Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-784

784. országos ülés 1918 május li-én, kedden. 149 azáltal, hogy az ő vagyona, fekvősége mindenki által megtalálható, sokkal szigorúbb és nehezebb kontroll alatt áll, mint a szabad, ingó vagyon tulajdonosa. Amazokra vonatkozólag szintén megemlítettem azon szempontokat, melyek az 6 szempontjukból feltétlenül mérvadók és azt hiszem, leghelyesebben járunk el ilyen kérdéselalél, ha emberileg kiemelkedünk a magunk társadalmi osztályából és lehetőleg elfogulatlan, magasabb szempontból ítélkezünk ezekben a kérdésekben. (Helyeslés.) Hogy az adókivetésnél is mennyire érvényesül a jövedelemnek tényleg nagy megállapítása, arra vonatkozólag számokat fogok felhozni, melyek mutatják, hogy egy tisztán falusi, tehát szoros értelemben vett agrár községben, hol a kereskedelmet és ipart csak egy-két szatócs képviseli, milyen nagy mértékű jövedelmet mutatunk ki annak daczára, hogy a vagyon nem volt megállapítva. Mert ott, ahol a vagyonadó és jövedelmi adó korrealitásánál fogva kiegyenlítést gyakorolhatunk, ott 5% vehető alapul. Itt van Apátfalva községe, melynek 6000 lakosa földmiveléssel foglalkozik, itt az adókivető bizottság előterjesztett 17.726 koronát jövedelmi adóban és 10.078 koronát vagyonadóban. Püspöktelek községben, mely még kisebb, 15.554 korona volt a jövedelmi adó propozioziója, ezzel szemben 4400 korona a vagyonadó. Ambrózfalva egy kis telepes község, itt 7710 korona a jövedelmi adó és csak 1774 korona a vagyonadó. ' Itt van továbbá Magyarcsanád községe is 19.604 korona jövedelemadóval és csak 6600 K vagyonadóval. Ez tehát mind azt mutatja, hogy ez, eltekintve az 50.000 K vagyonadó-alaptól, mennyire terheli a jövedelmeket. Hozzávéve még a hagymatermelést, kétségtelenül mutatja azt, amit előbb is voltam bátor kiemelni, hogy épen nem mértük enyhén ezeket a gazdasági bevételeket, hanem iparkodtunk lehetőleg pontosan és szigorúan az illetőket megadóztatni. A szabadkereseti pályákra vonatkozólag megjegyzem, hogy igaz, előnyös reájuk nézve külsőségekben az, hogy nehéz az ő jövedelmük tárgyát oly pontossággal megfogni, mint a gazdákét, pl. a kereskedőknél, viszont azonban annak vannak kitéve, — és ez lényeges —hogy az adókivető bizottság valamint az adókivető közeg is már feltevésekkel és kombinácziókkal dolgozik és sokszor olyan nyereségeket vesz be és preliminál, •— főleg ha olyan a környezet, amely őt e tekintetben szuggerálj a — hogy gyakran talán az igazságosság mértékét meghaladó módon kénytelen az adót kivetni. Ezt igen sokszor tapasztaltam és már most is bátorkodom az igen tisztelt pénzügyminister figyelmét felhívni arra, hog}^ az adófelszólamlási bizottsági tagok összeállításánál, fájdalom, szinte egész vonalként áthúzódott a tagok társadalmi állása. Sokszor attól függött a bizottság döntése vagy határozata, hogy mikép volt összeállítva. Ez gyakran előfordult. Tapasztaltuk azt, én magam mint elnök ellene is szóltam sokszor, hogy egyes vidékeken vagy egyes községekben, ahol valakinél különös nagy vagyont gondoltak vagy sejtettek, csak azért, mert az illetőnek nem volt mivel igazolnia az ellenkezőjét, feltevés alapján, kombinatív alapon állapították meg az ő jövedelmét. Ez feltétlenül igen nagy sérelem az illetőre nézve és nem igen nyújt neki biztonságot vagy mentséget a panaszjoga sem. mert tudjuk, hogy a panaszok elintézése milyen sok időt vesz igénybe és tekintettel arra, hogy a kivetés után 30 nappal le kell fizetni az adó első felét, félév után pedig a másik felét, az illetőnek magának védelme legelső sorban és mindenekelőtt kétségtelenül a polgári lelkiismeret elfogulatlanságára van bizva. Ha valamikor ezeket a személyes természetű úgynevezett általános adókat igazán életbe fogjuk léptetni, akkor valóban nemcsak az adózó közönséget kell moralitásra nevelni, hanem azokat a közegeket is, akik a társadalomból vétettek és akik a társadalmi szempontokat elfogulatlanul és igazi polgári tisztességgel kell, hogy kifejezésre juttassák. (Helyeslés jóbbfelől.) Szerintem csak az a bizottság fog helyesen működni, amelynek nincsen sem gazda-, sem iparos-tagja, csak magyar polgár-tagja van, aki minden magyar polgár érdekét egyformán szivén viseli és minden magyar polgár áldozatkészségét egyformán az állam javára biztosítja. (Helyeslés.) Ez volna egyedüli lehetősége annak, hogy ezeket az adókat valósággal életbe léptessük. Ami magát az előttünk fekvő javaslatot illeti, a magam részéről nagy megnyugvással és örömmel fogadom a javaslat 1. §-át, amely a külföldön levő, itt nem czégjegyzett társaságokra, amelyek eddig a kereseti adó alá estek és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok nagyobb adója, a jövedelem- és a vagyonadó alól fel voltak mentve, ezt most pótlólag szintén kiveti. Ez teljesen méltányos azokkal az intézetekkel szemben, amelyek a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak súlyos és meglehetősen terhes adóját tartoznak fizetni és amelyekkel szemben ezek a külföldi nem czégjegyzett társulatok eddig jogosulatlan előnyöket élveztek. Viszont örömmel konstatálom és elfogadom a pénzügyi bizottság módosítását, amely továbbra is meghagyta az adók levonását a jövedelemadóból. Ez feltétlenül helyes és méltányos volt. Tudom, hogy pénzügyi szempont talán nem tette volna indokolttá ezt a leszállítást, a valóságban azonban nehéz egy dolgot megtartani, amely az ember gondolkozásának ellen mond. Mert tényleg pénzügyileg hasznos lehet jövedelmemhez kapcsolni azt, ami nem a jövedelmem, de sokkal jobb egy magasabb adókulcscsal dolgozni, mint ráfogni azt, hogy jövedelem az, ami a valóságban csak a jövedelemből levont adók hozzácsapása. A levonás tehát e tekintetben feltétlenül örvendetes és kívánatos és azt hiszem, nem áll meg teljesen az a felfogás vagy az az érv, amelylyel ezt népszerűsíteni próbálták, hogy az adókivetésnél a technikai egyszerűsítés teszi ezt szükségessé, mert a levonások komplikál-