Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

132 783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. azért is különösen, mert azoknak a terheknek rnegbirálásánál, amelyek ezen javaslatból eredőleg, ha törvényerőre emeltetik, a nemzetre fognak hárulni, lehetséges a tárgyilagosság teréről lelépő felszólalónak olyan húrokat is megpengetni, amelyek elsősorban az állam érdekeinek volnának kárára. De a tárgyilagosságra kötelez saját meggyőződésem is és az a tapasztalatom, hogy ugy az adózók képviseletében a pénzügyi bizottságban közreműködő tényezők, mint az államkincstár érdekeit képviselő pénzügyminister ur is teljesen át van hatva attól az igazságtól, hogy itt tulajdonképen nincsenek ellentétes érdekek. Az érdekek azonossága megállapítható abban, hogy egyrészt az államkincstár képviselője és a kormány nem téveszthetik szem előtt azt, hogy ők az állampolgárok összességével összefüggő megterhelésekkel magát az államot terhelik meg. Az állampolgárok zöme pedig, hogy ne mondjam, összessége bizonyára át van hatva attól a tudattól, hogy ebben a kérdésben nem lehet elválasztani az áldozatkészséget a hazafiságtól, hogy az a magyar nemzet, amely a legszélesebb rétegeit átható általános lelkesedéssel és kötelességtudással, az egész világot bámulatbaejtő hősiességgel és önmegtagadással hozta meg ebben a világmegrenditő háborúban a legsúlyosabb véráldozatokat, tehát az emberi vagyon legdrágábbját habozás és késlekedés nélkül hozta meg a haza oltárán áldozatul, ennek a nemzetnek egyetlen rétege sem zárkózhatik el a prózai értelemben vett vagyonuknak, ingó javaknak, pénznek feláldozása elől akkor, amikor a hadviselés érdekei, az állam becsülete, életének folytonossága, az állam által vállalt kötelezettségeknek becsületes és a magyar nemzethez méltó teljesítése követelőleg áll elő s azt mondja, hogy a vállalt kötelezettségeknek, amelyek a múltra kiterjednek, valamint a jövőben való teljesítéséhez szükséges áldozatok meghozatalára a készségeket megteremteni, elodázhatatlan, elsőrendű kötelesség. (Általános helyeslés.) Lejárt az az idő, amikor azt lehetett szavalni, hogy: »vitam et sanguinem, sed avenam non.« Sajnálattal kell megállapítanom erről a helyről is, hogy vannak, akik sem »vitam et sanguinem, sem avenam« alapján adózni nem akarnak, vannak ilyenek, de ezek olyan kivételek — és ezt a nemzet iránti tiszteletből merem állítani és szükségesnek is tartom kijelenteni — ezek, mondom olyan csekély kivételek, akikkel szemben az államhatalom egész erejének igénybevétele, hogy az adókibuvások, az adófizetés elől való menekülés megszüntettessék, vagy legalább is nagyon megnehezittessók, minden téren teljesen indokoltnak tűnik fel. T. ház! A háborúnak nemcsak időbeli, nemcsak a hozott áldozatok nagysága szempontjából tapasztalt terjedelme, hanem geográfiai értelemben vett terjedelme is felülmúlja a világon létezett és dúlt összes háborúk terjedelméről eddig megalkotott fogalmakat. Ezeknek a méreteknek ilyen terjedelme, hogy ugy mondjam, örvendetes átalakulást is hozott állami életünk pénzügyi részében. Amit békeidőben kormányaink sohasem mertek megkísérlem, amire nézve a siker reményével nem biztatták soha sem magukat, sem a nemzetet az ilyen kísérlettel szemben, azt megteremtette a háború geográfiai berendezkedése. Mivel úgyszólván az egész világ háborúban áll velünk és szövetségeseinkkel, nagyon természetesnek látszott s egészen természetszerűleg következett be az az eredmény, hogy a háború által követelt pénzszükségletek előteremtésénél, minthogy ezeket, mondom, a készletekből fedezni ily mértékben senki sem volt és nem lehetett képes, az állam hitelének egészen uj fajához, a honi hitel megteremtéséhez forduljunk- Ennek az uj hitelfajnak egyik legüdvösebb kihatása abban rejlik, hogy az állam adósságának kamatai végrejnagyar földet fognak megtermékenyíteni és nemcsak azokat a terheket fogják a nemzettel viseltetni, amelyek kamatfizetésére és idegen tőkeerők gyarapítására fordíttatnak, hanem a honi talajt fogják erősíteni azok a jövedelmek, amelyek az adósságok kamataiban az országra visszahárulnak. (Ugy van!) Az ily módon megalapított uj kitelnem, mondom, mint üdvös és üdvözlendő eredmény jelentkezik, amelyet a háborúnak köszönhetünk, úgyszólván ez az egyedüli, amit a háborúnak köszönhetünk: van azonban ennek egy másik oldala is: van egy kötelezettség, — fennáll ez a kötelezettségünk akkor is, ha az állam a maga szükségleteit idegen államok polgáraitól, külföldről szerzi be, mert az országnak és a nemzetnek becsülete követeli, hogy a vállalt adósságok kamatainak pontos fizetéséről az államhatalom kellő időben gondoskodjék, — de fokozott mértékben áll fenn ez a kötelezettség akkor, amikor az állam ily nagy czélok szolgálatában ily hallatlan méretekben a saját polgárait, azok közt özvegyeket, árvákat, testületeket, állami fenhatóság alatt álló intézményeket tett a hitel igénybevételével hitelezőivé; azokkal szemben tehát a kamatfizetési kötelezettségnek megszegése kétszeres beszámítás alá esnék. (Ugy van! Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! E szempontok figyelembetartásával létesültek azok a törvények, amelyek a hadi kiadásokkal az államra nehezedett ter^ hek viselésére fogják képessé tenni az országot. Adótörvényhozásunknak korábbi keletű, a háborúval még nem kapcsolatos törvényhozási ténye az 1909-iki adótörvények komplekszuma, amely azonban a háború folytán természetszerűleg átalakításokon ment keresztül és így keletkeztek különösen az 1916-i törvények, amelyeknek épen a most tárgyalás alatt lévő javaslat módosítását, kiegészítését és a hadinyereségadónak, mint a hábor-u alatt statuált uj adónemnek, mint egy szintén kizárólag háborús adónak