Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-786

május 16-án, csütörtökön. 215 786, országos ülés 1918 . törvényjavaslat előzetes tárgyalására kiküldött bizottságban megüresedett két tagsági helynek választás utján való betöltése. A választás szavazólapokkal történik. A szavazólapok a ház asztalára letett urnába teendők, még pedig összehajtva, tekintettel arra, hogy a választás titkos. A névsort Vitéz Győző jegyző ur olvassa, a tárollevöket pedig Pál Alfréd jegyző ur jegyzi. Jelentem a t. háznak, hogy nagyon természetesen a horvát-szlavonországi képviselő urak a szavazásban részt nem vehetnek. Kérem Vitéz Győző jegyző urat, méltóztassék megkezdeni a névsor felolvasását, a képviselő urakat pedig kérem, szíveskedjenek helyeiken maradni és csak neveik olvasásakor szíveskedjenek előlépni, nehogy a szavazás alkalmával a ház üléstermében torlódás támadjon. (Helyeslés.) Vitéz Győző jegyző (olvassa a névsort). (Az elnöki széket Scitovszky Béla alelnök foglalja él.) Elnök: Fel fog olvastatni a távollevő képviselő urak névjegyzéke. Pál Alfréd jegyző (olvassa a névsort). Elnök: A szavazatok össze fognak számláltatod, aminek megtörténte után fogom kihirdetni az eredményt. Addig is, mig a jegyző urak szívesek lesznek a szavazatokat összeszámlálni, áttérünk nepirendünk második pontjára : a jövedelemadóról és a vagyonadóról szóló törvények módositáíáról és kiegészítéséről, a hadinyereségadóról szóló törvény hatályának meghosszabbításáról, valamint egynémely adónem után fizetendő hadipóthkról szóló törvényjavaslat (írom. 1401, 1437) tárgyalására. Szólásra ki van feljegyezve? Vitéz Győző jegyző: Bernáth Béla ! Bernáth Béla: T. képviselőház ! Az előttünk levő törvényjavaslat voltaképen különböző törvények halmazata. Sokszor két-három törvényre is történik benne hivatkozás, holott a törvény szövegébe világosságot kellett volna önteni, hogy azt miadenki megérthesse és az intézkedéseket világosan felismerve, azokat a gyakorlatban alkalmazni is tudja. Különösen fontos ez az adójaväslatoknál, melyeknél minden egyes ember érdekelve van és melyekben csak akkor találhat megnyugvást, ha tisztán megérti, miről van szó, s ha látja, hogy ott az egyenlőség elve keresztül van vive, ha mindenki érzi, hogy vele igazságtalanság nem történik, mert mindenki egyenlően járul hozzá az állam terheinek viseléséhez. A progresszivitás elve sincs e törvényjavaslatban az egész vonalon keresztilivi ve. Mi szocziális programmot hirdettünk és így szükséges lett volna, kogy a progresszivitás, az igazságosság és egyenlőség elvének megfelelőleg, a javaslatban az egész vonalon keresztül legyen vive. Sérelmes a törvényjavaslatban az is, hogy a jövedelemadót a vagyonadóból nem lehet levonni. Az okos állami politika azt hozza magával, hogy a tőkegyűjtést és a független ekszisztencziák számának növekedését előmozdítsuk. A földadó 60%-ának pótlékolása és »a vagyonadóalapnak 20.000 K-ra való leszállítása a szegényebb társadalmi rétegeket igen meg fogja terhelni. Ezt megfelelő progresszivitással és a 2 millió koronán felüli vagyonok nagyobbmérvü megterhelésével könnyen lehetne enyhíteni. Szóba kell hoznom itt a bortermelési adó levonhatásának kérdését is. (Halljuk!) A javaslatban erről semmiféle intézkedés sem történik és ezáltal különösen a szőlősgazdák fognak igen nagy hátrányt szenvedni ; velük szemben igen nagy igazságtalanság és méltánytalanság fog történni. Sehol sincs nyoma annak, hogy a szőlőművelés intenzivitásából kifolyólag a tartalékolás megengedtessék. Már magában az a körülmény, hogy a bortermelés megadóztatása, amely eddigelé adórendszerünkben helyet nem foglalt, most mint újítás életbe lép, sérti a többtermelés elvét ; ez a termelés fokozását nem fogja elősegíteni. Ez az intézkedés mindenkit jövedéki felügyelet alá helyez, a termelőket sok zaklatásnak teszi ki ; midőn a törvény életbe lépett, akkor a termelő borát már eladta és a bortermelési adót a vevőre többé át nem háríthatja. Ez a javaslat igen nagy elégedetlenséget okoz a szőlősgazdák körében, mert nem elég, hogy szőlőterülete után a szőlősgazda fizeti a kereseti adót, a jövedelmi adót, a vagyonadót, a hadinyereségadót, a szeszadót, a boritaladót, most még ráadásul a bortermelési adót is követelik, nem szólva arról, hogy ujabb törvényeink még a kis üstön való pálinkafőzés jogát is elvették a termelőtől. Azonfelül a munkabér hallatlan emelkedése, a szőlőmunkához való eszközök megdrágulása és sok egyéb körülmény is sújtja őt. E törvény végrehajtási utasítása is annyi kételyt támaszt, hogy a gazdaközönség magát bajosan lesz képes tájékoztatni. A bortermelési adótörvény és a végrehajtási rendelet hiányosságát mutatja az a körülmény, hogy a gazdák által befizetett termelési adót, ha az a külföldre vitetik ki, nem a gazda, aki azt eredetileg befizette, hanem egy teljesen idegen egyén, az a kereskedő vagy az a borkereskedelmi társaság fogja kapni, amely a bor kivitelével foglalkozik. A bortermelési adótörvény végrehajtási utasításának 2. §-a szerint akkor fizetendő a bortermelési adó, midőn a termelő a bormustot vagy a bort forgalomba hozza, vagy másnak bármi módon átengedi, vagy saját fogyasztására fordítja, azaz midőn a bort elszállítja, illetőleg erre vonatkozó bejelentését megteszi. Azonban nem tartalmaz rendelkezést az utasítás arra nézve, hogy az a bor eladásának időpontjában volna fizetendő. Nincs intézkedés arra nézve sem, hogy a törkölyös must ára hány százalékkal vonható le. Mindezeknek a végrehajtási utasításban világosan feltüntetve kellene lenniök, mert különben az sok félreértésre és visszaélésre vezethet. Ezek tárgyában a szőlősgazdák egyesülete felterjesztést is intézett, amely azonban a pénzügyministerium.