Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. 205 óriási haszonra dolgoznak, de arról semmit sem tudok, hogy ezeket az árukat 50%-kal olcsóbban vették volna el tőlük. Ha jogában áll az államnak elvenni tőlem 50%-kal a forgalmi áron alul a marhát, ép oly jogában áll elvenni a teksztilgyárostól 50%-kal olcsóbban az ő áruját, (Igaz ! 11 gy van ! balfelől.) mert nemcsak kenyérre van szükség, hanem ruhára is. Követelem tehát az egyforma elbánást és a jogegyenlőséget. Ugyanez áll a takarmányra is. A takarmányt és a szalmát is elrekvirálták tőlünk. A szalmát 12 K-ért s megállapítottam, hogy az a kereskedő kapott 18 K-t érte. Ez nem is olyan horribilis dolog, de hogy 50%-át az értéknek kapja mint hasznot, az még sem lehetséges. Ha nekem a szalma produkálása 12 K-ba kerül s emellett nincs hasznom, akkor hogyan jut hozzá a kereskedő, hogy ő 50%-kal drágábban adja el? Szabad ennyit nyerni? A szénát elveszik 30 K-ért és eladják 60 K-ért. Nem is akarom felemlíteni azt az ügyetlenséget, ami' a központban el szoktak követni, hogy a szalmát és a takarmányt utaztatják az ország egyik sarkától a másikig és nem ott utalják ki, ahol van. (Igaz / ügy van !) Miért teszik ezt, azt nem tudom. Ott van a Takarmányközpontnak másik nagy üzlete a czirok. Mi szükség volt ennek rekvirálására és makszimálására, azt nem tudom. A czirokot addig vitték ki szabadon, amig makszimálva nem lett, mikor megtörtént a makszímálás, megakadt a kivitel s ottmaradt a gazdáknál nagyon sokáig és rengeteg elromlott belőle. Nem tudom, igaz-e, a t. miniszter ur talán tudja, azt beszélik, hogy a szeptember 15-ike óta fennálló Takarmányközpont és a deczember 15-ike óta fennálló állatforgalmi központ 60—70 millió korona felesleget mutathat ki. Akárhonnan mutatja is ezt ki, végeredményében a gazda bőrére mutatja ezt ki. Ez ellen én teljes tisztelettel, de határozottan tiltakozom. Arról nem is akarok beszélni, hogy a központ berendezése állítólag egy millióba került, annyi bizonyos, hogy ugy a Magyar Király szállodát elfoglalták, még két más helyen van helyiségük, most a lakásszükség idejében. Három évig megéltünk éneikül s ennek a munkának 90 százalékát teljesen ingyen végezték a ministerium hivatalai. (Igazi Ügy van! balfelől.) Igaz, emberfeletti munkát végeztek, éjszakákon keresztül dolgoztak, nem is helyes dolog, hogy ennyire igénybe vették őket, de ezen lehetett volna segíteni. Most is előfordul, hogy a ministerium egyes osztályai ott vannak éjfélig, vagy reggel két óráig. Ez nagyon tiszteletreméltó dolog, de ezt követelni tulajdonképen nem lehet. Nem akarom a t. ház türelmét továbbra is igénybe venni, (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl) mert azt hiszem, hogy ezekkel világosan kimutattam azt, hogy ez egy teljesen felesleges központ és ezt a munkát el lehet végezni a ' szabad kereskedelem elveinek szemmeltartásával a ministerium égisze alatt ép ugy, ahogy elvégeztük három évig. Ezért kérem, Magyarország összes gazdáinak és minden ember nevében, akiben szikra igazságérzés van. hogy méltóztassék ezt a terhet a gazdák válláról levenni, ha pedig szükséges, hogy legyen ilyen központ, akkor az dolgozzék igazán mindén néven nevezendő haszon nélkül, ne gyűjtsön tőkét sem erre a jó czélra, sem arra a szent czélra, hanem az ezen czélra szükséges tőkéket szerezze be egészen máshonnan. Interpelláczióm a következőképen hangzik (Olvassa): Tisztelettel kérdem a földmivelésügyi minister urat, szándékozik-e megvizsgáltatni, mibe kerül ma a gazdának a provízió és veszteség, a régi rendszer két és fél százalékával szemben, amit a hadügyminister fizetett? II. Szándékozik-e a minister ur a gazdákat jogtalanul kizsákmányoló, czéljának abszolúte meg nem felelő s igy teljesen felesleges Állatos takarmányforgalmi részvénytársaságot feloszlatni és a szabadkereskedelem elveinek szemmeltartásával egy altruisztikusan dolgozó szervet helyette felállítani, melynek költségei a kincstárt és nem egyedül a gazdákat terhelnék? (Helyeslés balfelől.) Elnök: A földmivelésügyi minister ur válaszolni kivan! Gr. Serényi Béla földmivelésügyi minister: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy elvi kijelentést tegyek. Én nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársaim itt elhangzott beszédeikben bizonyos specziális esetekből magukra az intézményekre szoktak következtetést vonni. Magától értetődik, hogy a háború negyedik esztendejében mentül inkább beljebb megyünk, annál súlyosabbak és nehezebbek a viszonyok. A háború első esztendejében más viszonyok voltak mint a másodikban és a második esztendőben mások voltak mint a harmadikban. Egyáltalában aki igazságosan és objektíven akar ítélkezni, az csak az összes viszonyokat globálisan veheti. Az állattakar mányi és forgalmi részvénytársaság működését fenn kell tartani, azt eliminálni nem lehet. Az urak tévesen vannak nézetem szerint informálva; az állattakarmányi és forgalmi részvénytársaság nem egy nyerészkedő vállalat. Az egy milliós részvénytőkével rendelkező vállalat, mely vállalat részvényeinek legnagyobb része a földmivelésügyi ministerium birtokában van. Más osztalékot, nem fizetnek, mint makszimum 5%-ot, ami azon felül bejön, az állattenyésztésünkre és egyéb közczélokra lesz fordítva. En készen vettem át annak a szervezetét. Abban igen tiszteletreméltó emberek működnek, annak elnöke gróf Dessewffy Emil teljesen önzetlenül, minden honorálás nélkül, a legnagyobb szorgalommal és odaadással végzi működését. (Igaz! Ugy van!) A képviselő ur által emiitett levonások