Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-786

786. országos ülés 1918 május 16-án, csütörtökön. 217 birodalmi bankjegyek forgalma ezidőszerint kitesz 11.800,000.000-t, amihez azonban hozzá kell adnunk a hadikölc.sönpsnztárak a Kriegsdarlehenscassek által kiadott jegyeket, amelyek a legutóbbi adatok szerint a hét milliárdot meghaladják. A német birodalmi bankjegyek és ezek a jegyek összességükben 19 milliárd márkát tesznek ki. A hadviselő államok között vezet Francziaország, ahol a Banque de Francé legutóbbi kimutatása szerint, a franczia bankjegyek forgalma 27 milliárdot ért el. Sőt még a gazdag Anglia sem kerülhette ki azt, hogy a háború költségeinek fedezésére pénzforgalmát meg ne szaporítsa, amennyiben a 48 millió fontot kitevő bankjegyforgalmon kivül 231. millió font egyéb jegy, az úgynevezett Currency Notes vannak forgalomban, nem is számítva azt, hogy az angol kormány által kibocsátott kincstári utalványok valószinüleg szintén igen nagy mértékben használtatnak fizetésre. Egyáltalában a pénzgazdaság kifejlése óta minden háború a tartamához és a méretéhez képest a pénzforgalmi eszközök mesterséges megszaporitásával jár. Láttuk ezt a napóleoni háborúk alatt, láttuk ezt az amerikai szeczesszióliáboru alatt, hiszen az amerikai valuta-viszonyokat ezek a szeczessziós háborús jegyek meglehetősen megzavarták, láttuk ezt 1866-ban és láttuk legutóbb a német-franczia háborúban 1871-ben. Már maga a mozgósítás is egyszerre vagy legalább is nagyon rövid idő alatt óriási szükségletet támaszt és ennek a szükségletnek kielégítésére mindenütt egy csapással növekszik a jegyforgalom. Amikor az államok mint nagyfogyasztók lépnek fel, megadják ezzel az első lökést a drága, ságra. S ha a dolgok mélyére tekintünk, azt hv szem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a drágaság alapoka az a körülmény, hogy az államok fogyasztási czélokra nagy arányban hitelt vesznek igénybe. Hogy ez a hiteiigénybevétel micsoda formában történik, az másodlagos kérdés. Én azt hiszem, hogy ha pl. az állam a háború kitörésének első pillanatától fogva hadikölcsönkötvényekkel fizetett volna is, a drágaság talán nem olyan mértékben, mint ma, de mindenesetre bekövetkezett vona. Nem tesz t, i. nagy különbséget e tekintetben az, hogy a hiteligények kielégítésének mi az alakja. Távol áll természetesen tőlem az. mintha én ezzel a fejtegetéssel a pénzeszközök mesterséges megszaporitását védelmembe akarnám venni, ezt az összes pénzbeszerzési eszközök között a legveszedelmesebbnek tartom, a legveszedelmesebbnek azért, mert közvetlenül hat és azért, mert a legolcsóbb és ennek folytán a szanálást hátráltatja, a szanálást elposványositja, ha a fiskális érdekek túlságosan érvényesülnek. Láttuk ezt pl. az 1866-iki háborúnál, amelynek költségeit 1892-ben kezdtük visszafizetni; mindaddig t. i. forgalomban voltak az állam jegyek 312 millió forintnyi összeg erejéig. A drágaság megelőzésének talán egy módja KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxis. KÖTET. lett volna, ha a háború kitörésekor az állani rögtön az általános szükségleti czikkek egész produkcziójára rávetette volna magát, ami azonban a mai gazdasági berendezkedés mellett lehetetlen lett volna. (Igaz! Vgy van!) Azt hallom, hogy az északamerikai unió az állami háborús szükségletek egy bizonyos terén ezt a rendszert:, mikor a háborúba lépett, megkezdte ; hogy micsoda eredménynyel, erre nézve semminemű adataink nincsenek. Ami már most azt a körülményt illeti, hogy Ausztria nagyobb mércékben mint mi, nagyobb mértékben, mint a kvótaarány, veszi igénybe a bankhitelt, méltánytalan lenne szemet' hunyni az előtt, hogy Ausztria terhei szintén nagyok. Nem hunyhatunk szemet az előtt, hogy Ausztria területének egy nagy része jó ideig a háború tartama alatt ellenséges invázió alatt állott, és ennek következményeit Ausztria sinyli meg. Hozzájárul az, hogy az osztrák parlament oly kiadási politikát folytat, amely a pénzügyeket tovább terheli. (Vgy van ! a jobboldalon.) Természetesen az efeletti kritikától nekem tartózkodnom kell. Az osztrák kormány, elsősorban az én t. kollégám, az osztrák pénzügyminister, teljes tudatában van a keletkező bajoknak, maga részéről mindent elkövet, hogy ezt enyhítse, ha lehet, megelőzze, de szándékának teljes megvalósításában az ottani sajátos politikai viszonyok gyakran megakadályozzák. Fényes László : Az ő politikájuknak levét mi iszszuk meg! Popovics Sándor pénzügyminister: A saját tapasztalatomból azonban tanúságot tehetek róla, hogy az osztrák közgazdasági élet számottevő tényezői kivétel nélkül a megzavart pénzügyi viszonyok regenerálásának szükségérzetétől át vannak hatva és remélem, hogy érvényesülni is fognak. (Helyeslés.) Ami a saját magunktartását illeti, mindent elkövetünk, hogy a jegybank hitelét ne vegyük vagy csak korlátolt mértékben vegyük igénybe, de kötelességszerűen ki kell jelentenem, hogy ugy, amint a múltban előfordult, a háború tartama alatt a jövőben is megeshetik, hogy ha váratlanul nagy szükségletek lennének fedezendők, amelyek fedezésére elegendő pénzkészletek nem állanak rendelkezésre, más mód, mint a jegybankhoz fordulni, rendelkezésünkre nem áll. Az államadósságok emiitettem nagy szükséglete mellett fokozódnak a jószágárak emelkedése folytán a dologi kiadások, emelkednek a személyi kiadások, az utóbbiak természetesen leginkább szembeötlenek, elégületlenségeket, mozgalmakat váltanak ki. Teleszky János t. képviselő ur felhozta azt, hogy sokkal helyesebben cselekszik a kormány, ha az állami tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak a szükségleteit azáltal igyekezik kielégíteni, hogy természetben beszerzi az életfentartás elsőrendű szükségleti czikkeit. Igaz, hogy ez tényleg igen helyes idea, az is igaz, hogy a kormány ezidőszerint a magángazdaság felett behatóbb 28