Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

138 783. országos ülés 19 ségletéről történt gondoskodás. Azóta amaz adatok alapján, amelyeket a t. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottság előtt előadni szíves volt, az államnak állandó természetű adóssága 15 milliárd és 900 millióra, tehát kerek számban 7 milliárddal emelkedett. Ennek a 7 milliárdnak kamatszükséglete 6%-os alapon számitva 420 millió, hogyha pedig azt veszem, hogy részben 5'5%-os típusok is bocsáttattak ki, kerek számban 400 millió. Ezzel a 400 millióval szemben, sz azóta, mióta mi az ország ügyeinek viteléért felelősek nem vagyunk, hozott pénzügyi intézkedések eredménye a következő. Törvényerőre emelte az országgyűlés a bortermelési adóról szóló javaslatot, amelyből a t. kormány évi 15 milliót vár. Fel lett emelve a czukoradó, mm.-ként 38 K-ról 54 K-ra, tehát mm.-ként 16 K-val. Habár a folyó évben ez bevételi többletet nem jelent, mert, sajnos, a rossz ezukortermelés folytán czukorfogyasztásunk lényegesen apadt, mégis ezt ugy tekintem mint állandó bevételi forrást, amely jövőben, amint a fogyasztás normális méretet fog ölteni, fedezetet tud nyújtani, mert átlagos fogyasztásunk 2 millió mm,, ami 32 millió koronát jelent. Ezek tulajdonképen az összes intézkedések, amelyek eddig tétettek. Tehát a 400 millió korona szükséglettel szemben, amely tulaj donképen csak a fundált hadikölcsönök kamatszükséglete, mindössze 49 millió évi bevételi többlet az, amelyet a t. kormány javaslata alapján eddig elhatároztunk Ezenfelül lényeges emelése következett be ugy a vasúti áru, mint szernél)'! díjszabásnak is, sajnos azonban, hogy a vasutaknak a kiadásai olyan mórtékben emelkedtek, hogy ha jól vagyok értesülve, a kiadások emelkedése felülhaladta a tarifa emelésekből befolyó bevételi többletet. Itt tehát az adósságok kamatainak fedezésére mi sem marad, sőt ellenkezőleg az államvasutaktiszta bevételi feleslegje inkább kisebb lesz, mint nagyobb annál, amely előirányoztatott. Ezen tarifaemeléseken kivül a tarifaemelésnek további szüksége feltétlenül fennforog és azt a magam részéről is a mai körülmények között feltétlenül helyesnek és indokoltnak tartom és nagyon helyesnek tartom a t. kormánynak azt a törekvését, hogy ezt mielőbb valósítsa meg, csak arra kérném, hogy arról a helytelen alapról, amelyen a legutóbbi teheráru díjszabás felépítése történt, térjen el és egy helyesebb alapra térjen vissza. (Helyeslés jobbfelől.) Számítaniuk kell azokat a többleteket is, melyek a most szőnyegen forgó törvényjavaslatból, továbbá a vagyoni átruházási illetékről szóló törvényjavaslatból várhatók. Ezeket a t. kormány kerek számban évi 100 millió koronával, az illetékjavaslatból évi 20 millió koronával irányozza elő. Én azt hiszem, hegy ez az évi 20 millió lesz esetleg 30 millió, esetleg több is és miután én a t. kormánynak kedvező számítást akarok tenni, felveszek 40 milliót. Tehát 140 és 60 millió, összesen kétszáz millió az az összeg, a mely ezen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után az állam bevételeinek fokozására igénybe vehető, május 13-án, hétfőn. holott, amint méltóztatik látni, a kiadások 400 milliót tesznek ki. Én itt még nem számítottam az óriási drágulás folytán az adminisztráczió megdrágulását és minden egyéb kiadás emelkedését. Én ugyanazzal a mértékkel mérek, ahogy magunkat mértem és azon az alapon beszélek, amely alapon mi az 1917—18-ik évi költségvetést összeállítottuk és amelyet mi mint minimumot tartottunk szem előtt. Ha még hozzá méltóztatnak venni, hogy tulajdon képen ez az intézkedés mind a múlt évben lett volna foganatosítandó, — hiszen a t. ministerelnök ur a múlt évben terjesztette is elő s most tulajdonképen egy restancziát dolgozunk fel és hogy a folyó évben megint uj kibocsátandó hadikölcsönök kamatszükséglétének a fedezéséről fog kelleni gondoskodni — méltóztatnak látni azt az igazán nem irigylésreméitó helyzetet.amelyben a pénzügyminister ur van, másrészt azt a parancsoló szükséget, amely mindegyikünk előtt van a tekintetben, hogy minden lehetőt elkövessünk arra, hogy az állam bevételi forrásai lehetőleg duzzasztassan ak. Ezért- én és az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, ezt a törvényjavaslatot, amelyre nézve készséggel elismerem, hogy az, amint a t. előadó ur is bőven kifejtette, a pénzügyi bizottságban a miniszterelnök urnak és a t. pénzügyminister urnak hozzájárulásával lényegesen javító módosításokon ment keresztül, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk. Mielőtt rátérnék egyes részletmtézkedésekre, melyeket szükségeseknek tartok kiemelni, nem tehetem, hogy kapcsolatban azzal, amit a tisztelt előadó ur beszéde végén mondott, én is röviden rá ne utaljak pénzügyi helyzetünkre, mely az utóbbi időben lényegesen romlott és amely romlás tekintetében nekem is csatlakoznom kell a tisztelt előadó ur azon felfogásához, hogy ez a romlás bár nem kizárólag, de a legnagyobb mértékben annak az eredménye, hog}^ Ausztriában az Osztrák-Magyar Bankot túlságosan igénybe veszik. (Ugy van! a jobboldalon.) A bankjegyforgalom emelkedése olyan ijesztő mérveket ölt, ami igazán aggályra kell hogy okot szolgáltasson és ami az összes adóknál sokkal súlyosabb teherként jelentkezik az adózó polgárságra és egész állami életünkre. {(Igaz ! Ugy van !) Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyforgalma 1917 június elején, amikor elváltam a pénzügyministeriumtól, 12 milliárd korona volt, a békében átlagosan szokásos 2 milliárddal szemben, tehát a háború első három évében 10 milliárddal emelkedett a bankjegyforgalom. Ezzel szemben folyó évi április hó végén meghaladta a 20 milliárdot, tehát 11 hónap alatt 8 milliárddal, majdnem annyival emelkedett, mint azt megelőzőleg 3 éven át. Pedig természetes, hogy ennek az emelkedésnek mindig kisebbnek és kisebbnek kellene lennie. A háború kitörésekor, ismerve Ausztria és Magyarországnak fegész