Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

206 785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán tévedésen alapulnak. Mindenki tudja, hogy régen etetés, itatás után 10%-ot szoktak levonni, ennek ellenében ma nem vonnak le többet mint 3%-ot. Ezen levonás a megyék részéről fakultatív, mert az alispánokra van bizva, ha akarják, levonhatják, fedezik a költségeket belőle és megyei állattenyésztési ezélokra fordítják, ha pedig ezt nem akarják, átengedhetik az egész összeget az illető birtokosnak. A jelenlegi állapot jellemzésére fel kell hoznom a következőket. Rövid idővel ministeri tárczám átvétele előtt közös ministertanács volt, amelyen kimutatták, hogy a katonaság húsellátása a lehető legrosszabb állapotban van és utaltak arra, hogy valóban szégyenletes, hogy az az ország, amelynek határain belül ma egyetlenegy ellenség sincs, azokat az egyéneket, akik az országot megvédelmezték, koplalni hagyják, (TJgy van! Ugy van!) hogy ezt a szégyenletes kérdést nem frázisokkal, hanem csak megfelelő ^intézkedésekkel lehet elintézni. Én erre a rekvirálást mellőzni akarván, felkérettem a vármegyék összes alispánjait; appelláltam hazafiságukra és azt mondtam nekik : »Uraim, a kényszerrekvirálást el fogjuk kerülni akkor, ha az urak megértetik a közönséggel azt, hogy azokat, akik hazánkat vérük, egészségük árán megvédelmezték, nem hagyhatjuk hus nélkül.« És 2%-ot az állományból kényszerkivetés vagy jobban mondva kényszerfelajánlás utján iparkodtam megszerezni. Az alispánok erre egyhangúlag azt mondták: »Belátjuk a megoldás üdvös voltát és a katonai kényszerrekvirálást elkerülendő, a felajánlást meg fogjuk csinálni.« Téves a képviselő ur kiindulási pontja, mert azt mondja, hogy az árak a czivilárakkal szemben óriási különbséget mutatnak. Matta Árpád: Ez tény! Gr. Serényi Béla földmivelésiigyi minister: Bocsánatot kérek, óriásilag differálnak ugyan az árak, de a kvalitást méltóztassék nézni, mert hiszen a katonaságnál elő van irva, hogy 250—300 darab egészen kis, silány ós alárendelt árut is_ átvesz ezért az összegért. Matta Árpád: De ha az ember nem rendelkezik olyannal! (Felkiáltások: Csináljon! Derültség.) Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: A nagy szempont itt már még sem az, hogy én vagy X. T. 400 koronával többet kapjak egy darab marháért, hanem az, hogy a katonaság el legyen látva. (Helyeslés a középen.) A másik dolog pedig az, hogy aki nyugodtan gondolkozik és igazságos szemekkel nézi az egész világ áralakulását az állatokra vonatkozólag, meg fogja látni, hogy sehol sincsenek olyan abszurd árak, mint ebben az országban. Es én, midőn két hónap előtt a ministerium vezetését átvettem, czélul tűztem ki, hogy az állatárakat vissza kell fejlesztenünk. Mert ezek mellett az árak mellett, a fogyasztó sem élhet meg, de a gazdálkodó egyén sem tud exisztálni. Erre persze nem április és május a megfelelő idő, hanem júniusban és júliusban fogok hozzáfogni az áraknak, hogy ugy mondjam, lehordásához, leapasztásához. Hock János: De nem csak a gazdáknál! A mészárosoknál kell elkezdeni! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: Tessék csak meghallgatni. Én éhez jobban értek, mint a tisztelendő ur! (Nagy derültség!) Hogy az egyik oldalon az urak azt kivánják, hogy különösen a köztisztviselők olcsóbban láttassanak el, a másik oldalon pedig áldozatokat nem akarunk hozni, ez egyszerűen lehetetlen. (Felkiáltások balfelöl: A köz hozzon áldozatot!) De hát ki hozhatna más áldozatot, mikor állatokkal más nem rendelkezik, csak a gazda. (Elénk ellenmondások jobb felöl.) Az állatok magas ára azonban részben arra is vezethető vissza, hogy egy hallatlan lánczkereskeclelem fejlődött ki és én épen az Allatés Takarmányforgalmi Részvénytársaság utján akarom elérni azt, aminek üdvös hatása lesz, hogy bizonyos állatoknak bevásárlása és vásárra hajtása bizonyos igazolványhoz köttessék, ugy hogy elsősorban a mészáros, másodsorban a gazda, akiknek tényleges szükségletét képezi ez, szerezhesse be magának az állatot és hogy az oly fajtájú állatkereskedelem, amelynek semmi létjogosultsága sincs és amely ily óriásilag verte fel az állatok árát, a lehetőségig elimináltassék. (Felkiáltások balfelöl: Nem a lehetőségig! Okvetlenül !) Ami a t. képviselő urnak a Budapest számára fentartott 1200 drb állatra vonatkozó megjegyzését illeti, én igenis megtettem ezt az intézkedést és vállalom érte a felelősséget, mert ugy a vidéken, mint Budapesten is oly abnormis árak voltak és épen a legszegényebb tisztviselő osztály oly abszurd módon volt hússal ellátva, hogy akkor, midőn a katonaság 5 K. 80 fillérért veszi meg azt a húst, amelyért békében többet mint 60—80 fillért nem fizettek... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát a czipö mibe kerül? Felkiáltások balfelöl: 24 K-t adunk a húsért! Zaj.) Ennélfogva ugyanakkor, midőn én a katonaság részére ezt a százalékszerü önkéntes felajánlást keresztülvittem, azt mondtam, hogy Budapesten, ahol ilyen őrült állapotok vannak, én hetenként ebből az áruból fogom leszállítani azt a mennyiséget — s ennek csak most lesz érezhető a hatása — oly czélból, hogy 14 K-s húsok álljanak bizonyos mészárosoknak és bizonyos társadalmi osztályoknak rendelkezésére Ami a t. képviselő urnak a 9 K-ás húsra vonatkozó állítását illeti, itt mindig tévedésbe esik a képviselő ur, mert hiszen ez silányabb minőségű és ma is vesznek 8—9 K-ért ilyet, de az hizlalt állapotban egyenesen a bécsi piaczra megy. Ne méltóztassék ezt a két kvalitást, amelyek közt óriási differenczia van, összeté-