Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-785

785. országos ülés 1918 május 15-én, szerdán. 183 ra nézve bizyonos megállapodásokat. így állott elő pl. az az anomália, hogy Baranya vármegyében az összehasonlítás alapján a íöld jövedelme átlag 20—25 K-ban lett felvéve, ellenben Udvarhely vármegyében, melyben a legrosszabb minőségű föld van és az értékesítési viszonyok is legrosszabbak, 160 K proponáltatott a kaszálókra, és 140 Ka szántókra. Igazán nehéz az embernek egy ilyen egyénnel szóbaállam, mert a pénzügyi tudatlanságoknak olyan netovábbja, mely egyenesen fegyelmi eset, hogy valaki ne vegyen magának annyi fáradságot, hogy tudja mi történt az országban. Nem mindenki jelenik meg a tárgyaláson, az előadónak tisztában kell lenni azzal a tárgy gyal. Én láttam referádát, hol a fél nem védte magát, az előadó a bérleti szerződés alapján megállapította egy özvegyasszonynak a jövedelmét nem több, mint 2—300 K túlzással. Akkor fogja magát és nem tőkésiti 20-szoros szorzással, hanem becslés alapján megállapítja a birtoknak tőkeértékét ugy, hogy a haszonbér annak 1'3 százalékát képviseli. Honnan veszi az előadó ur ezt a jogot, mikor ő imperative arra utasíttatott, hogy a húszszoros kulcscsal dolgozzék ott, ahol a bérleti szerződés bemutattatott. Kérem továbbá a t. pénzügyminister urat, hogy utasításában a pénziigyigazgatóságok figyelmébe méltóztassék ajánlani az állattenyésztés védelmét. Ha az állattenyésztés, amely néha nagy jövedelmekkel, de nagyon gyakran igen nagy rizikókkal jár, túlságosan súlyosan kezeltetik fiskális szempontokból, akkor bevágjuk az intenzív gazdálkodás útját, de ezzel egyszersmind a többtermelésnek és az adóalapok javításának is útját álljuk. Erre a térre nem szabad tévedni és ott, ahol állattenyésztés, nem pedig állatkereskedelem folyik, nem szabad a fiskalitási szempontokat a végletekig vinni, mert ez az országra nézve végtelenül káros lesz. Még egy kis részletkérdésre akarok kitérni, t. i. a törvény a vallomást nem adókra nézve bizonyos büntetéseket állapit meg. A hadbamenteknek ez el van engedve ; ők a tárgyalásokon utólagosan is bejelenthetik a terheket s ezt részükről elfogadják, de ha adójukat nem jelentettékbe, az nem fogadtatik el. A hadbavonult tehát fel van mentve a bejelentés, sőt a kivetés alól is, s ha véletlenül később mégis megjelennék a tárgyaláson, bejelentheti a terheit, ámde annak igazolása ellenére, hogy annakidején, midőn ő vallomást nem adott, hadban volt és ez okból nem adhatott vallomást, mégsem engedik az adót levonni. Ez nagyon is részletkérdés ugyan, de minthogy nincs összhangban a törvényjavaslat többi intézkedéseivel, ezt a pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom, különben pedig a javaslatot általánosságban elfogadom. Elnök: A ministerelnök ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy Eckhardt Vilmos t. képviselő ur engem személyesen aposztrofált, csak néhány szóval akarok válaszolni az általa személyemre nézve felhozottakra. (Halljuk!) A t. képviselő ur csodálkozott azon, hogy én oly túlszigoru javaslatot terjesztettem elő, amelyet szerinte egészében fentártani nem lehet. Erre vonatkozólag a t. képviselő urnak, minthogy látom, hogy pénzügyi tanulmányokkal foglalkozik, először is egy általános tanácsot vagyok bátor adni. (Halljuk ! Halljuk !) Hosszú tapasztalatok után minden j>énzügyi ember arra a meggyőződésre jutott, hogyha terhelő pénzügyi javaslatokkal áh elő, azokban nem a legenyhébb, hanem a legszigorúbb skálát kell felállítania, mert minden ily javaslat bizonyos megalkuvás tárgya szokott lenni, ott tehát nem anynyira azt kell tekinteni, ami előterjesztetik, hanem azt, hogy az a czél éressék el, amelyet az illető elérni kíván. (Helyeslés.) Ez az első megjegyzésem és tanácslom neki, hogy ezt tartsa mindig szem előtt. Ábrahám Dezső: Majd ha pénzügyminister lesz ! (Derültség.) Wekerle Sándor ministerelnök: A második pedig az, hogy ennek a valutával semmi közvetlen összeköttetése sincs. Annyiban van azzal összeköttetése, a mennyiben köz jövedelmeinknek fokozása nagyon természetesen a valuta rendezésének is mellőzhetetlen előfeltételét képezi. A mi azt a két akut kérdést illeti, az elsőre nézve, amely a rentabilitás elejtésére vonatkozik, megjegyzésem az, hogy többféleképen lehet adóterheket megállapítani. Lehet a rentabilitás elejtésével egy mérsékeltebb kulcscsal és meg lehet állapítani a rentabilitás fentartásával egy szigorúbb kulcscsal. Most, ugy látom, a módosítások során ez a második mód választatott. Hogy miért választottam én az első módot az előterjesztett javaslatban, arra a t. képviselő ur, ha figyelemmel kiséri az előzményeket, meg fogja találni az indokot. Azért t. i., mert épen az a párt, melyre támaszkodtam és amelyhez a t. képviselő ur is tartozik, hosszú viták során követelte a rentabilitás elejtését. En tehát akkor ezen pártnak korábbi álláspontját honoráltam, amelyet, ugy látom, a t. képviselő ur annak ellenére, hogy ahhoz a párthoz tartozik, nem kíván honorálni. ( Ellemnondások balfelől: Nem tartozik oda ! Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök: Ami a többjövedelem megadóztatását illeti, ez, méltóztassék elhinni, a modern adótheoria, hogy a növekedő jövedelem megfelelő nagyobb teherrel sujtassék. Nagyon természetes, hogy a gazdasági tevékenység megakasztását jelentené az, hogyha a többjövedelmet óriási százalékkal terhelnők, hogy azonban a többjövedelem egy mérsékelt adóteherrel sujtassék, az, méltóztassék elhinni, az ujabb theoriáknak egyik mellőzhetetlen követelménye és ha majd mi leteszünk a hadi nyereségadóról, és a további adóztatásokról gondoskodunk, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ezen többjövedelem mérsékelt megadóztatását mi is szem előtt