Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

784. országos ülés 1918 május 14-én, kedden. 159 az örökösödési illetéknél 10 millión felül csak j 7%-ig megy, melyet nem tartok kellő megadóz- | tatásnak. Igaz, hogy ez a legközelebbi rokonoknál van, a későbbieknél 20°/o-ig megy, de ezt nem tartom olyan kielégítő megadóztatásnak, hogy az örökösödésnél, midőn minden érdem nélkül jut valaki nagy vagyonhoz, ez tovább fejleszthető ne volna. TJgy látom, hogy általában a mai adózási politikában az a nizus érvényesül a külföldön is, hogy az állam üzlettársként szegődik be az egyes vállalatokhoz. Ez a mai viszonyok közt bizonyos tekintetben honorálható is, különösen olyan nagy ipari vállalatoknál, melyek elsősorban hadivállalatoknak tekinthetők. Ilyen nagy ipari vállalkozásban való részesedést már a ministerelnök ur is kilátásba helyezett, de Seidler ministerelnök Ausztriában már határozottan programmjába is vette, Németország pedig a kartelleknek kényszerszindikálásával egyenesen megvalósította. (Helyeslés a szélsobalóläalon.) Ez a jövő zenéje, t. képviselőház, melyet meg kell valósítani. Hock János: Helyes, a bankok helyett az állam! Ábrahám Dezső: Hogy néz az ki, t. uraim, mikor pl. tudomásom szerint volt egy, a badikonjukturával összefüggő magyar vállalat, melynek volt olyan ideje, hogy a magyar állam, illetve a monarchia több mint 300 millió koronájával adósa maradt! Ahol ilyen, az emberi nyomorúságon alapuló nagy vagyonok gyűlhetnek össze, ott az állam igazán egy mélyreható lépést tehet, hogy oly mértékben adóztassa meg, mely a közóhajt és az állami érdekeket minden tekintetben kielégíti. Liptai Béla: Ez helyes is! Ábrahám Dezső: Van egy másik nizus is, melyet jórészben Angliában látunk, nevezetesen ott a nagyiparban, különösen a hadiszállitási iparban — egyébként nemcsak Angliában, de Németországban is látjuk — fennáll a cooperationship, a munkások részeltetése az üzlet hasznában. Ez nemcsak emberileg, hanem üzletileg is minden tekintetben nagyon reális és megvalósítandó állapot. (Helyes a szélsobalóläalon.) Ha az igen tisztelt nagyiparos urak nem hajlandók ezen, saját érdeküket is támogató áldozatra, törvényhozásilag kell őket kényszeríteni. Ez nem szocziális intézkedés, ez egyenesen közgazdasági érdek minden államban. Egy sajnálatos körülményre kell rámutatnom, mely a tőzsde megadóztatásánál mutatkozik. Nem tudom, jól vagyok-e értesülve, mert az ilyen belső titkot nem igen szokták kíváncsi emberek orrára kötni, de ugy tudom, hogy milliókra, sőt száz milliókra menő forgalom maradt megadózatlanul. Voltak, akik azt mondták, hogy körülbelül négy milliárdnyi forgalom maradt megadózatlanul. Még Wekerle pénzügyminister ur létesített egy intézményt, az adódetektivek intézményét. En, aki általában meggyőződésemből kifolyólag is azt tartom, hogy az állampolgárok felesleges zaklatása elkerülendő, hajlandó vagyok ezen adődetektiv-intézmény fentartása mellett lándzsát törni, mert látom, hogy épen azon körök részéről indult meg ellene támadás, melyeknek van tőle mit félni. Volt egy eset, amikor valaki, egy nagy hadiszállító csak 150.000 K szállítást vallott be és sikerült ezen tisztelt detektiveknek kideríteni, hogy több mint négy és fél millió korona hadinyereség alá, tartozó szállítása volt. Ot percznyi szünetet kérek. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Ábrahám Dezső képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ábrahám Dezső: Tisztelt képviselőház ! A benyújtott javaslat azért nem elégíthet ki teljes mértékben sem engemet, sem j>ártomat, mert csak egy tapogatódzást, bár jobbirányu tapogatódzást tudok benne konstatálni, nevezetesen egy jobbirányu tapogatódzást a progresszió és a helyes adóztatás felé. Ez a haladás azonban csak béna lábakkal történik. Ha pl. magát a jövedelemadó kulcsát vesszük, az 1909 : X., a jövedelemadóról szóló törvény 120.000 koronáig fokozza az adókulcsot, ezzel szemben a módosító javaslat már 200.000 koronáig megy a fokozásban, 200.000 koronán tűi azonban megáll és megmarad a 6%-os adóztatási kulcs mellett. Pedig ott, ahol valakinek már 200.0G0 koronás kipuhatolható és megadóztatható jövedelme van, amely tudjuk, hogy az élet realitásában sokkal több, ott a 6%-os adókulcs demokratikus, a nemzet széles rétegeit igazán védő politikának nem lehet alapja. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Hogy mennyire jogosult ez a felfogásom, mutatja az, hogy maga az az érdekeltség, amely leginkább van a jövedelmi adóval sújtva, t. i. a kereskedelmi és ipari érdekeltség, észrevételeiben maga is kifogásolja ezt az alacsony adókulcsot és enyhe progressziónak minősiti azt. Ahol tehát a legközvetlenebbül érdekelt adóalanyok sem tiltakoznának egy magasabb adózási kulcs ellen, ott igazán teljes mértékben jogosult lett volna egy radikálisabb, az ország, a nagy közönség és a nép szélesebb rétegeit jobban védő magasabb adózási kulcs megállapítása. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) E tekintetben azt hiszem, Magyarország úgynevezett történelmi osztályai sem szükkeblüsködtek volna, mint ahogy nem is szükkeblüsködtek sohasem, egy magasabb adózási kulcscsal szemben. Ezek megadják önként a magasabb adóztatás lehetőségét; akik pedig mint uj milliomosok elzárkóznak, azokat igazán lehet sújtani. Más a vagyoni adó helyzete. Ezt bizonyos tekintetben ugy tekinthetjük, mint reáladét.