Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-784
784, országos ülés 1918 május H-én, kedden. 155 lekkel egy komoly javaslatban nem szabad előhozakodni. Sajnálom azonban, hogy a konklúzióra nézve az adójavaslatok elfogadását illetőleg nem értbetek egyet at.kérwiselő úrral. Sem én, sem pártom, amelyhez tartozni szerencsém van, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a javaslatot elfogadhassuk. Teljes lojalitással el kell ismernem azt, hogy ez a javaslat lényeges haladást jelent az 1916-iki törvényekkel szemben is a progresszivitás, az adózás egyenlővé tétele tekintetében, azonban még mindig nem látom itt azt a progressziót, amely reánk és álláspontunkra nézve teljesen megnyugtatóvá tenné ennek az adójavaslatnak elfogadását. Teljes mértékben honorálom a pénzügyi bizottságnak a javaslaton eszközölt javításait és az előadó ur törekvéseit is. Az előadó ur beszédének leginkább az a passzusa nyerte meg a tetszésemet, ahol igazi érzülete, politikai felfogása nyilatkozott meg az Ausztriával szemben való viszonylatokat illetőleg. Ebben lelkes, becsületes segítőtársra talált Teleszky János t. képviselő úrban is, aki Ausztriával szemben fennálló reláczióinkat bizonyos tekintetben szintén felhozta, amelyekre később fogok kitérni. Mielőtt azonban Teleszky János t. ké|3viselőtársarnnak idevonatkozó érdemeit méltatnám, engedje meg, hogy egy kis kirándulást tehessek és lovagias ügyet intézhessek el vele a »priusz«-t illetőleg. Általában többször hallom a túloldalról azt a kifogást és szemrehányást, — s az igen t. képviselő ur is felhozta ezt — hogy mi vagyunk azok, akik megnehezitjük az adójavaslatok szőnyegrehozatalát és ennek folytán nem hozzuk az adózókat abba a helyzetbe, hogy tájékozódjanak afelől hogy a jövőben miféle adókat kell fizetniök. Mindig azt vetik szemünkre, hogy mi igenis a priuszszal hozakodunk elő és ez a priusz megakadályozza a parlamentet rendes munkálkodásában. Azt hiszem, t. képviselő ur, hogy ezek a fájdalmak most már megszűntek. Hiszen a priuszra való tekintet most már itt számba sem jöhet, mert ugy látom, hogy a munkapárt és a kormánypárt az édes megegyezés terére léptek a választójog tekintetében. Azonban engedje meg az igen tisztelt képviselő ur, hogy épen a priusz tekintetében egy figyelmeztetéssel szolgálhassak. Erre a priuszra nem lett volna semmiféle szükség. Ennek az u. n. jelszónak hangoztatása teljesen felesleges lett volna, hogyha igenis azt a programmot, amelyet önök 1910-ben hirdettek, vagy azt a programmot, amelyet Khuen-Hédervárytól, Lukácstól, Serényitől s ha jól emlékszem, még Hieronymitől kezdve is mindig magukénak vallottak és amelybe a becsületes választójog megvalósitása volt felvéve, tényleg programmszerüleg megvalósitották volna. Akkor nem lett volna priuszra szükség, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) valamint azokra a parlamenti atroczitásokra sem, amelyeket, fájdalom, az 1912. évben itt megértünk. (Úgy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Azt mondta Teleszky János t. képviselő ur. hogy a parlament magatartása, hogy az a körülmény, hogy az adójavaslatokat nem tárgyaltuk idejében, a törvényhozás iránti tiszteletet is képes bizonyos tekintetben megrendíteni. Én eddig ugy tudtam, hogy a minister urak még akkor sem élesztik fel régebbi naivitásukat, ha állásukról lemondanak. Az igen tisztelt képviselő úrban, azt hiszem, a minister szólalt meg megint, midőn azt állit ja, hogy a közhangulat roppant haragra gyulladna abban az esetben, ha az adójavsalatokat minél hamarább le nem tárgyalnék. Azt hiszem, hogy ha az ország lakosainak.túlnyomó többségét megszavaztatnék, — pláne ,ahogy a magyar természetet ismerem, amely nem nagyon lelkesedik semmiféle adójavaslatért — az nem eredményezné azt, hogy ez a letárgyalás Magyarországon a nagy többség tiszteletét a törvényhozás iránt fokozná, bár konczedálom, hogy bizonyos tekintetek igenis mellette szólhatnak a javaslatok minél előbb való letárgyalásának. De igenis csökkentheti egy más körülmény a törvényhozás iránti tiszteletet ; csökkentheti az a körülmény, hogyha a pártok és a ministerek elveiket feladják. Igenis, ezek azon súlyos körülmények, amelyek a törvényhozás és a törvényalkotók iránti tiszteletet befolyásolhatják. Nem fogadom el a javaslatot azért, mert eszembe jut a többségért oly melegen lelkesedő egyik napilapban legközelebb megjelent »Ezer milliárd« czimü czikk, amely hivatkozik arra, hogy miképen fejtette ki Henderson, az angol munkáspárt vezére e háborúnak rettenetes kihatásait pénzügyi szempontból. Ebben az ezer milliárdban benne van Európának, talán az összes emberiségnek jövendő nyomorúsága. Ebben az e^er milliárdban benne van az, hogy az emberek két csoportra fognak oszlani : azokra, akikért mások dolgoznak és azokra, akik dolgoznak másokért. Hock János : L«,sz bankrabszolgaság ! Ábrahám Dezső: Lesz igazán egy pénztelen és egy pénzes csoport, amely az ellentéteket az emberek között a legnagyobb mértékben ki fogja élezni. Elismerem, hogy a javaslat bizonyos tekintetben elég hatalmas lépéssel közeledik a progresszió felé is, azonban még mindig nem látom azt a merész, azt a bátor lépést, amely egy modern, a jelenlegi viszonyoknak teljesen megfelelő progresszív javaslatot feltétlenül kell, hogy áthasson. Hock János." Teljesen arányos teherviselést kérünk. Ábrahám Dezső: Popovics Sándor pénzügyminister ur a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával meglehetős szomorú képet festett elénk egy huszonhat milliárdos hadi adósságról. Ha ezen huszonhat milliárdos adósságot, ennek évi kamatoztatását tekintjük, akkor látjuk, hogy ehhez körülbelül ötszáz millió korona évi bevétel kell, amit hozzáveszünk a békeévek összes egyenes és közvetet adó-, valamint egyedárusági bevételeihez. Ezen összes állami bevételek sem fogják fedezni, ötszázmillió korona hiján, azon tóteleket, 20*
