenesetre hozzájárultak volna a ministeri utasítás jobbátételéhez, (Helyeslés baljelől.) Igen helyes volna, ha kimondatnék, hogy a bortermelési adó legalább a vagyonadóból levonható és ha a tartalékolás is megengedtetnék. Igaz ugyan, hogy most a bornak nagy ára van és most e terhet a bor el is bírja, de nem igazságos az. hogy a szőlősgazda oly sok jogczimen adóztassék meg, mert ez igen sok zaklatással is jár. Bizony a szőlőművelés éveken át nem hozott jövedelmet és sok bajjal és költséggel járt. A múlt évben' az Isten áldása kisérte a munkánkat, de jöhetnek rossz évek, elemi csapások, a munkaerő hiányossága folytán is sokat szenvedünk, azután különösen a szénkéneg hiányzik a szőlőnek, a minek következtében sok helyen a szőlő elpusztult és ha a kormány a szőlőtelepitvényi akcziót, mint eddig, nem fogja támogatni, nem tudom, hogy fogjuk az ezen a sok czímen való adózást elviselhetni. (ügy van ! bal felől.) Az okos adópolitika kerülni igyekszik azt, hogy az adózó kedvét elvegye és az adóalanyokat minden kigondolható adóval sújtsa, mert az igazságtalanság érzése rossz hatással van a mai viszonyok között különben is agyonzaklatott kedélyekre. A nagy hasznot különben sem a termelő, hanem a lánczkereskedelem vágja zsebre, (ügy van! jobbos baljelől.) amely a termelő boraival spekulál és 100%-os nyereségekre tesz szert, (ügy van! baljelől.) így azután sem a vagyonadó, sem a hadinyereségadó, sem a bortermelési adó nem térülhet meg. Nem akarjuk kivonni magunkat a kötelességek alól; szívesen szolgáljuk édes hazánkat pénzes véráldozattal; ismerjük az állani sok terheit, hiszen köztisztviselőinknek és lelkészeinknek sem vagyunk képssek megfelelő háborús segélyt nyújtani, de igazságot, méltányosságot és az egyenlő elbánás elvének alkalmazását kérjük. Abban a reményben, hogy a pénzügyminister ur jogos és igazságos kívánságunkat megszívleli, az adójavaslatokat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés baljelől.) Elnök : Ki következik szólásra ? (Senkisem ! Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérem a t. házat, kiván-e még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Popovics Sándor pénzügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk!) Mielőtt azokkal a megjegyzésekkel és bíráló észrevételekkel foglalkoznám, amelyeket az előttem felszólalt t. képviselő urak a javaslattal szemben tettek, mindenekelőtt elismerő köszönetemet akarom kifejezni azért, hogy a t. felszólaló képviselő uraknak többsége az előttünk lévő javaslatot abból a nézőpontból május 16-án, csütörtökön. ítélte meg. melyből az egyedül ítélhető meg helyesen, tudniillik az állami bevételek fokozásának szüksége szempontjából. (Helyeslés jobbról.) Nagyon sajnálom, hogy ezt az elismerésemet a közvetlenül előttem felszólalt t. képviselő úrral, Bernáth Béla t. barátommal szemben csak kissé redukált mértékben tudom alkalmazni. Mert habár a bevételek fokozásának szükségét ő elismerte, nem vonta le ebből a kellő következtetést, sőt ellenkezőleg, azt az eszmét pendítette meg, hogy a jövedelemadó alapjának megállapításánál a boitermelési adó is ebből az alapból vonassék le. Természetes, hogy ezt az ideát nem teszem magamévá. A bortermelési adót czélzata és természete szerint fogyasztási adónak tekintem . . , (Élénk helyeslés balról és jobbról.) Matta Arpád : Termelési adó ! Popovics Sándor pénzügyminister:... és ennek a fogyasztási adónak levonását az adóalapból részemről nem pártolhatnám. Az állam pénzügyi helyzetének, amely a háborúnak tartama és méretei folytán beállott, a legjellegzetesebb tünete a kiadások szertelen emelkedése. Szó esett róla s tudjuk, hogy az összes háborús és a háborúval összefüggő kiadások ezideig magyar államot 26 milliárddal terhelték meg. Oly számokkal dolgozunk, amelyekkel azelőtt a gyakorlati élet terén alig, talán a tudomány egyes ágazatai terén, mondjuk, a mikrobák világában vagy a csillagászat terén foglalkoztak. (Igaz ! ügy van !) Ezeknek a kiadásoknak a fedezésére az állani a maga bevételeit csak igen elenyésző mértékben vehette igénybe, de igénybe kellett vennie hitelét, aminek egyik jellemző adataid szolgáljon az, hogy mig a legutolsó békeesztendőben a magyar államadósságok évi kamat- és törlesztési szükséglete 327 milliót tett ki, ezidőszerint ezen a czímen a magyar államot 1.128,000.000 korona terheli. Talán a dolog megvilágítása érdekében járok el, amikor azt mondom, hogy ez az összeg körülbelül annyi, mint amennyit a magyar állam rendes kiadásai kitettek, nem is olyan régen, ezelőtt tiz esztendővel. (Igaz ! ügy van ! jobbjelől.) Az állam hiteligényeinek kielégítésére kénytelen volt a jegybanknál kölesönöket felvenni. Ha már erről szólok, nem mellőzhetem el azokat az észrevételeket, amelyek az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek a monarchia két állama részéről való igénybevételére vonatkoznak. Szóvá tették ezb elsősorban Teleszky János t. kéjrriselő ur. utána, ha nem csalódom, Bckhardt Vilmos képviselő ur is. Szóvá tették különösen azt a tényt, hogy az Osztrák-Magyar Banknál a kölcsönöket Ausztria a kvóta arányát meghaladó részben vette fel. Előre kell bocsátanom, hogy a pénzforgalmi eszközök mesterséges megszapörítása a hadviselő államok mindegyikében előfordult. így pl. — sajnálom, hogy Ábrahám Dezső képviselő ur nincs itt, aki összehasonlította a mi állapotainkat a német birodalom állapotaival — a német
