Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

134 783. országos ülés 191 8 május 13-án, hétfőn. (léseket érintő rendelkezéseknek egyes részleteivel tüzetesebben foglalkozhassunk. Távol áll tőlem az a szándék, hogy a t. ház szíves türelmével visszaélve. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) a javaslat összes rendelkezéseit feltárjam és megismertessem, mert hiszen, aki nem ismeri meg ebből az előterjesztésből, az az én gyarló előadásombői semmi esetre sem fogja megismerni, aki pedig ismeri, az legfeljebb arra szorítkozhatnék, hogy ellenőrizze, hogy annak a tárgyilagosságot előíró kötelezettségnek, amelyet ez a hely rám parancsol, teljes mértékben igyekszem-e eleget tenni. Mégis méltóztassék megengedni, hogy rámutassak a javaslatnak az eddigi állapothoz képest némely gyökeres módosítást tartalmazó rendelkezésére. Áz eredetileg benyújtott javaslat arra volt alapítva, hogy a javaslatot benyújtott ministerelnök ur, mint akkori pénzügyniinister, arra az álláspontra helyezkedett mindenekelőtt a jövedelemtöbblet biztosítása érdekében, hogy a jövedelemadó alapjából azokat- az adókat sem engedi levonatni, amelyek a régebben már érvényben lévő törvény szerint levonhatók voltak. A másik álláspont az volt, hogy a nyilvános számadásra kötelezett részvénytársaságok tőkéjének rentabilitási elvére alapított adóztatási mód megszüntettessék A harmadik pedig az lett volna, hogy a hadinyereségadó, amely legutóbb az 1914—15 —16. évekre vettetett ki, a jövőre nézve perpetuáltassék, tehát egy állandósított adójövedelem legyen mindaddig, míg hatályon kivül nem helyeztetik, mert hiszen cziménél és jellegénél fogva igazán nem tartható fenn állandóan; lévén ez a czim, hogy »haditiyereségadó «. Ennek a javaslatnak benyújtásától annak tárgyalásáig eltelt huzamosabb idő egészen jó eredménynyel telt el és igazán nem adott arra okot semmi és senki, hogy emiatt panaszszal álljon valaki elő. Szükség volt erre az időre és megtermékenyítette ezt az időt az eredmény. Nevezetesen egyrészről a t. pénzügyniinister ur ezt a kérdést rekonzkleráezió tárgyává tehette akkor, mikor a tárczáját elfoglalván, ennek a javaslatnak képviseletére vállalkozott; másrészről alkalma volt a pénziigyminister urnak is, általában a t. kormánynak megismerni azokat az állásfoglalásokat, melyek ezen javaslatnak bírálataként és mint a különböző gazdasági tényezők kívánságai jutottak el a nyilvánosság elé és a kormányhoz is. Hogy csak röviden említsem, megszólalt ebben a kérdésben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Gazdaszövetség, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, a Gyáriparosok Szövetsége, a Pénzintézetek Országos Egyesülése, a Pénzintézetek Szövetsége, a szövetkezetek, a legkülönbözőbb alanyok, akik az adózás tekintetében ebben a javaslatban és az adózási rendszerben bizonyes sérelmeket vél- I tek felfedezhetni. A legerősebben természetesen a legerősebb tényezők fejtették ki a maguk álláspontját, igy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Gyáriparosok Országos Szövetsége pontokba foglalva, részletesen indokolva, igyekeztek megismertetni azokat a sérelmeket, amelyek a különböző tartalékolt nyereségek "ilyen vagy olyan módon való megadóztatása, a rentabilitási elv tervezett elejtése, a hadinyereségadó perpetuálása és mindazon részletek tekintetében, amelyekről most nyilatkozni nem akarok, — a részletes vitánál lesz rá alkalmam — nézetük szerint fenforognak. Mindezek az óhajtások és panaszok termékeny talajra találtak, még j)edig olyan mértékben, amint ezt a két tényező között látszólag fenforgó ellentét megengedi. Az a látszólag fenforgó ellentét miben áll? Ali abban, hogy az adózók tömegei, az adózók testületei nagyon természetesen, akármennyire igyekeznek elfogulatlanok lenni, mindig csak egyolcbilu szempontok által vezéreltetnek és a többadózástól irtózva, szívesen konceclálják, hogy esetleg a másik közgazdasági területen működő tényezők, akik hasonló hazafias törekvésektől vannak áthatva, adózzanak erősebben. Az államhatalomnak, a kormánynak azonban az a kötelessége, hogy igyekezzék, amennyire az emberileg lehetséges, a nivellirozás, az egyenlősítés, a progresszió elvét ugy alkalmazni, hogy egyetlenegy gazdasági tevékenységet üző foglalkozási kör se panaszkodhassak joggal arról, hogy az ő érdekeit tudva, szándékosan, egy másik kategória javára megrontották vagy megsértették. Ezen látszólagos ellentétek ütközéséből került ki az a javaslat, amely most előttünk fekszik, egyrészről a pénzügyniinister ur által javasolt módosításokká], amelyek — amint bátor voltam mondani — kiterjedtek a jövedelemadóból történendő adólevonásokra, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tőkéjének rentabilitására és a hadinyereségadó perpetuálására. A t. minister ur mind a három területen előzékeny volt a felhangzott óhajtásoknak a lehetőségig való teljesítése dolgában, még pedig akként, hogy a pénzügyi bizottság által beterjesztett szövegben már a 2. §-ban meg van mondva, hogy a jövedelemadóból a hozadéki adók levonhatása megengedtetik, sőt megengedtetett az is, hogy ezen jövedelemadó alapjából a hadinyereségadó is egész összegében levonható legyen és csak az igy megmaradó összeg képezze a jövedelemadó kivetésének alapját. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának megállapítása szempontjából a rentabilitás elvére való tekintettel a t. minister ur a pénzügyi bizottság hozzájárulásával egy más megoldási módot alkalmazott, még pedig akként, hogy a rentabilitás elvét visszaállította bizonyos mértékig, de egyúttal felemelte az adózási kulcsot, kimondván az uj rendelkezés, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállala' tok saját tőkéjének elért jövedelme 30%-kal