Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

784. országos ülés 1918 május 14-én, kedden. 1G9 képviselő urat, szíveskedjék beszédét megtartani. Ha a rendelkezésére álló idő alatt a képviselő ur beszédét nem tudná befejezni, jogában áll a képviselő urnak beszédének a napirend tárgyalására szánt időn túl való folytatására engedélyt kérni a báztól. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A ház megengedi!) Meskó Zoltán: Öt perez szünetet indítványozok. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék elkezdeni beszédét. Benedek János: T. képviselőház! Az adójavaslatok tárgyalása valóban oly fontos tárgy, amely méltán megérdemelné a ház minden oldalának nagyobb érdeklődósét. (Igaz! TJgy van!) Amint végig nézek most az üres padsorokon, látom, hogy alig 20 képviselőtársam van jelen akkor, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a nyolezéves parlament helyzete! Zaj jobbfelöl.) amikor, a világháború negyedik esztendejében, valutánk megjavításáról, a hadikölcsön hitelképességéről, államháztartásunk egyensúlyának helyreállításáról vagy államháztartásunk egyensúlyban való tartásáról van szó. Valóban rosszul esik lelkemnek, hogy ilyen csekély az az érdeklődés, amelyet a t. háznak minden oldala . . . Meskó Zoltán: A kormánypárt teljes számban itt van. Benedek János: . . . de különösen épen a t. túloldal ezzel szemben tanusit. Bakonyi Samu: Követelték az adójavaslatok sürgős tárgyalását. Benedek János: Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy észrevételeimet megtegyem, különösen azon párt nevében, amelyhez tartozni szerencsém van és amelynek nevében felszólalok. Ha normális idők volnának, magam is minden tekintetben osztanám azokat a politikai aggályokat, amelyek különösen Ábrahám Dezső t. barátom ajkairól keltek szárnyra és amelyek valóban gondolkozásra adhatnak alkalmat a hazájáért aggódó minden magyar embernek, A világháború ilyen előrehaladott stádiumában azonban nem a rendes, normális mértékkel kell hogy mérjünk. Hiszen az adójavaslatok megszavazása, különösen ott, ahol adóemelésről van szó, egyszersmind politikai bizalom kérdésének is volna tekinthető. De még ez a politikai bizalom nem lehet akadálya annak, hogy szivünkön viseljük a mindennél fontosabb, még a politikai pártkülönbségeken is felülemelkedő nagy érdeket, hazánk érdekét ebben a világháborúban. Mindnyájunk közös érdeke, hogy megtartsuk hazánknak, nemzetünknek a háborúban való teljes képességét, hogy fel tudja venni a küzdelmet edzetten ebben a nagy világkavarodásban. Azonkivül pedig mindnyájunknak pártpolitikán felül emelkedő érdeke az, hogy államháztartásunk egyensúlya megmaradjon s amennyiben esetleg megingott volna, helyreállittassék. Az államháztartás egyensúlyát csak két KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. módon lehet helyreállítani és fentartani: vagy a szükségletek redukálásával, vagy pedig a fedezet fokozásával. Világháborúban szükségletek redukálásáról alig lehetne szó, legfeljebb, ha szótárgyává tehetnők azokat a dolgokat, amelyek szemünk láttára folynak le, amelyekről magunk is sajnosán tapasztaljuk gyakran, hogy lehetne gazdaságosabban, helyesebben eljárni. (Igaz! TJgy van!) Bakonyi Samu: Pazarlást lehet redukálni. Benedek János: Igaza van Bakonyi Samu t. barátomnak, hogy pazarlást tapasztalunk olyan esetekben, olyan méretekben, hogy az embernek sokszor feljajdul a lelke, hogyan lehet a mostani szűkös viszonyaink között, amikor minden fillérre szükség van, amikor mindennek oly nagy az értéke, amikor a nyomor sok helyen a küszöbön kopogtat, olyan határtalan tékozlást. pazarlást kifejteni. Sajnos, ha arról tehetnénk is, illetékes, a legilletékesebb helyen nincs alkalmunk ebbe a dologba beleszólani, nincs alkalmunk sem a delegáczióban, sem a képviselőház valamely más bizottságában, vagy magában a házban ma a hadvezetőség költekezéseire vonatkozólag semmiféle ingerencziát gyakorolni. Fényes László: A gazdasági életet is kisajátította a hadsereg. Benedek János: Látjuk, hogy e tekintetben a hadvezetőség intézkedései elé korlátot szabni nem lehet. Ezért áll elő sokszor az az abnormis helyzet, hogy amit sokkal takarékosabban, nagy költségmegtakarítással lehetne elvégezni, azt a hadvezetőség igen költekezőén intézi. Nagyon sok pazarlást visznek végbe. Pl. csak a nyugalomba vonult idősebb tisztek inaktiválásáról szólok. Szép tőlük, hogy a nagy küzdelem felhívja őket fokozottabb tevékenységre, és a nagy veszedelem érzete, amely mindnyájunknál közös, őket is arra sarkalja, hogy a nyugalomból viszszatérjenek az aktivitás terére. Vannak is közöttük bizonyára sokan, akik igen jelentékeny szolgálatot tesznek, sőt mindnyájan — elismerem — bizonyos hasznos szolgálatot teljesítenek. Egyiket sem akarom e tekintetben kisebbíteni. Bizonyos azonban az, hogy egy hadikórház vezetését egy nyugalmazott ezredesre vagy tábornokra bízni, aki előlép és fokozott hadi mértékben kapja a fizetést, mindenesetre olyan költekezés, amelynél jelentékeny megtakarítás volna eszközölhető, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen azt elvégezhetné egy zászlós vagy egy hadnagy, ha épen tisztnek kell annak lennie, de nem kell erre a czélra olyan magasabb állású reaktivált tiszti személy, aki óriási fizetést és ezzel járó nagyobb hadi járulékot vesz igénybe és ezáltal jelentékeny kiadási többletet okoz a hadvezetőségnek, illetőleg magának az országnak. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) ISÍem csak ezekre, egyebekre is rámutathatnánk, de mivel ezzel csak falra hánynánk borsót, ezeket a dolgokat nem is akarom tovább bolygatni, csak fájdalmamat, őszinte sajnálkozá22