Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-783
130 783. országos ülés 1918 május l3-án } hétfőn. tefen, olyan brutális volt ez, aminthogy igen gyakran nem is a mi véreinket használták e ozélra. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balfelől: Cseheket!) Amely országrészekben vagy helyeken a magyar hatóság a maga politikai bölseségével, okosságával vitte keresztül a rekvirálást, ott a dolgok rendben vannak; de ha jött a katonai rekvirálás, jöttek olyan közegek, amelyek lelketlenül, a magyar érdekek iránt érzéstelenül jártak el, ahol elvitték a szegény embernek egy kiló lisztjét vagy búzáját is és elvitték a mezőgazdasági munkásoktól az azoknak élelmezésére szükséges élelmiszereket : azokról meg kell állapitaní. hogy nem bírtak érzékkel aziránt, hogy Magyarország népének megélhetését biztosítsák. Ilyen idegen érzésű, ellenséges érzületű közegekre bízni többé a rekvirálást Magyarországon nem szabad és nem lehet. választójogi harczot vivjuk, nemcsak a választási törvényért harczolunk, hanem Magyarország közéletében egy átalakulást kívánunk, s ezért harczolunk. Elsősorban követeljük nemzeti jogainkat, állami függetlenségünk érvényesülését. Azt hiszik, hogy a nemzet a háborúból ugy akar kikerülni, mint eddig volt, sántán és bénán, jogaiban megcsonkítva, állami méltóságában megbénítva ? Nem, hanem ugy akarunk kikerülni, mint egy szuverén, független állam, mely bir a maga államiságának minden feltételével és államiságát valósággal Id akarja építeni. A másik, amit kívánunk, az a nagy szocziális átalakulás, amelyet a ministerelnök uris programmjába vett, de ennek mértéke szerintünk egészen más. A mi mértékünk az, hogy egy kultúrál]amban a születési praerogativa fenntartása ma már teljesen időszerűtlen; (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy születése alapján törvényhozási faktor lehessen az, akit nem az uralkodó vagy a nemzet bizalma állított oda, ezt a modern kor felfogása már meg sem engedi. Egy demokratikus átalakulás nem tűri meg, hogy a nép milliói kivándoroljanak, mert nem tudnak földhöz jutni, ellenben a kötött birtokoknak ezer és ezer holdjai ott ásítoznak némán és néptelenül, ami a nemzeti érdekekkel nem egyeztethető össze. Nem a tulajdon elkobzása ez, hanem a nép érdekében folytatott olyan demokratikus átalakulás, mely szemünk előtt lebeg. Látjuir, hogy minden művelt országban a természetes evolucziók meghozták már, vagy meghozzák a közeljövőben ezeket az átalakulásokat, természetes és törvényes formákban. Ott ellenben, ahol az autokráczia, a régi, elavult önkényuralom és gőg olyfoku volt, hogy ezeket a természetes előhaladásokat meggátolta, ott, sajnos, sok helyen a nép erőszakos útra tér, ott össze rombolják az addigi társadalmi rendet, ott sokszor rablás és gyilkolás jár a felfordulás nyomában. Az a bolsevikizmus, mely bekövetkezett Oroszországban, annak következménye, hogy nem hallgattak az idők parancsszavára, mint a kulturállamok, hogy nem tértek a demokratikus átalakulás útjára, hanem gőgös önkénynyel ragaszkodtak a régi tradicziókhoz s az ledöntötte, véres eszközökkel először a czári hatalmat, azután a társadalmi osztályok hatalmát. Mikor itt nálunk hígvelejű egyének az eszméknek és minden megmozdulását vagy előretörését ugy állítják be, mint bolsevikizmust, amely pusztítani akar, ez lehet a tudatlanság folyománya, mely nem tudja megítélni, hogy mi az, amit a fejlődés természetes és törvényes eszközeivel lehet keresztülvinni és mi az, amit az emberek gonoszsága idézett elő ; ez lehet tudatlanság, de lehet azon osztályérdek kifolyása, mely nem akarja megszüntetni ezeket az állapotokat, nem akarja a tehetségesek részvételét a nemzet munkájában, hanem továbbra is a maga számára akarja azt hitbizományként biztosítani. Az ily szüklátkörüek, vagy önző gonosztevők munkája lehet az, amely idézi elő a nemzetnek azt a pusztulását és amelyet sok A másik, amit szóba akartam hozni ezen alka-lommal, azokra a túlhajtásokra vonatkozik, amelyek a katonai szolgáltatásoknál a magyar nemzettel szemben örökké fennáUanak. A magyar nemzettől megkívánták, hogy ne csak pótolja a áruló cseheknek hiányait, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy pótolja az osztrákok hiányait, hanem még a frontszolgálatba is nagyobb kvótában dobták bele mindig a magyar kötelékeket és csapatokat, mint a többieket. Hisz a t. túloldalról hangzott el egy kiváló szaktekintélynek beszéde, aki elmondta, hogy 6%-kal is felülmúlja a magyarság katonai szolgáltatása azt a mértéket, amelyet törvény szerint a magyar nemzet köteles volna viselni. Ezeknek álljunk ellent ; hisz elvégre nemzet vagyunk és ki védelmezze meg véreinket, érdekeinket, ha nem mi! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miért kell a csehek miatt, miért kell az osztrákok miatt nekünk magyaroknak véreznünk ; nem elég, hogy kiveszszük e háborúból részünket, ennek a kevésszámú magyar nemzetnek vérét még nagyobb mértékben kell áldozatul odadobnunk ? Nem, t. ministerelnök ur, ebben is, mint a rekvirálásnál is, kérlelhetetlen szigorral kell a nemzet védelme érdekében eljárni; meg kell állapitanunk, hogy mi az a határ, ameddig valóban a nemzet sérelme nélkül elmehetünk és azon túl el nem szabad menni, sőt a bajokat orvosolni kell ; azokat a keserves panaszokat, hogy 20—30 kiszakított szegény magyar honvéd beállittatik a csehek és más nemzetiségűek kötelékébe, akik őket meg nem értik és mikor panaszra megy vagy jelentkezik kétévi szolgálat után szabadságért, akkor Mars hinausz-szal felelnek neki, mert nem értik meg a nyelvét. (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mérhetetlen az elkeseredés, amely a magyar katonaság és a nép lelkében ezek miatt keletkezik. Ezek mind tények, melyeket név szerint és szám szerint igazolhatunk. Amiket a ministerelnök ur az ő programmjában felhoz, mind a mi igazolásunkra szolgálnak. De nemcsak ezekről van szó, s mikor mi a
