Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-785
785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. 203 rendes állatkereskedők foglalkoztak. Idővol az állatárak a nagy kereslet folytán emelkedni kezdtek. A do'og jó üzletnek bizonyult. Olyanok kezdtek vele foglalkozni, akik azelőtt azt sem tudták, az állat micsoda, fájdalom, képviselők is. A hadügyministeriiim teljesen járatlan volt ezekkel szemben ; elől-hátul a leggaládabb módon megkárosították. Erre a kormány kiadta a hadiszállításra vonatkozó szigorú rendeletét, ami helyes volt, de ekkor a tisztességes szállítók közül sokan elijedtek a szállítástól. Kezdett az állatállomány kevesbedni és hiány állott be. Erre a hadügyministerium a földmivelésügyi ministeriummal egyetértőleg a legrendesebb és legnagyobb szállítókból egy csoportot, egy szindikátust állított össze, amelyet röviden vágóközpontnak hívtak. Ez nem volt a mai értelemben vett központ, hanem csak egy ad hoc társaság, amelyről azt sem tudom, kik voltak a tagjai. Ezeket bizták meg a hadsereg szükségletének ellátásával a ministerium által előzetesen esetről-esetre megállapított árak alapján. A megállapodás az volt, hogy ez a konzorczium vagy szindikátus kap ezért a működésért 2'5% províziót. Ily módon az állatellátás kezdett rendes medrébe jönni. Volt a hadseregnek is, a közfogyasztásnak is elég állatja és a hadikincstár nem fizetett többet, mint ezt a 25%-ot, ez azonban közös kiadás lévén, ebből Magyarországot csupán háromnegyed százalék terhelte, a többi az osztrákokat. Ez a konzorczium teljesen szabad kereskedelemmel vásárolta az állatokat ; akkor vett, amikor jónak látta, vett előre is, sőt a mikor látták, hogy az árak felmenő tendeneziájuak, megtörtént a> is, hogy nem vettek, hanem megmondották a marhakereskedőnek, hogy ei,en az áron nem vesznek és ha ők nem akarják adni, elmennek a gazdához magához és az istállóból veszik meg az állatot, amire a kereskedők megjuhászodtak. Ennek az az előnye is volt, hogy árkiegyenlitést hozott létre. Ilyen apró kereskedelmi fogásokkal csinálták a dolgot a szabad kereskedelem egyébként! előírása szerint. Az állatárak a háború első esztendejében emelkedtek, később azonban stagnáltak és egy bizonyos rendes áron maradtak meg, a fluktuáczió körülbelül megfelelt a békebeli árak fluktuácziójának : 10—20—40 fillér differenczia volt az egyik vásártól a másikig. Nehogy félreértessem, nem akarom ezt a vágóközpontot védeni, azt sem tudom, kikből állott, mi volt, csak mint történeti tényt állapítom meg, hogy így volt. ügy látszik, elég jó üzlet volt, mert ameddig meg nem szüntették, addig mindig volt dolga bőven. Hogy a ministerium üldözni akarta a visszaéléseket, azt helyesen tette. Hogy voltak hibák, az természetes dolog. Később azonban február 27-én kiadta a kormány 62.200. számú rendeletét, amelyben a katonaság vágómarhaszükségletének szabad vásárlás utján való beszerzésével az Állat- és Takarmányforgalmi Részvénytársaságot bízta meg és a gazdákat felhívta, hogy ajánlják fel állományukat, 1.574. számú rendeletével pedig elrendelte annak rekvirálását. Mikor így megszüntették a szabad kereskedelmet és mindent az Állatforgalmi Részvénytársaságra bíztak, bekövetkezett az eset, amely minden központ felállításánál megvan. Az áru eltűnt, az árak rém módon emelkedtek és senkinek nem volt belőle haszna. Ez a bizonyos 1.574. számú rendelet négyféle osztályt állit fel az ökörre, tehénre és bikára vonatkozólag. Az elsőrendű ökör ára 580 K, az elsőrendű tehéné 500 K, a bikáé 570 K, ezekből azonban levont az állatforgalmi Részvénytársaság 3%-ot. Gr. Serényi Béla földmivelésügyi miniszter! Nem igaz ! Matta Árpád : Levontak a vármegye költségeire 3%-ot és levontak az illeték részére körülbelül másfél százalékot, összesen 7'5%-ot. (Mozgás.) Meg van nálam a számla. Azonban mik voltak ugyanakkor a forgalmi viszonyok. Az elsőrendű ökör volt 920 korona, amivel szemben 530 volt a megállapított ár, tehát kilónként 384 koronát veszített a gazda ; a tehén ára volt 880 korona, amivel szemben 518 korona volt a megállapított ár. Én ugy adtam oda a tehenemet, — elsőrendűnek minősítették — ott sem voltam. Veszteség 3'62 korona kilónként. A bikánál 920 korona a forgalmi ár, 528 korona a megállapított ár, a veszteség tehát 3'92 korona. Vagyis a forgalmi és a megadott ár között következőleg alakult a gazda vesztesége : az ökörnél 41 '74%, a tehénnél 41-13%, a bikánál 42'6%. (Az elnöki széket Simontsüs Elemér foglalja el.) Vagyis a gazda veszített egy 600 kilós ökrön 2304 koronát, egy 500 kilós tehénen 1810 koronát és egy 600 kilós bikán 2352 koronát. De vegyük az átlag állatot és az átlag megállapított árakat. Ez a következőképen alakul. Ha levonjuk a 7'5% levonást, akkor az átlagár kilónként 4'67% volt, ezzel szemben a forgalmi átlagár tehát a kicsontozni való marhától a hizott ökörig 7"60 koronát tett ki. Tehát, ha veszünk egy átlagállatot 400 kilóval, akkor ennek a forgalmi ára 3040 korona, rekvirált ára 1868 korona, vagyis az átlag veszteség 1182 korona. Természetesen elsőrendű állatnál ez óriási módon emelkedik. Ha tehát a hadseregnek, nem tudom mennyi, de tegyük fel, 10.000 darab állatra van szüksége egy hónapban, vagyis egy esztendőben 120.000 darabra, — tegyük fel, hogy ennyire, ennyi bizonyosan kell — akkor a gazdák vesztesége egy hónapban 11,720.000 korona, egy esztendőben 140,640.000 korona. Ez tagadhatatlan tény, ez így van, ezt semmiféle más módon megállapítani nem lehet, kezeim között van a számla, megmutathatom bármikor bárkinek. De ez még nem az összes veszteség. A rendelet ugyan kimondja, hogy az állatokat 8 kilométernél messzebb hajtani nem köteles a gazda,,mégis mi történik mindig? Nálunk Fehér megyében elkerget 26*
