Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

785. országos ülés 1918 május iS-én, szerdán. 195 előterjesztem interpellácziómat a következőkben (Ralijuk! Halijuk ! Olvassa) : 1. Hajlandó-e a kormány kinyilatkoztatni, hogy az nj termésig ujabb gabonarekvirálás nem fog történni? 2. Hajlandó-e a kormány garancziát adni, hogy a zaklatásos, hajszaszerii rekvirálások a jövőben ismétlődni nem fognak, evégből hajlandó-e a jövő évre vonatkozó egész tervezetet, annak kiviteli módozatait az érdekelt mezőgazdasági szervezetekkel, bevonván azok közé az Országos Kisbirtokos Szövetséget is, idejében megismer­tetni és szakvéleményüket minden akcziónál kikérni ? 3. Hajlandó-e a kormány a zsír, szalonna, soványsertés, vágómarha és takarmány rekvi­rálási rendeleteit, visszás intézkedéseit vissza­vonni, illetve revizió alá venni a fentjelzett, illetékes szaktényezők bevonásával? 4. Hajlandó-e a kormány a központoknak egyre jobban növekvő favorizálásával és kirivó tenyésztésével szakítani s a magyar közgazda­sági életre káros emez irányzat helyett a mező­gazdaságot, a dolgozó kisembereket gyámolítani avégből, hogy a hadseregnek és az ország el­látatlan lakosságának szükséges mindennemű élelmiczikket kellő hatósági ellenőrzés mellett előállíthassák és rendelkezésre boesáthassák. 5. Hajlandó-e a kormány a törvényható­ságoknak a rekvirálás költségeit megtéríteni ? 6. Hajlandó-e a kormány a magánháztar­tásokban folytatandó fehérnemürekvirálás tervét megczáfolni és hajlandó-e az eddigi mulasztás jóvátevése végett a nagy czégeknél és közvetí­tőknél még ma is található vásznat és más anyagot a hadsereg czéljaira makszimális áron sürgősen lefoglalni ? 7. Hajlandó-e a kormány intézkedni, hogy cseh katonák többé semminemű rekvirálásnál ne működhessenek és az országból végleg kitakarod­janak ? (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: A képviselő ur most fogja a ház engedélyével elmondani második interpelláczióját. Kun Béla: T. ház! (Halljiúc! Halljulc!) Akaratomon kívül nagyon hosszura nyúlt előbbi interpelláczióm; épen azért igyekezni fogok, hogy a másodikat dióhéjban mondjam el. A ház előtt fekszik egy törvényjavaslat a hadirokkantak, özvegyek és árvák ellátásáról. En ezt a törvényjavaslatot csak egy közvetítő intézkedésnek tartom. Nem vagyok megelégedve vele, ezt előre kinyilvánítom, az ellátási, illetve nyugdijjáruléki összegek kiszabása tekintetében. Ezeket a hősi halált haltak, rokkantak, özvegyek és árvák áldozataihoz, érdeméhez képest nagyon csekélyeknek tartom. Ebből megélni nem, csak nyomorultul tovább koldulni,, további alamizs­nát kérni lehet. Indokaimat majd az illető törvényjavaslat tárgyalásánál fogom elmondani, most arra szo­rítkozom, hogy figyelmébe ajánljam a t. háznak és a t. ministerelnök urnak és a t. kor­I mánynak sürgős, elodázhatatlan intézkedését kérjem arra nézve, hogy addig is, amíg a benyújtott törvényjavaslat megszavaztatik és hatályba lép, a nyomorúságban, szegénységben és koplalásban sínylődő hadi rokkantakról, özvegyekről és árvákról visszamenőleg gondos­kodjunk legalább is olyan mértékben, mint a hadisegélyesekről 1917 november 1-éig vissza­menőleg gondoskodtunk. (Helyeslés balfelöl.) Mondanom sem kell, hogy havi 10, 20, 30 koronából megélni nem lehet annak a hadi rokkantnak, vagy hadi özvegynek, akinek csa­ládja és pár gyermeke van. Ezek a hadi rok­kantak, özvegyek és árvák százezer és százezer számban vannak az országban. Ezeknek az ügyét még 1917 elején szóba hoztam itt a ház­ban, amikor a Tisza-kormány uralkodott. Az uj kormánytól, az. uj rezsimtől vártuk, hogy a kiáltó sebeket orvosolja, behegeszti. De nem történt meg. ígéret ígéret után jött, de a nép­jóléti reformoknak szinét sem láttuk. Most végre a másod, vagy harmadsorban megszületett Wekerle-kormány a törvényjavaslatot is be­nyújtotta, hogy valami mégis történjék ezeknek a szerencsétleneknek, a háború áldozatainak javára. Addig is, amig ez a törvényjavaslat ha­tályba lép, feltétlenül a nemzeti becsület kér­dése, hogy visszamenőleg ezeknek a szegény embereknek sorsával foglalkozzunk, jobb meg­élhetésükről gondoskodjunk. (Helyeslés balfelöl.) Csak két esetet mondok el. Ismerek egy hadi rokkantat, akinek mind a két lába le van vágva. Vasgyárban az emelődarunál dolgozott a háború előtt, a háború alatt levágták mind a két lábát ; azután kitanították a czipészmesterségre és adtak a kezébe egy okiratot a Hadigondozó Hivataltól, hogy ha egy évig mint munkás dolgozik, akkor felszabadítják és iparos lesz, szakiparos. Keresz­tül tudtuk vinni, hogy az egy évet a Hadigondozó Hivatal elengedte. Az illető szegény ember érdeké­ben, akinek négy gyermeke van, a Hadigondozó Hivatal ezelőtt háromnegyed esztendővel utasí­totta a bőripari központot, hogy utaljanak ki annak a szegény rokkantnak bőrt, de csak akkor, ha saját maga fizeti meg az árát. Az illetőnek pénze nem volt. Ekkor megmozdult a társadalom és a hatóság, levélírás, irkafirka következett, ami ilyen­kor történni szokott és ez a szegényember három­negyed év múlva, a legutóbbi napokban kapta meg azt az összeget, ami a Hadi Gondozó Hivatal révén a bőripari központtól engedélyezett bőr megfize­tésére szükséges. Most fog majd hozzákezdeni a ezipészmesterség folytatásához, addig pedig Fényes László : Mikor már el van adósodva ! Kun Béla: ...havi 10—15 korona áriami ellátás és a társadalom részéről nyújtott könyör­adományok mellett tengette életét a levágott két lábbal. A másik eset a következő : Egy hősi halált halt katona özvegye is meghalt, maradt három árva gyermek a nagyszülőkkel. A nagyapa munka­25*

Next

/
Thumbnails
Contents