Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

156 784, országos ülés 1918 május 14-én, kedden. amelyek az ujabb adósságok kamatoztatására, azoknak visszafizetésére szükségesek. A békeévek alatt minden adózó polgárra Magyarországon körülbelül 48—50 korona évi adó esett, ma ezzel szemben fájdalommal állapithatjuk meg, hogy ennek a tételnek több mint kétszeresét, majdnem háromszorosát kell minden adózónak fizetnie. Ez egy eireulus vitiosus, a mai drágaság és adózás kérdése. Sok a háborús költség, sok a pénz s ezért nagy a drágaság; és nagy a drágaság azért, mert sok a pénz. Ennek különféle remediamai vannak. Az első ioku remedium valutánk megjavítása, amelyet Teleszky János képviselő ur is és mindenki állandóan hangoztat s maga a pénzügyminister ur fektet erre legnagyobb súlyt. Ennek a valutának megjavítása becsületbeli ügye a nemzetnek, aminthogy minden nemzetnek közgazdasági szempontból becsületbeli ügye a valutának kellő mértékben való megjavítása. Az adóztatás a valutajavitás kérdésében csak egy eszköz, azonban nem minden. Igáz az, hogy például ha nag}

1, adókat vetünk ki, ezzel részben visszaveszszük azokat a nagy összegeket, amelyek az állampolgárok zsebeibe becsúsztak. Azonban az adóztatás, amint ezt kifejezni szerencsém volt, csak egyetlen egy remedium ; vannak itt egyéb remediumok is a valuta félja vitása tekintetében. Mi állandóan Németországot tartjuk szem előtt, tanuljunk most is Németországtól; Németország még a háború legelején tett intézkedéseket valutájának megvédése szemjíontjából. Németország például a semleges államokkal is összeköttetésbe került. Svájczczal — ha jól emlékszem — még a háború első éveiben, 1916-ban kötött egy kereskedelmi szerződést, amelyet megújított 1917ben is s amelyben húsz milliárd frank kölcsönt vett fel 6% kamatozás mellett. Ez a valuta feljavítására szolgáló kölcsön volt. Ugyancsak ez a Németország, amelynek, fájdalom, velünk szemben megvannak a kiviteli lehetőségei is, mert a kivitel nálunk nem olyan jó, mint Németországban, az összes kiviteli czikkeit kiviteli vámokkal terhelte meg a czikkek árának nagyobb mórtékben való megszabásával. Sőt nemcsak a semlegesekkel szemben gyakorolta ezen kiviteli vámokat, hanem még velünk, szövetségeseivel szemben is. Ne méltóztassék ezt talán, amit most itt hangoztatok, külpolitikai álláspontnak, talán németellenes kirohanásnak tekinteni, a fél világért sem. Hisz én tiszteletreméltónak tartok minden olyan törekvést, amely az állam nemzeti nagyságára irányul, legyen az akár gazdasági, akár politikai téren. Nekünk is erre az útra kellene lépnünk, azonban, fájdalom, nem csináljuk. Németországnak a háború előtt 6% milliárddal voltunk eladósodva ; a háború folyamán alig pár esztendő alatt ez az adósság 4% milliárddal megszaporodott, ugy, hogy a mai viszonyok mellett körülbelül 11 milliárd korona adóssággal állunk Németországgal szemben, amely most már csaknem egészben függő adósságnak tekinthető. Ennek is kamatoztatásáról és visszafizetéséről kell gondoskodnunk. (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) De hozzá kell nyúlnunk egy másik kérdéshez is. Mi addig valutánkat nem rendezhetjük és nem javíthatjuk, amíg Németországgal való ezen relácziónkat is tisztába nem hozzuk. Voltak, akik azt mondották, hogy a valutabeli differencziákat ugy tudjuk eliminálni, hogy bizonyos fiksz relácziót csinálunk a márka és a korona között, ami fináncztechnikai, közgazdasági szempontból teljesen keresztülvihet étlen. Azt tartom, — és nagyon sokan osztoznak ebben a vélekedésben, — hogy igenis nekünk a Németországgal szemben való hadiszállításainkat vice versa revízió alá kell venni. Mert amit Németország burkolt kiviteli vámokkal, a nekünk szállított áruknak, hadi czikkek nek, vegyszereimek, vasnak és egyéb szükségleti czikkek árán ak túlságos felemelésével tőlünk kivett, azzal szemben mi a Németországnak történő, semmiféle szállítást kiviteli vámokkal, vagyis magasabb árakkal meg nem terheltünk. Báró Madarassy-Beck Gyula : Fa ! Ábrahám Dezső: Igen a fa, de hol van az állat, gabona, nyersolaj, takarmány és hus \ Ezek mind olyan életszükségleti czikkek voltak, amelyekre neki épen olyan szüksége volt, mint nekünk a gyógyszerre. Különben fát keveset vittünk ki Németországba. Ezt feltétlenül revízió alá keh venni a háború után, mert addig, amíg ez meg nem történik, a Németországgal való relácziónkat nem is tudjuk megcsinálni. Ha most a külföldi hitelezőinkkel végeztünk, akkor végeznünk kell a belföldi hitelezőkkel is. Mert ugy leszünk a papirinfiáczióval, mint azt hiszem az amerikai szabadságharcz alatt volt, hogy amint irják, egy kocsi papirbankóért nem tudtak egy kocsi élelmiszert vásárolni. Körülbelül ez a szituáczió most Oroszországban is. Itten szaladgálnak a hadimilliomosok közöttünk, sokszor nem is szaladgálnak, csak szaladnak, hogy utol ne érjék őket. Hock János: Néhányan nem is szaladnak, hanem ülnek! Ábrahám Dezső: Osztom Teleszky János t. kép viselőtár sarunak azon felfogását, hogy igenis a nagyjövedelmeket meg kell adóztatni, még pedig gyorsan meg kell adóztatni. Ha jól emlékszem, Wekerle Sándor ministerelnök ur a belvárosi választás alkalmával maga is czélzott arra, hogy nemcsak a progressziót veszi tervezetbe, hanem tervbe veszi esetleg a vagyonuknak egy nagyobb arányú olyan megadóztatását, amely megfelel a német Vermögensabgabe-nak. A Vermögensabgabe tekintetében Návay Laios képviselő ur aggályokat jelzett, amelyeket bizonyos tekintetben lehet osztani, hogy tényleg a háború összes terheit ne a mai generáczió viselje. Azonban azokat a terheket, amelyeket a mostani konjunkturális hadimilliomosoktól be tudunk venni, azokat ezekkel meg kell fizettetnünk. Ezen Vermögensabgabe tekintetében