Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

182 785, országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. son fokozottabb figyelmet arra, hogy az adófelszólamlási bizottságban az egyes társadalmi osztályok kellő proj»rczió szerint képviseltessenek. (Helyeslés a baloldalon.) Návay Lajos tisztelt képviselő ur felszólalására utalva, teljesen elfogadom, azt az álláspontot, hogy azoknak, akik az adófelszólamlási bizottságban résztvesznek, nem szabad gazdáknak, kereskedőknek, ügyvédeknek, tisztviselőknek lenniök, hanem azoknak mindannyioknak magyar állampolgároknak kell lenniök. Kétségtelenül ez az ideális álláspont, magam is elfogadom és én is ily ideáloknak teremteném meg az adófelszólamlási bizottsági tagokat, ha tulajdonképen csak ideálokat kellene teremteni. De ha a gyakorlati élet követelményeit nézzük, azt kell látnunk, hogy tényleg senki sem tud elzárkózni a maga osztályérdeke elől, többékevésbbs mindenki annak az osztálynak, foglalkozási ágnak, társadalmi osztálynak, melyben él, melyben lélegzik, melyből életét meriti, fogja az érdekeit képviselni. Ep azért az a kérdés, hogy a kinevezési joggal kapcsolatban az egyes társadalmi osztályokra kellő figyelem fordittassék. (Helyeslés balfélől.) Még csak egy szempontra kívánok rámutatni. Az egyes társadalmi osztályok arányos megadóztatásánál feltétlenül szükséges nemcsak fiskális, nemcsak szocziális szempontból, de az osztó igazságnak szempontjából is, hogy minden egyes adóalany, minden társadalmi osztály a maga tény leges teherviselő képessége arányában járuljon hozzá a háborús terhek viseléséhez. (Helyeslés balfélől.) Természetes, hogy magának az adókivetési eljárásnak olyannak kell lenni,'hogy az egyes társadalmi osztályok telierviselő képességének eruálására a legalkalmasabb legyen. Két súlyos érdek ütközik össze egymással. Az egyik az ingatlantulajdonosnak, a másik a III. osztáljm kereseti adó alá tartozó adóalany teherviselési képességének eruálása. Teljesen azonosítom magamat azzal a felfogással, mely egyik osztálynak teherviselő képességét sem tartja oly mértékben csökkentnek, vagy emelkedettnek, hogy lényeges eltolódások létesültek volna ezen a téren, azonban annak a felfogásnak kell kifejezést adnom, hogy a jelenleg érvényben lévő 1916. évi, a hadi nyereségadóról szóló és a többi háborús adótörvényekkel kapcsolatban életben lévő eljárás nem kellőleg alkalmas arra, hogy a tényleges teherviselési képesség eruáltassék. Rá kivánok mutatni arra, hogy az egyes ingatlantulajdonosoknál magának a kataszternek, a telekkönyvnek igénybevétele, a vasúti forgalom adatainak, a járlatoknak kimutatása elegendő reális támpontot ad arra, hogy az adófelszólamlási bizottság a vallomásokat ellenőrizze. Távol áll tőlem annak a gondolata, mintha a III. osztályú adó alá tartozó adóalanyok általánosságban véve az adó terhét nem viselnék. Amint Návay Lajos t. képviselőtársam a tegnapi napon emlitette, itt tulaj donképen homályban való tapogatózásról van szó, mefy vagy az adóalanynak, vagy a kir. kincstárnak fogja a veszteségét képezni. És azért azt ajánlanám a t. pénzügyminister ur figyelmébe, méltóztassék konszideráczió tárgyává tenni, vájjon nem volna-e helyes mindazoknál az adóalanyoknál, kik a III. osztályú kereseti adó alá tartoznak, a könyvvizsgálatot nem fakultatívvá, hanem kötelezővé tenni. (Helyeslés balfelél.) Ebben az esetben az igazság megközelítésének egyik lehetőségével állnánk szemben. Én nem állitom azt, hogy az igazságot el fogjuk érni, mert sohasem érhetjük el, nem különösen akkor, ha adóról van szó, de oly eszközzel fogunk rendelkezni, mely a jelenlegi rendszerrel szemben az igazságnak a megközelítését fogja biztosítani. Ezekben voltam bátor a javaslattal kapcsolatban álláspontomat kifejteni és kijelentem a politikai bizalmatlanságnak hangsúlyozása mellett, hogy a javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés balfélől.) Elnök: Szólásra ki következik? Vitéz Győző jegyző: Ugron Zoltán ! Ugron Zoltán : Nem kívánom előttem szóló t. barátomat követni abban, hogy kiterjeszkedjem magasabb pénzügyi szempontok fejtegetésére, csupán gyakorlati szempontból kivánok néhány megjegyzést tenni. Elsősorban kifogásolnom kell a 15 napi felebbezési határidőt. Volt alkalmam tegnap a t. pénzügyminister úrral ebben a dologban beszélni, meg is Ígérte, hogy a ministertanács elé viszi a dolgot, hogy ez a 15 napos terminus más téren is kitolassék 30 napra, mert tudvalevő, hogy a mai nehéz közlekedési, postai és sürgönyzési viszonyok mellett 30 nap alatt sem lehet elvégezni azt, amit régebben 15 nap alatt lehetett. Másik megj egyzésem az, hogy itt van előttiüdv a törvény, azután jön az utasítás és jön a végrehajtás. Abba még bele lehet nyugodni, tekintettel a háborús viszonyokra, hogy a törvény nincs sokkal preczizebben megcsinálva. Az utasitás elég bő, elég igazságos és mindenre kiterjedő, de a végrehajtásnál ott már sántít a dolog. Návay t. barátom tegnap előadta, hogy mekkora hiba rejlik abban, hogy az adóügyi bizottságok nem alkalmas személyekből állíttatnak össze. Ezt én magam is konstatálom, de az orvoslást nem tudom, mert ahol nincsenek alkalmas személyek, ott azokat megteremteni bajos. De igenis kifogásolom azt, hogy a tárgyalást vezető előadó, de főképen a pénzügyigazgató nincsenek minden esetben a helyzet kellő magaslatán. így pl. bizonyos gazdagabb vármegyékben, hol nagy az érdeklődés, kifejlődött egy gyakorlat az adókivetésnél és az nyomást gyakorol a pénzügyigazgatóra. De egészen máskép van szegényebb vármegyékben, akol 10—15—20 ember péczéződik ki és a pénzügyigazgató kevés gyakorlattal és tudománynyal igyekszik ezekből annyi adót kizsarolni, hogy valahogy idefenn megfelelhessen. Nézetem szerint ott vétette el a t. kormány, hogy mikor a puhatolózások és az előmunkálatok megtörténtek, nem hivta össze a pénzügyigazgató_ kat és az előadókat esnem létesített az egész ország_