Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. 197 napság valóságos probléma, (Ugy van! a baloldalon.) Fényes László: Zálogházból! Ráth Endre: Addig, mig az ő fizetésük a különböző háborús pótlékokkal együtt legfeljebb ha megduplázódott, fölösleges rámutatnom arra a körülményre, hogy minden, amiből élnek, amit magukra vesznek, legalább is százszorosan vagy ezerszeresen megdrágult. Aki ministeriumokban, bíróságoknál, vagy bármi néven nevezendő közhatóságnál beteszi a lábát, nem hall mást, mint panaszt, keserűséget és amikor végig hallgatjuk őket, teljesen elfogulatlansággal meg kell állapítani, hogy minden panasz, minden nyilvánosságra hozott keserűség, igenis jogos. (Ugy van! a baloldalon.) Szinte csoda, hogy ezek az emberek eddig meg tudták tartani a magas szinvonalat és hogy nem folyamodtak más fegyverhez és a szervezkedésnek nem választották azt az egyedüli módját, amely ugy látszik, egyedül vezet czélhoz, amikor kimennének az utczára és amikor fenyegetéssel állnának elő a kormánynyal szemben. (Mozgás.) Ugy hiszem, hogy nekünk, mint képviselőknek, a túlságosan igénybevett kormányférfiak figyelmét azokra a komoly eseményekre, amelyekről közvetlenül értesülünk, fel kell hívnunk és ennek tulajdonítsa a t. ministerelnök ur is, hogy bár én szupponálom azt, hogy ő, ki annyira Magyarország ütőerén tartja kezét, tájékozódva van e kérdésekről, megérti, hogy mégis itt, az ország színe előtt, kell felhívnom a figyelmét, mert ezek a panaszok és keserűségek annyira betöltötték már a minden rendű és rangú köztisztviselők lelkét, hogy közvetlenül a kirobbanás előtt állanak. Hova fognak ezek végeredményben vezetni, azzal számoljon az, aki Magyarország köztisztviselői karának hozzáférhetlenségét, lelki érinthetetlenségót, a nemzeti ezélokért való munkálkodását a nemzet jövendő talpkövének tartja. Például veszem a bírónak helyzetét, csak hogy egészen röviden rámutassak. A t. háznak bölcsen méltóztatik tudni, hogy a törvényszéki bírónak VIII. fizetési osztályban és ennek megfelelően a ministeriumok különböző hivatalaiban az összes jövedelmük ma a háború alatt 8700— 9700 korona. A törvényszéki bírónak a VII. fizetési osztályban, ahol már befejezettnek látja a legtöbb esetben a maga pályafutását... Fényes Lászlő: A protekcziótól függ . . . Ráth Endre: . . . az összes jövedelme 10.500—11.800 korona. A táblabíró, amely rangra már csak igen kevesen mernek gondolni, jövedelme 12.000—14.400 koronáig terjed. Meskó Zoltán: A Hadi Termény ludtalpu felmentettjei 20.000 koronát kapnak. Ráth Endre." Nem akarok közvetlenül rámutatni e tényre, de méltóztassék elképzelni azt a birót, aki nagyon jól tudja, hogy akár ludtalpu az illető, akár nem, de az bizonyos, hogy feltétlenül megkapja a 30—60 ezer koronára terjedő fizetését. Meskó Zoltán: Az igazgató 120.000 koronát kap és kevesli. Ráth Endre: Mikor tudjuk, hogy a magyar tisztviselői karnak nincs ruhája, nincs egy váltás fehérneműre való felesleges pénze, akkor közszájon forog, hogy egy-egy központ a maga berendezésére több százezer koronát költ és millión felüli összegeket fordít. Nem szükséges külső eszközökhöz fordulni és hozzáférkőzni, hogy azt mondja, hogy ebben az országban, ha ez lehetséges, nincs igazság. (Ugy van! a baloldalon.) Mert ha valaki életének alapos munkája után, amelybe beadta tanultságát, készségét, éjszakáit, gondjait, egészségét, jövendőjének minden ambiczióját, minden küzdelmét, emberi erő felett dolgozott és nem birt többet elérni 14.400 koronánál és azt kívánjuk tőle, hogy maradjon a becsület utján, a becsület mezején, ítélkezzék milliós és milliós ügyekben, legyen hozzáférhetetlen, ne legyenek mellékfoglalkozásai, ne üljön bankokba, ne vállaljon állást, érje be tisztán a puritán igazságnak és szűz tiszta lelkének gyönyörűségével, akkor érthető az elkeseredés. Rettenetes, ha csak pusztán ezeket mokat halljuk. Méltóztassék megengedni, bármennyire terhelem is a t. házat, de kell, hogy lássuk, mily égbekiáltók ezek a tények. Csak egy esetet hozok fel: Egy háromtagú családnak az évi kiadásait. A cseléddel együtt négyen vannak. Lakásért, házmester pénzzel csak ] 700 koronát számítunk. Egy táblabíró! Hol kap 1700 koronáért Budapesten lakást? Csak azért hozom fel, hogy méltóztassék látni, hogy abszolúte nincs túlzás az előadásomban. A cseléd havi 50 korona, évi 600 korona. Olvassák el a Pesti Hiriap hirdetéseit, hol a cselédeknek 80—100 koronát ígérnek a kimenőkkel és egyéb beneficziumokkal, csak vállaljanak egyáltalán állást. Tüzelésre, fára, szénre, csak 600 korona van felszámítva, ezzel fűtenek és főznek minden nap. Négy személy élelme napjában 24 korona. Aki ki tudja állítani, nagyon ügyes ember lehet, ez összesen 8760 K. Orvosra és gyógyszerre, gyermeke is van a családnak, egy. gyermekre van számítás, 300 K. Mosatás havi 30 K, 360 K. Három pár uj czipő 3 személyre 80 koronájával, de hogy ki tud venni 80 koronáért czipőt, az külön probléma, — szándékosan ugy állítottam össze, hogy kiáltson, ordítson ez a példa — és 3 borítás 30 koronájával, összesen 330 K egy évben; 3 rend ruha 370 koronájával, méltóztassék elképzelni, hogy kapni-e ma egy rendbeli férfi- vagy csak gyermekruhát is 300 koronáért? Laehne Hugó: 1300 koronáért! Ráth Endre: Hat régi ruhának átfordítása vagy kijavítása egyenkint 130 korona, mert nem akad ember, aki a mai hadiposztóból készült ruhával egy évig kibírhatná, ez 780 korona. A ruházat végösszege 1450 korona. Apróbb havi kiadásokra csak 10 koronát szá-