Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. 133 perpetuálását, érvényében való meghosszabbítását tárgyalja. Ezen törvények alapján befolyó adóknak, amelyeket bátor voltam megemlíteni — és ezek mellé sorozható a bortermelési adóról szóló törvény alapján várható jövedelem is — egyenesen meg volt jelölve rendeltetése, meg volt jelölve mint czéladó, amelynek jövedelme az államnak a háborúval kapcsolatos kiadásai körül felmerült, előállott tartozásainak kamatait lesz hivatva fedezni. Néhány szóval óhajtom közbevetőleg megemlíteni, hogy, ha van is argumentum, amely indokolttá tenné, hogy e ezéladók, mint ilyenek kijelöltessenek, ennek az ilykép való kijelölése azonban viszont egy bizonyos bizalmatlansági momentumot tartalmaz az államhatalommal szemben, a mindenkori kormánynak azon gondoskodásával szemben, amely őt terheli minden rendű és rangú állami kötelezettség tekintetében, tekintet nélkül arra, hogy honi vagy idegen területen felvett kölcsön kamatairól, vagy állami alkalmazottak ellátásáról, hadi rokkantaknak, hadi árváknak ellátásáról, vagy a szocziális alkotások terén előforduló bármi néven nevezendő kiadások fedezéséről van szó. Ezt tehát konkretizálni lehet egy szempontból, mint népszerűségi momentumot, mondom, hogy egy adattal több a népszerűsítésére a hadikölcsönnek, de nem fedi az állami pénzügyek vezetésénél megkívánandó abszolút tárgyilagosságot ós részrehajlatlanságot az állam minden kötelezettségeivel szemben. E most tárgyalás alatt levő javaslatban szabályozott adóknak rendeltetése nagyon természetesen szintén a hadi kiadások körül felmerült terhekből az államra nehezedő kamattartozások lerovására vonatkozik. Magára az anyagra vonatkozólag, arra vonatkozólag t. i., hogy vájjon az adóknak és e jövedelmeknek beszerzése szempontjából alkotandó törvény alkotási módja ugy, amint itt kontemplálva van és előttünk fekszik, a legtökéletesebb mű-e vagy sem, arra, azt hiszem, minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy nem. A javaslatnak struktúrája, az adók behozásának módja, az adókat tárgyazó törvények szerkezete és ez uj szerkezetnek a régi szerkezetbe való beillesztése mindmegannyi aggodalmat keltő nehézség abból a szempontból, hogy az állampolgárok könnyen ós áttekinthető módon hozzáférhetőknek találják maguk számára az anyagot, amelyből meg kell állapítaniuk, hogy a terhek, amelyek rájuk nehezednek, miként kezelendők, miként vetendők ki, állnak-e elő tehernagyobbodások és hol tartalmaznak a kivetések igazságtalanságokat. De, t. képviselőház, aki figyelemmel olvasta a pénzügyi bizottság jelentését megelőző ministeri javaslat indokolását, viszont vizsgálja a pénzügyi bizottság jelentését, az ebben a kérdésben nem skrupulizálhat. Maga a minister ur, aki a javaslatot a ház elé terjesztette és aki nem azonos a jelenlegi pénzügyminister úrral, aki képviseli a javaslatot, hanem a volt pénzügyminister ur, a jelenlegi ministerelnök ur. mint akkor a pénzügyi tárczát kezelő minister, kiemelte lojálisán, hogy nem tartja a struktúrát ideálisnak, szükségesnek tartja, mint ahogy szükségesnek tartotta már a pénzügyi bizottság az 1916-iki törvényekre vonatkozó jelentésben, hogy végre egy egységes, egy egészet képező szerves adótörvény létesíttessék és ezek az adók egy ilyen egész műbe illesztessenek be. De egyúttal rámutat a minister ur az indokolásban — és ezt a pénzügyi bizottság is honorálja jelentésében — arra, hogy ez a mai körülmények közt azzal a megcsappant személyzettel és azzal a munkaerővel, amely a ministeriumban és a pénzügyi igazgatásnál rendelkezésre áll, fizikailag lehetetlenség. Jelemző adat e tekintetben és erre bátorkodom utalni a következő: (Halljuk! Halljuk!) Addig, amíg a jövedelmi adó és a vagyonadó mértékénél a magasabb határt alkalmazták, amig a végső határ- magasabb volt, a jövedelmi adó első esztendei kivetésénél 19.292 adóalanyról volt szó. Mihelyt a jövedelemadónak alsóbb jövedelmű régiókra való kiterjedése következett be, akkor a kivetési eljárás már 150.000 adóalanyra vonatkozott, ennyire gyarapodott és ha, amint kívánatos az állami érdek, sőt az állampolgárok igen jelentékeny részének, sőt összességének érdekében is, hogy a minimális tétellel lejebb menjünk, hogy az lejebb szállíttassák és hogy elmenjünk odáig, ahol egyúttal a létminimum végleges megállapításáról is szükségszerül eg szó lesz : ha eddig a határig elmegyünk, akkor egymillió adóalany adójának kivetéséről és kimunkálásáról lesz szó, ennyi vár arra a személyzetre, amely a 150.000' re felszaporodott adóalany adóanyagának kimunkálásával is óriási erőfeszítése daczára talán ma sincs egészen készen. (Ugy van!) Ez oly lehetetlenséget róna a pénzügyi kormányzatra, a pénzügyi ministeriumra és az alárendelt hatóságokra, amelylyel megküzdeni előreláthatólag nem bírnának, ez nem lett volna okszerű és ezért választotta a pénzügyminister ur azt a módot, hogy az adók egy bizonyos kategóriája mellé, amely már megvolt, amilyen a jövedelmi adó és a vagyonadó, a hadinyereségadóra vonatkozó törvény hatályának meghosszabbításával kapcsolatosan egészen uj adónemet, a hadipótlékot hozza be, amely hadipótlék alkalmazásának és az ebből eredő jövedelem biztosításának útjában semmiféle nagyobb technikai akadályok nem állanak. Amint méltóztatik tudni, eszerint ez a javaslat foglalkozik a jövedelemadóról, a vagyonadóról szóló törvény módosításával ós kiegészítésével, a hadinyereségadóra vonatkozó törvény hatályának meghosszabbításával és a hadipótlék behozatalával. A részletes vita során bizonyára alkalom fog adódni arra, hogy az ezeket a kér-