Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

198 785, országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. mitva, ez 120 korona. Hírlapokra és szakkönyvekre, hiszen bíróról van szó, akinek az élet folyton osságáyal párhuzamosan kell haladni, mikor egy hírlapnak 42 korona az előfizetési ára, 100 koronát számitok, akkor folyóiratot nem járathat, legfeljebb egy-két törvénykönyvet vehet meg. Villamos négy személyre havi 20 korona, ez 240 korona. Adó, bélyeg, borbély, kalap stb. 400 korona, szóval összesen kijön 15.400 korona. Egy olyan társadalomról van szó, melynek érdekei kell, hogy itt a képviselőházban meghallgatásra találjanak, ezért terjedek ki a részletekre is. Egy bírót kértem meg, hogy állítsa össze az 6 heti menüjüket, hogy miből táplálkoznak. O a következőt állította össze nekem, mindig azt számítva, hogy csak egy gyermek van és egy cseléd. Reggelire csak a kis gyermeknek jut kakaó, a bírónak és feleségének csak üres tea. Az ebéd hétfőn : bableves és mákos tészta, a vacsora: rántotta salátával. Kedden: rántottleves, borsófőzelék hússal, vacsora: maradék főzelék és sajt. Szerdán: káposztaleves és krumplisnudli, a vacsora: 30 dkgr. parizer, mert a táblabiró urnak eksztra gusztusai vannak! A következő nap étlapja: rántott borjú paradicsomos burgonyával és kelt tészta, vacsora: 35 deka marhapörkölt. Pénteken: borsóleves és sajtos tészta, vacsora : rántotta salátával. Szombaton : burgonyaleves lencsefőzelékkel és vacsorára maradék és sajt. Most jön a fényes vasárnapi menü: ebédre csontleves, borjúsült burgonyával, kelt tészta, vacsorára: maradék és valami hideg. Fényes Lászlő: A századik sem eszik igy! Ráth Endre: Kiszámította a legapróbb részletekig, én háziasszonyokkal is átszámittattam és a következő árakat hozza ki a hét napra, mindig négy személyt számítva: az első nap 11 K 90 f, a második nap 12 K, a harmadik nap 12 K 79 f, azután 16 K 40 f, 14 K 35 f, 13 K 60 f. Ezt csak azért hoztam fel, hogy dokumentáljam azt, hogy ha vendéglőben csak a borjupörköltért fizet bármelyikünk 10 koronát, akkor senki sem vonhatja kétségbe ezen adatok teljes hitelességét, mikor az a bíró négytagú családjának élelmét számítja napi 12 K-ával. A heti kiadás ezen felszámítás mellett 121 K 94 f, négy hétre 485 K 88 f. Ehhez jön a cselédbér, mosóné két napra á 5 K, — de én nem kapok ennyiért mosónét, azt tudom — a mosónénak két üveg sor vagy félliter bor, gáz a főzéshez, villany, újság egy példányban, a viezinénak amit fizetnek, azután szén és fa a fűtéshez, puhafa, azután három kilogramm czukrot vesz egész hónapra, ami természetesen kevés, zsír 1'80 deka naponta, a lisztet, vajat, burgonyát, kenyérsütést, élesztőt, sót, búzadarát, szappant, szóval mindent együttvéve kijön 751 K 69 f egy hónapra. Az a bizonyos VIII. osztálybeli bíró, aki 12—15 éves küzdelem és verejtékezés után ér el odáig, kap 7300 koronát a mai viszonyok közt és 1300 korona lakpénzt, együttvéve tehát 8600 koronát. Ebből könnyű aritmetikai művelettel kiszámítható, hogy csak 548 koronája jut e czélra egy hónapra, holott magának az általam felsorolt tételeknek költsége 751 korona 69 fillér. Ebben nincs még benn egy betegség, egy utazás, egy színház, egy szépirodalmi műnek megszerzése, szórakozás, szivar, ruházkodás, abszolúte nincs semmi. Van itt nálam egy számítás, hogy ezt szem előtt tartva, a VIII. fizetési osztálybeli törvényszéki biró vagy ugyanezen klasszisu más tisztviselői állásnak a harmadik fokozatban levő élvezője ráfizet 6700 koronát a megélhetésre. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Honnan ?) Végigvonul ez a táblabírói állásnak legelső fokozatáig, de a táblabiró már azon szerencsés helyzetben van, hogy 30—40 évi munkája jutalmául már csak ezer koronát kénytelen ráfizetni a megélhetésére. Azt mondja itt az én közbeszóló képviselőtársam, hogy honnan? Mielőtt még erre térnék rá, magunk elé kell hogy idézzük, hogy ugyanilyen viszonyok közt van a budapesti m. kir. államrendőrség, hol a rendőrkapitány fi-.etése 7—8.000 korona, a detektiveknek pedig utolérhetetlen vágyuk, hogy a IX. fizetési osztályba bejuthassanak. Méltóztassanak elképzelni, hogyha ilyenek a megélhetési viszonyok ezeknél, milyenek annál a jegyzőnél, segédfogalmazónál és a segédhivatalokban dolgozó embereknél, a kezelő tisztviselőknél, az Írnokoknál és a magyar állam örök dicsőségére, hogy még mindig megemlítsük őket: a díjnokoknál. Méltóztassék bemenni egy ilyen hivatalba, rongyos ingben, ahol az ing és gallér közt két ujjnyi terület szabadon van, nyakkendőnek nevezett czukorspárgával, lyukas czipőkben, beesett arczczal, kenyérjegyet koldulva dolgoznak. Mikor arról beszélnek a budapesti bíróságok folyosóin, hogy az ügyvéd nem volt abban a helyzetben, hogy a bírótól heti egykoronás részletekben adósságát bevasalja és azt az ajánlatot tette a bírónak, hogy jöjjön be az irodámba és dolgozza le az adósságát . . . Fényes László: Ez a bírói függetlenség! Ráth Endre . . . mikor egyik a másikra néz, mert egyiken segít a feleségének vagy hozzátartozójának vagyona, milyen szemmel nézi egyik a másikat, mikor tudja, hogy nincs semmije. Ebben a gyönyörű társadalomban, mely büszkesége volt a magyar közéletnek, a birói karban bekövetkezhetett az, hogy egyik a másiknál azt nézi, hogy miből él és akkor nincs itt orgánum, mely azt mondja, ezt nem tűröm tovább egy napig sem (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ha ez a háború belekerül nekünk milliárdokba, akkor félre kell tenni minden meggondolást és ezen igényeket azonnal ki kell elégíteni, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Halljuk emlegetni a ruhasegély kérdését.