Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

208 785. országos ülés 1918 nekem sürgős interpelláczióra engedélyt adni. (Felkiáltások balfelől: Hozzájárulunk!) Elnök: Sürgős interpelláczióra az engedélyt az elnök joga megadni. Eziránt a ház ülése előtt kell az elnökhöz fordulni, nem most. Méltóztassék az interpellácziót előterjeszteni. Gr. Károlyi Mihály: T. ház! Lehető rövidséggel fogom ennek daczára előadni mondanivalómat, mert nem akarok visszaélni a ház t. tagjainak türelmével. (Halljuk! Halljuk/) Interpelláczíóm tárgyát elsősorban azok a hirek képezik, amelyek tegnap arról értesitettek bennünket a lapok utján, hogy május 12-én Németország és Ausztria-Magyarország között ujabb megegyezés, illetőleg ujabb szövetség jött létre. (Éljenzés jobbfelöl.) Ez igy röviden elmondva, nem egészen világos. Mert hiszen a hármasszövetség, illetve az annak idején megkötött kettősszövetség, amely 1879-ben gróf Andrássy Gyula és herczeg Bismarck közreműködése által létrejött, akként állapíttatott meg, hogy az automatikusan prolongáltatik; vagyis, hogyha egyik vagy másik fél fel nem mondja, akkor automatikusan meghosszabbittatik ez a szövetség. Hogy ez igy van-e, én nem állítom, csak hivatkozom Eriedjung munkájára, amelyben ö ezt állítja. Ez annyit jelent, t. ház, ha ez igy van, hogy teljesen felesleges uj megállapodásokat kötni a régiek fentartása czéljából. De hiszen egészen világos az, hogy itt nem a régi szövetség meghosszabbításáról, hanem egy teljesen uj szövetségi viszony megalapozásáról van szó. Én ugyan nem látom be, — s erre majd beszédem folyamán tovább ki fogok terjeszkedni — hogy amidőn épen a túloldal részéről, velem szemben ülő t. képviselőtársaim részéről annyit hangoztatták a hármasszövetség üdvös voltát, annak mindenféle előnyét és különösen a háborúban való előnyeit, miért kellett most ettől eltérni s köztünk egy más, uj szövetségi viszonyt létesíteni. (TJgy van ! TJgy van! balfelől.) Mert hiszen, amint a. lapok közléseiből világosan látjuk, itt a szövetségi viszonynak különböző irányban való mélyítéséről van szó. Mindenki tudja, hogy mit értünk ezalatt. Hiszen ennek a mélyitési ügynek már egész irodalma van, amelynek legeminensebb képviselője Naumann Erigyesnek közismert munkája. Tudjuk, hogy ez a mélyítés különösen gazdasági, katonai, pénzügyi és ennek folytán politikai irányban történik meg. T. ház! En csak ismételten rámutatok arra, hogy én e szövetség ilyetén mélyítésének mindig elvi ellensége voltam, vagyok és maradok, különösen most a háború alatt. (Elénk helyeslés balfelől.) Mert, t. ház, hogy a háború után mi lesz, azt mi nem tudjuk. Meglehet,' hogy az ember kénytelen lesz nézeteit a háború után megváltoztatni. De a háború alatt ilyen fontos, ilyen mélyreható, az egész monarchiát, Ausztriát és Magyarországot gazdaságilag, politikailag, financziálisan és katonailag ilyen mélyen érintő május 1-5-én, szerdán. átalakulásba belemenni, ezt a legnagyobb koczkázatnak tartom és ez azután tényleg a sötétbe való ugrás. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) En azon alapon állok, amelyen gróf Czernin Ottokár állott, amikor elmondotta budavári beszédét és azt fejtegette, hogy azt óhajtja és az a politikája, hogy jövőben lehetőleg ne legyenek olyan szövetségesek, olyan csoportulások, amelyek egymással szemben állanak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) 0, gondolom, az európai népek szövetségének helyességét is fejtegette, bár arra nem emlékszem egészen pontosan, hogy ezt is mondta volna, de mindenesetre a népek szövetségéről beszélt. (TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) En igenis azon az alapon állok és az a nézetem, hogy ebből a háborúból üdvösen csak ugy kerülhetünk ki s a mi országunkra nézve csak akkor lehet egyáltalán haszonról beszélni, ha legalább biztosítjuk azt, hogy a jövőben egy valóban tartós béke lesz, amely béke azonban nemcsak arra szorítkozik, hogy a békét óhajtja, hanem hogy olyan állapotokat teremt, amelyek nem az Armée en paix-n, a fegyveren nyugvó békét idézik elő, hanem a fegyverkezés fokozása nélkül is eléri a békés állapotokat. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ennek a programúinak egyik alapfeltételét az képezi, hogy — amint egészen jól mondotta Czernin — ne legyenek egymással szemben ellentétes csoportosulások és szövetkezések. Ezzel azonban homlokegyenest ellenkezik a »Mitteleuropa« gondolata. A »Mitteleuropa« gondolata, akármennyire fejtegetjük, akármennyire fogjuk magyarázni, hogy ez is ugy, mint a hármasszövetség annakidején volt, tisztán deffenziva jeléggel fog bírni, mégis magában rejti annak a csiráját, hogy az ellentábor természetesen szintén szövetkezni fog, szintén egy csoportosulásba fog összetömörülni és ennek következménye az lesz, hogy elő fogja idézni azt, hogy itt is ott is ismét csak a fegyverkezések, a háborús állapotok perpetuálása lesz, akárhogy fogják is az ellenkezőjét akarni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon:) Hogy Bismark annak idején milyen bölcsen gondolkozott ezekről a dolgokról, hogy milyen előrelátó volt, kitűnik abból, hogy ő — ugy tudom és hivatkozhatom gróf Andrássy Gyula t. barátomra, aki ennek a kérdésnek adatait nagyon is jól ismeri —, hogy ő ellenezte azt, hogy Olaszország bevétessék a hármasszövetségbe. 0 azt mondta, hogy csakis Németország és a monarchia között legyen ez a szövetség. És miért akarta ezt? Nem azért, mert, nem tudom, bizalmatlansággal viseltetett volna már akkor az olaszokkal szemben, hanem azért, mert azt mondotta, hogy ha mi beveszszük Olaszországot és hozzácsatoljuk a kettősszövetséghez, akkor az provokálni fogja a mostani antant-államoknak szövetkezését. Tehát ő már akkor nem akarta a szövetséget túlságosan mélyiteni s mindig afelett gondolkodott, hogy