Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

160 784. országos ülés 1918 május 14-én, kedden. Vagyis progresszió itt sem állapitható meg nagyobb veszedelmeztetés nélkül. De, bár a progresszió itt sem állapítható meg, húszezer koronától 2,400.000 koronáig egy fél ezreléktől halad fél százalékig. Ezen felül lévő emelést — bár ez saját egyéni álláspontom — nem vélnék minden tekintetben kivihetőnek, mert ez esetleg alapjában megrendítené azokat a vagyonokat, amelyek egy nemzet fentartására mégis feltétlenül befolyással vannak és szükségesek. Különösen, ha tekintetbe veszem azt, hogy például Bajorországban és gondolom Ausztriában is a mai napig a vagyonadó behozva nincs és Poroszországban például ötször kevesebb, mint nálunk, más szóval mi ötször több vagyonadót fizetünk, jóllehet mi ugyebár vagyonilag jóval tehetetlenebbek vagyunk. Én itt kívánatosnak tartanám, ha tisztáztatnék az a máig sem tisztázott kérdés, hogy a jövedelemadó levonható legyen az adóalapból. Amint a javaslat indokolása is megjegyzi, a külföld is igazságtalannak tartja ezt a kétszeres megadóztatást, különösen a minálunk elért magas kulcscsal megállapított vagyonadónál. Azok a kifogások, hogy itt tehát a technikai eszközök hiányzanak, alig játszhatnak szerepet. Ennek a jövedelmi adónak levonása a vagyonadóból már csak azért is fontos, mert két hasznot látnók. Ez ugyanis serkentené az adóalanyokat a jövedelem fokozására, a becsületesebb jövedelmi adóvallomás megtételére. Ez két olyan hatalmas tényező, amely ezen kérdés elhirálásánál feltétlenül kell, hogy figyelembe vétessék. Teljesen osztozom Teleszky képviselő urnak abban az álláspontjában, hogy igenis a nagy jövedelmek adóztatandók meg minél sürgősebben. Csakhogy ennek addig kell megtörténnie, inig a korlátozó intézkedések megvannak, amelyek lehetetlenné teszik ezen nagy vagyonadóalapok egyszerű eltüntetését. Ezek az intézkedések a háborúban könnyen végrehajthatók, a háború után azonban ez alig lesz lehetséges. Fájdalom, megállapíthatjuk azt is, hogy szerencsétlen közgazdasági és közjogi szoros kapcsolatunknál fogva Ausztriával alig vihető ez keresztül; mert amíg Ausztria is a maga Yermögensabgabeját nem hozza be saját polgáraival szemben, addig minek kövessük el mi ezt az öncsonkítást és minek tegyük jobbá a közös valutát saját közgazdasági nyomorúságunk árán. Itt bosszulják meg magukat a régi bűnök és itt látszik, mennyire nem volt igazuk önöknek, amikor kifogásolták azt. hogy mi a közös intézmények megszüntetése mellett kardoskodtunk. Nagyon helytelennek tartom a javaslatnak azon további intézkedését, hogy a kereskedő- és iparososztályt sújtja, nézetem szerint, túlmagas adóztatással olyan vonatkozásban is, mikor anyag híján saját üzletüket és iparukat nem tudták folytatni. Mert a mai viszonyok között a helyzet az, hogy ők akkor is adóznak, mikor üzletüket vagy teljesen áru hiján kell fentartaniok, vagy egyáltalában minimális forgalmat bonyolítanak le. Épen a kereskedő- és iparososztály szempontjából kérem tehát a minister urat, hogy az adókivetésnél méltóztassék erre is gondot fordítani, aminek technikai szempontból nem lehet akadálya. Én, t. képviselőház, helyesnek tartom a törvényjavaslat 1. §-ának intézkedését, amely a külföldi vállalatoknak a vagyonadóba való bevonását czélozza. Ez helyes és korrekt, mert ezek a vállalatok sokrészben ezen adózás alól kicsúsztak. Kicsúsztak még a hadi nyereségadó alól is és azért helyes, hogy a törvényjavaslat 23. §-a megadóztatja a külföldi vállalatokat' és pedig a természetes személyek adókulcsa alapján, ami indokolt azért, mert ezeknél a vállalatoknál nem kell tekintettel lenni a rentabilitás elvére. Mi eddig mindig csak a nagytőke idecsábitásáról beszéltünk és minden lehetőségét kerültük annak, hogy ezeket a nagytőkéket innen elriaszszuk. Én konczedälom, hogy ez helyes közgazdasági elmélet, a gyakorlatban azonban a mai, fájdalom, megváltozott viszonyok közt nem kell annyira félnünk a nagytőkének ide való bevándorlásától, de nem is kell annyira kimélettel lennünk irányában, mert tudják, hogy bár Magyarországnak nagytőkéje alig van, viszont megnyugvással konstatálhatjuk, hogy Magyarország őskincsekben még mindig olyan gazdag talaj, amelyen a nagytőke dúsan kamatoztathatja érdekeltségét. Akkor, mikor a hajótérnek már csaknem fele elveszett, mikor a nyersanyagot a tengerentúli államokból alig tudjuk behozni s mikor mi a nyersanyagnak oly nagy tömegét tudjuk szolgáltatni, akkor ilyen tekintetekkel nem kell lennünk a külföldi tőkével szemben. (Helyeslés bal felöl.) Engedje meg a t. pénzügyminister ur, hogy itt az adó javaslatnak egy szerintem nem egészen indokolható álláspontjára hivatkozzam, mikor például az egyes adóknál kivetendő adópótlékok alól kiveszi a betéteket. Én ezt nem helyeslem. Az adópótlékkal való megadóztatás szerintem a betevőket nem riasztja vissza azért, mert ezek a betétek- ugy sem kerülnek külföldre, nem azért, mert itt egy hatvan perczentes adópótlékkal fogunk rámenni, hanem azért, mert a mai körülmények között itt még mindig nagyobb kamattal kamatoznak, mint a külföldön. Tehát semmiféle érdekük nincs, hogy tisztán adózási szempontból külföldre vándoroljanak. De másrészről ezen tőkéknek a kamatadópótlék alól való felmentése már a hadikölcsönök szempontjából sem egészen czélirányos, mert ilyképen a tőkét a takarékpénztári elhelyezésre buzdítjuk, ami alig lesz indító ok a kadikölcsön jegyzésére. Én nem teszek e részben javaslatot, de kérem a minister urat, méltóztassék ezt rekonszideráczió tárgyává tenni. Ez az aclójavaslat ugy sem végleges, mint • ahogy a t. minister ur meg is ígérte, hogy ezen