Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

783. országos ülés 1918 május 13-än, hétfőn. 129 Azt akarjuk, hogy mindenkinek meglegyenek a lehetőségei; senki se legyen kizárva és mindenkinek, aki érvei alapján és hazafias meggyőződésével a nemzeti ügyek élére akar állni, utat nyissunk, de a nemzet feletti uralmat ne lehessen azok kezére játszani, akik csak az ő hatalmi törekvéseiknek és nagyra vágyásuknak akarnak érvényt szerezni. Akik felfelé való nemzetietlen szolgálatokkal, a hatalom birtokába akarják magukat becsempészni és oly eszközökhöz akarnak jutni, amelyekkel törvénytelenül többséget lehet szerezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a legfőbb nemzeti érdek, hogy ilyen ne történhessen. Atka volt a közéletnek Magyarországon mindig, hogy olyan parlamenti rendszer volt, amely nem a nemzetnek, hanem azoknak a kezébe adta a hatalmat, akik egyszerűen csak a hatalom elnyerésének gonosz útját és módját fürkészték ki és amikor azt megtalálták, akkor iparkodtak poziczióba helyezkedni. Ennek következtében bennünket nemcsak az emberbaráti érzés vezet; nemcsak az, hogy a kötelességeknek kell hogy jogok is feleljenek meg és hogy ezek helyesen legyenek megoszolva, hanem az az érzésünk és az a tudatunk is vezet, hogy igenis szükséges, hogy nemzetünket kiragadjuk a régi penetráns, átkos parlamenti életből, amely a nemzetnek önmaga felett való uralmát lehetetlenné tette és ép azoknak az eszközöknek kézbevételét hiúsította meg, amelyekkel a nemzet uralmát, függetlenségét megerősíthettük volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) •aBrí Én sok képviselőtársammal résztvettem 30 évnek politikai küzdelmében ; láttam, hogy amikor nemzeti jogainkért harczot folytattunk, — itt voltak legtöbben t. képviselőtársaim közül, akik körülöttem e padokon ülnek ós azok közül, akik elhunytak, a legjelesebbek: Beöthy, Irányi, Ugron Gábor, Bartha Miklós, stb., de amikor ezt a küzdelmet folytattuk, sohasem volt alkalmunk a szembenálló táborból ott látni bárkit is a küzdők között, hanem igenis láttam'azt, hogy mindig szembeszállottak velünk, amikor csak katonai, nemzeti vagy jogegyenlőségi és gazdasági czélokért küzdöttünk. Mindig szembehelyezkedtek velünk és most mégis azt hozzák fel, hogy a nemzeti czélokat a nemzeti érdekeket látják veszélyeztetve az ily választási törvényjavaslat, elfogadása által. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Hisz lesz alkalmunk a választási törvény tárgyalása során a kérdéshez hozzászólni és érveinket majd kifejteni, de e perczben is ki akarom mutatni, hogy a hősök választójogának elejtése, annak a jogczimnek törlése, nem a nemzet érdekében van és nem lehefc egy nemzeti veszedelem elháritása. (Mozgás a jobboldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök (tagadólag int). Holló Lajos: A t. ministerelnök ur tudom, hogy nem ismeri ezt el nemzeti veszedelemnek, de sajnos, még is csak elejti ő is most a hősök választójogit. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Még csak arra akarok kiterjeszkedni, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. t, ministerelnök ur azt mondja, hogy annyi a tennivalója az országnak, annyit meg kell valósítani a nemzet érdekében, hogy minél előbb óhajtja a választási törvényt, keresztülvinni és azután az alkotásokhoz akar fogni (Mozgás.) Mi ezekben az ország javára szóló alkotásokban készségesen állunk a t. ministerelnök urnak és minden kormánynak támogatására, de attól tartok, hogy erre nem lesz talaja, mert, amig a választójogot nem azokban a méretekben és azokban a keretekben valósitjuk meg, amint az megígértetett, amely mérték mellett a kormány állott azzal, hogy annak lényegéből nem enged ; mondom, amig ebben a formában nem lesz a választójog keresztülvive és megteremtve : addig nincs meg az a miliő, nincs meg az a terrénum, amelyben a hasznos alkotásokat keresztül lehessen vinni. Egyet-mást talán meg lehet valósi tani, de nagy alkotásokra, nem hiszem, hogy a kormány vállalkozhassék (Mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Csalc az adójavaslatokat ! Három hónap alatt!) Ezekből a feladatokból én csak egy-kettőt akarok most felemlíteni. Hiszen más oldalról is felemlítetett például a rekvirálások fontossága. En ennél a kérdésnél egyet szeretnék kiküszöbölni. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy fontos kötelessége az országnak, hogy megadjuk természetesen azt, amit csak a hadviselés érdekében, a hadseregnek és a szövetséges államnak vagy államoknak megadnunk lehetséges. Ez egy teljesen helyes elv és kötelesség, amelyet mindannyian feltétlenül kívánunk és aláírunk. De ez aztán nem jelenti azt, hogy ezt a rekvirálási kérdést egyesek, töredékek vagy pártok felhasználhassák arra, hogy olyan többszolgáltatástigérjenek be, amely már a nemzet vérére, életére megy, amelyet a nemzet már nem tud szolgáltatni. Nem szabad, hogy egyesek azt mondják, hogy a rekvirálás nincs jól megcsinálva: ha ránk bízzátok, akkor így és így lesz az megcsinálva és mi többet, nagyobb mértékben tudunk szolgáltatni. A rekvirálásnál mást, mint nemzeti szempontot figyelembe venni nem szabad. Elég súlyos a mi helyzetünk és nem igaz, hogy mi tejben-vajban fürdünk, mikor látjuk gyermekeink születésének évenként százezerszámra való csökkenését és a gyermekhalandóságnak rettenetes emelkedését az országban, amit mind az éhség, a nélkülözés, a szegénység és a szükség idéz elő. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ezt mint véres valóságot kell megmutatni napról-napra, nem pedig azt mondám', hogy mi képesek vagyunk még többet is szolgáltatni ; hogy a mi rendszerünk rossz ; hogy olyan ministereink voltak, kik nem voltak eléggé hajlandók Ausztriára figyelemmel lenni. Ezt nem lehet könnyelműen, igaztalanul feltálalni, mert ez a legveszélyesebb az országra nézve. Es a rekvirálásck módszere ! A t. ministerekök ur a múltkor azt mondta, hegy a katonaság csak kisegítő eszközként volt igériybevéve. A katonaságnak Magyarországon a rekvirálásnál való szerepe minden kritikán alul áll. Olyan ember17