Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

200 785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. alatt a legnagyobb mértékben feltétlenül léptesse életbe. JÉlénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Én nagyon kérem, ne méltóztassék elfogadni azokat a jelentéseket, amelyeket a ministerelnök ur elé beadnak s amelyek ugy szólnak, hogy segítettünk rajtuk szövettel, czipővel és igy tovább, mert ez nem áll, ez nem felel meg a valóságnak. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék olyan kimutatást követelni az illető tisztviselői kartól, amely kimutatásokban fel van tüntetve, bány személyről, a csoport bány tagjáról van szó és annak megfelelően bány méter szövetet, bány pár czipőt osztottak ki ? (Igaz! Ugy van! Felkiáltások a szélsőbáloldalon; Igazolják az illetők aláírásukkal, hogy hányan és mit kaptak ?) T. képviselőbáz ! Készpénzfizetésekkel mindaddig, amíg az áraknak mai lehetetlen emelkedése uralkodik, nincs az az állam, amely a maga tisztviselőit ki tudná elégíteni ugy, hogy a tisztviselők mindent, amire feltétlenül szükségük van, meg tudjanak szerezni. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Hock János: Enni adjanak nekik! Ráth Endre: Mindannyiunknak, az egész országnak érdeke az, hogy a leggyorsabb és alapos intézkedésekkel elejét vegyük annak, hogy az áraknak mostani, hihetetlenül enormis, magas szinvonalat továbbra is fentarthassák. (Általános helyeslés.) Azt, amit a ministerelnök ur előbbi interpellácziómra adott válaszában szives volt hangsúlyozni, hogy most már van egy ár vizsgálóbizottság, örömmel veszem tudomásul, azonban én személyenként ismerem ennek igen sok tagját ós tisztelettel vagyok irántuk, de tudom ezeknek az uraknak összeköttetéseit s bár nem akarok senkit sem megsérteni, megbántani, meg kell állapitanom, hogy nincsenek abban a teljes függetlenségben a bankoktól, a központoktól és a különböző érdekeltségektől, amely eredményes munkájukhoz feltétlenül szükséges volna. (Igaz! Ugy van! Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miért van az, t. képviselőház, hogy bár a kormánynak első programmja volt az iparczikkek makszimálása, látnunk kellett és látnunk kell azt a szánalmas vergődést, ami ezen a téren fennáll, hogy az u. n. illetékes fórumok nem járultak a kormányhoz, ezek a legitim-fórumok nem nyújtottak neki segédkezet arra nézve, hogy az árak magasságát elfogadható módon állapították volna meg. (Igaz! Ugy van ! a balés a szélsőbalóldalon.) Én nem a ministerelnök urat hibáztatom. Az a rendszer hibás, hogy nálunk az u. n. hivatalfőnökök azt hiszik, hogy a ministereinökök és ministerek azt kívánják, hogy ők ne legyenek őszinte szószólói felfelé ezeknek a panaszoknak, hogy a panaszok ne jussanak el a maguk legitim közvetítő fórumaik révén az illetékes tényezőkhöz. Különben sem támogatják a tisztviselőket. (Igaz! Ugy van! a bal- és a széhöbäloldálon.) Pl. tárgyalások folytak — és a ministerelnök ur ezt kétségbevonja — arra vonatkozólag, hogy a gyűjtőfogház lakóit felhasználhassák a birák arra, hogy velük mosathassanak, hogy igy olcsó munkaerőt vehessenek igénybe, de természetes dolog, hogy ez is megakadt. Meg kell azután emlitenem az Országos Hadigondozó Hivatal Eötvös-téri ruhakészitőműhelyét is. Fényes Lászlő: Az egy bires műhely! Ráth Endre: Erre vonatkozólag talán bátor leszek felolvasni a következőket (olvassa): »A csoport szorgalmazta a gyűjtőfogház munkaerejének felhasználását mosoda czéljaira. Ezt ellenezte állítólag a kereskedelmi ministerium a legitim mosodásérdekek képviseletében. Folyamodott a csoport azért, hogy a birák ruháikat az Eötvös-téri ruhakészítő üzemnél készíttethessék. Ez pedig megtört a Hadigondozó ellenzésén.* T. i. ennek a hatáskörébe tartozik ez a műhely. (Zaj a szélsőbalóldalon.) En azt hiszem, t. képviselőház, akkor járnának el a kormányok helyesen, ha minden egyes ministerium a maga kebelében nemcsak mindig az osztályvezetőket hallgatná meg, hanem minden foglalkozási ágbeli tisztviselőktől összeállítaná egy kis csoportot és ott közvetlenül megbeszélné velük, hogy milyen utón és módon lehetne segíteni. Ha a szakministeriumok áruikat kicserélnék, könnyen lehetne segíteni a bajokon. Nem akarom a t. képviselőház türelmét tovább igénybe venni, (Halljuk! Halljuk!) de rá kell mutatnom arra, hogy komoly mozgalmak vannak a tisztviselői körök minden egyes ágazatában, a birói körökben is. Felülről a mozgalmakat — ugy hírlik — nem jó szemmel nézik. Iparkodnak a szervezkedést megakadályozni. A birákról specziálisan állithatom, hogy szervezkedésük czélja a birói függetlenségnek a külön státus keretén belül való teljes megóvása, illetőleg elérése. Ezt feltétlenül honorálni kell. Más magyar tisztviselő sem fogja túllépni hatáskörét ; csak lássa, hogy a magyar kormány meleg szívvel közeledik hozzá s megérti minden baját, akkor is, mikor nem fenyeget; akkor elejt minden további szervezkedést. (Ugy van! Ugy van!) A függetlenségi és 48-as párt, amely elnökéül Bizony Ákost vallja, e kérdésekkel hétrőlhétre foglalkozni fog. Nem nyugszik és mig gyökeres orvoslást és intézményes javítást el nem érünk, — amiben hisszük, hogy az egész képviselőház támogatására számithatunk, — (Helyes balfelöl.) meg nem nyugszunk! (Helyeslés.) A következő interpelläcziót vagyok bátor a kormányhoz intézni: 1. Van-e tudomása a kormánynak a köztisztviselők rendkívül súlyos anyagi helyzetéről ? 2. Hajlandó-e ezen rendkívüli intézkedések által sürgősen segíteni és a birói függetlenséget