Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-785
202 785. országos ülés 1918 kell airól — ós ezt nem nieiem már erre a szezonra Ígérni; de az előintézkedéseket meg kell tenni, mert hiszen azt senki sem gondolja, hogy a káboru megszűntével ezek a bajok véget fognak érni — gondoskodnunk kell arról is, hogy más földterütetek is rendelkezésünkre álljanak, hogy ezeket a természetbeni szükségleteket előállítsák. (Helyeslés.) E tekintetben tehát a szükséges intézkedések megtörténtek. A második az, hogy nemcsak élelmiczikkekről van szó, hanem más szükségletekről is. Ne tessék kicsinyelni. Hogy nem tudtunk 25 pár czipőnél többet adni a budapesti bírói karnak? Hát egyszerűen nincsen. Hogy ruházattal is ellássuk azt tisztviselőket, az egész szövettermelést is ugy irányítjuk, hogy redukáljuk kétféle czikk előállítására, mert itt persze nem lehet holmi lukszusczikkeket gyártatni. Számba kell venni az anyaghiányt is. Most a számítás körülbelül az, hogy rnájus végéig a ruházati szükségletnek mintegy 29%-át elégíthetjük ki, remélhetőleg szeptemberig 50%-át is. Többre azonban senki sem merhet vállalkozni.. Addig a határig elmegyünk, ameddig lehet. De nemcsak a szövetek előállításáról gondoskodunk, hanem arról is, hogy legyenek ruhakészítő és javítóműhelyek, nehogy itt is túlságos árakat fizessenek a tisztviselők, mint ahogy felhozták, hogy egy ruha kifordításáért 130 koronát számítanak. (Felkiáltások : Sokkal többet is !) Ép ezért javitó- és foltozőműhelyeket is létesítünk, melyek e bajokon segítenek. Ugyanez a kérdés merült fel a bőripar tekintetében. Tehát ugy az élelmiszerek, mint a ruházat és más szükségletek dolgában a beszerzési csoportok szervezése, a termelés elősegítése utján meg vannak téve az intézkedések. Természetes, hogy ha a megélhetést könnyebbé akarjuk tenni, a lakásszükségletet sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Itt is megtörténnek a kellő intézkedések. Magam állok az akczió élén és behatóan foglalkozom azzal, hogy legalább a fővárosban enyhithessük a lakásszükségletet és az erre való anyagokat megszerezhessük. A tisztviselők adósságainak konverziója tekintetében is megtörténtek az intézkedések. E tekintetben legközelebb külön törvényjavaslattal jövünk a ház elé. (Élénk helyeslés.) A képviselő ur is elismeri, hogy hiába emeljük az illetményeket, mert ha tisztán pénzben javítjuk a fizetést, ezzel csak a drágaságot fokozzuk. Mindazonáltal nem zárkózhatunk el attól, hogy megint valami ruházati segélyt adjunk az állami alkalmazottaknak, még pedig nagyobb mértékben, mint eddig, nemcsak a férjnek és a gyermekeknek, hanem a feleségnek is. Megengedem, hogy ez a segély nem lesz oly nagymérvű, hogy kielégíthesse a tisztviselőket. Amit a tisztviselők egyes szervezetei kérnek . . . (Felkiáltások : 1200 koronát!) .. ha ezt méltóztatnak átszámitani, ez 560 millió koronát tenne ! Akkor aztán bámulni fognak azon. hogy megint működnie kell az adóprésnek. Itt a középutat kell keresni. A nehéz viszonyok között a kevesebbel is meg kell elégedni s a lehetőség május 15-én, szerdán. határain belül kell maradnunk. Azt hiszem, e segélyt mentül előbb fogjuk megadhatni. Ugy vélem, ezekben képét adtam annak, mikép akarunk segíteni a bajokon. A képviselő ur még szóba hozta a bírák azon kívánságát is, hogy külön státust képezzenek. Én e tekintetben kötelezettséget nem vállalhatok. Elismerem, hogy mindazon tisztviselők, akik minden mellékkeresettől el vannak zárva s igy első sorban a bírák, különös figyelmet érdemelnek (Élénk helyeslés.). mert megélhetési viszonyai nehezebbek és másodszor, mert tisztán kell tartanunk ezt a kart, hogy függetlensége minden irányban meg legyen óva. (Helyeslés.) De a kérdés megoldásának más módja is van, nemcsak az, hogy külön státusba osztjuk őket. Mikor a 90-es években a királyi táblák deczentralizálása alkalmával foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, megfelelőbbnek tartottuk, ha a külön státus helyett bizonyos automatikus előléptetést csinálunk, s én ugy látom, ez nagymértékben keresztül is van vive. Mi egyébként a bíráknál ép ugy, mint az összes állami tisztviselőknél rajta vagyunk, hogy helyzetükön segitsünk, még pedig nemcsak momentán, hanem olykéjjen is, hogy e nagy társadalmi osztály helyzete a jövőre is amennyire lehet, kedvezőbbé tétessék. Kérem méltóztassék válaszomat tudomásul vermi. (Élénk helyeslés.) Ráth Endre : T. ház ! A ministerelnök ur ugy látszik félreértette iménti közbeszólásomat s ez adott alkalmat sajnálatos megjegyzésére, melyet nem érdemeltem meg. Egyébként tudomásul veszem a választ, abban a hitben, hogy méltányolva a dolog sürgősségét, a kormány a lehető legrövidebb idő. alatt fogja beváltani ígéreteit. Ami a bírák külön státusát illeti, ez, ha jól emlékszem, bent volt az előbbi kormány programmjában ; itt tehát visszafejlődést látok. De tekintve, hogy ezt a választ nem az illető szakminister úrtól hallottuk, azt hiszem, ez még nem végleges állásfoglalás. Egyébként, ismétlem, tudomásul veszem a választ. Elnök : Vitának helye nem lévén, kérdem, méltóztatik-e a ministerelnök ur válaszát tudomásul venni? (Igen!) A ház a választ tudomásul veszi. Következik Mattá Árpád képviselő ur interpellácziója. Matta Árpád : T. ház ! Bocsánat, hogy ily előrehaladott időben kénytelen vagyok felszólalni. De nem halaszthatom el beszédemet, mert a rekvirálást sem halasztják el, az is mindennap folyik, minden óra nagy veszedelemmel s a gazdák óriási károsodásával jár. (Ugy van ! jóbbfelöl.) Én mindig hive voltam, a jogegyenlőségnek éo az egyforma elbánásnak s épen, mert ezt nem tapasztaltam e téren, vagyok kénytelen a gazdák sérelmei, az állatforgalmi részvénytársaság és a rekvirálás ügyében interpeUálni. Igyekszem oryan röviden szólni, amennyire lehet, csak lényegét mondva el a sérelmeknek. A háború elején az állatkereskedelemmel a
