Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-785
196 785. országos ülés 1918 május 15~én t szerdán. képtelen, a nagyanya tehetetlen. Ezek egy esztendő óta mást nem kapnak, mint havonta 2, mond két korona segélyt gyermekenként, vagyis összesen. 6 koronát az egész család. Amit a társadalom kiegészít, az nem az állam érdeme, az a társadalom erénye az állam mulasztásának pótlására. Az Országos Hadigondozó Hivatal működik . . . Fényes László : De nincs jogköre ! Kún Béla: . . . elismerem, nemes intencziók mellett. De ha lemegy az illető kormánybiztos arra a vidékre, ahova kiküldöttek, mond egy szép beszédet, szervezi akkor látszólag a társadalmat s a társadalmi életnek vezetői gyűlést tartanak, de a gyűlés után eloszlik a szózat és kellő anyagi erő, pénz nincsen. (Zaj a jobboldalon.) Ez egy lehetetlen állapot. Nem szabad arra várnunk, mig a benyújtott törvényjavaslat hatályerőre lép, rögtönösen kell cselekednünk. (Igaz! ügy van ! balfelöl.) Hiszen a hősi halált haltaknak, azok özvegyeinek választójogáról is szó van, a hősök, a hadiözvegyek választójogáról beszélünk ; s ugyanakkor, amikor politikai jogokat adunk nekik, akkor nem adjuk meg nekik a megélhetést, a mindennapi élethez szükséges kenyeret! Ez lelketlenség és perfidia a magyar államtól. Fényes László: Nem akarnak adni nekik jogokat; most kenyeret sem kapnak, hogy ne pan aszkod j an ak. Kún Béla: A nyugdijra annak a rokkantnak, özvegynek és árvának egy évig vagy még tovább is kell ma is várnia. Megindul az eljárás, a városi katonai ügyosztály, a községi főszolgabírói hivatal meginditja az eljárást, azután a Hadigondozó Hivatal pártolja, de mégis a különböző katonai hatóságoknál megakad. S ha lejön a nyugdíj, az a keserves, nagyon silány, éhbérnek is be nem illő nyugdij egy év vagy másfél év múlva, akkor egykét hónapig jön, de a harmadik vagy negyedik hónap után megszűnik s később megint visszamenőleg fizetik. Ez olyan rendszertelenség és a rendszertelenségben — elismerem, a kormánynak minden tendenoziája nélkül — olyan lelketlenség, amelyet egyszersmindenkorra meg kell szüntetni. (ügy van ! a baloldalon !) Fényes László : Szégyene a magyar nemzetnek, amit az özvegyekkel, árvákkal és rokkantakkal csinál. A történelem fog bennünket megbélyegezni. Kún Béla : Hiszen a magyar állammal szemben nemcsak a hadi rokkantaknak, özvegyeknek és árváknak vannak jogosult követelései, hanem a hadseregszállitóknak is. Nem hiszem, hogy azok a hadseregszállítók pár napnál vagy egy hónapnál tovább várjanak az ő százezernyi, milliónyi követeléseik kifizetésére. (Zaj a jobboldalon.) S azok a hadseregszállítók mit adtak az államnak? Anyagot, a hadsereg élelmezésére, ruházatára feltétlenül szükséges anyagot. De azok a rokkantak az életüknek egy részét, a kezüket, a lábukat adták oda; azok a hősi halált haltak odaadták vérüket, életüket, szóval mindent, ami a lehető legbecsesebb ez alatt a kék ég alatt, amely alatt mindannyian élünk és az áldott jó magyar levegőt szívjuk. Nem akarok szólamokat intézni a t. házhoz nem akarok hatásvadászattal élni; de hogyha erről a kérdésről — nyíltan megmondom, mintha a nép előtt beszélnék — a lázítás hangján beszélnék, az is jogosult volna, mert nem én lázitok, hanem a kormányrendszer, amely ezeknek a lehetetlen állapotoknak megszüntetésével nem törődik és amely éhezni, szenvedni hagyja a nyomorultakat, az érettünk, mindnyájunkért, hazánkért, fenmaradásunkért hősi halált haltaknak hozzátartozóit. (Helyeslés a baloldalon.) Fényes László : És hoznak ide idegen gyerekeket ! Kún Béla: Ezek után felolvasom interpellácziómat a következőkben (olvassa) : »1. Hajlandó-e a kormány addig is, mig a katonai ellátási törvényjavaslat megszavaztatik és hatályba lép, sürgősen segiteni a. hadi rokkantak, özvegyek és árvák nyomorúságos sorsán? 2. Ennek folytán hajlandó-e a kormány részükre a tervbe vett felemelt ellátási dijat és nyugdijat visszamenőleg 1914 november 1-től a közigazgatási hatóságok utján nyomban kiutalni, vagy pedig, ami még inkább nemes cselekedet és szebb kötelességteljesítés volna az államtól a rokkantak és hősi halált haltak hozzátartozói iránt, részükre a felemelt hadi segélynek megfelelő összeget kiutalni 1917 november 1-től visszamenőleg mindaddig, mig az uj törvény hatályba lép? 3. Hajlandó-e a kormány sürgősen intézkedni, hogy a katonai hatóságok gyorsan és megszakítás nélkül utalják ki a nyugdijat és különféle járulékokat, mert jelenleg sokszor egy évnél is tovább kell várakoznia a rokkantnak, özvegynek és árvának, mig megkapja a maga kis járulékát, azután meg közben hónapokig nem kap semmit ?« Interpellácziómhoz még csak azt vagyok bátor hozzátoldani nyilt kérdésként intézve a t. ministerelnök úrhoz, mint a kormány fejéhez, hogy záros határidő alatt mikorra gondolja az uj katonai ellátási törvénynek életbe és hatályba léptetését ? (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Fényes László : Ad ackta teszik. Elnök : Mindkét interpelláczió külön-külön kiadatik a ministerelnök urnak. Következik Ráth Endre interpellácziója az összministeriumhoz a köztisztviselők sürgős segélyezése tárgyában. Ráth Endre: T. ház! (Halljuh! Halljuk!) Szeretnék számolni a ház nagy érdeklődésével, (Mozgás.) de tekintettel arra, hogy a köztisztviselők, akiknek kérdésében bátor vagyok a t. ház türelmét kérni, nagyon is várják a kormány válaszát a hozzá intézendő interpelláczióra, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a ház türelmetlenségével számoljak és el ne mondjam interpellácziómat. T. ház! A köztisztviselők kérdése és az a kérdés, hogy ezek az emberek miből élnek, ma.
