Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

783. országos ülés 1918 május l3-án, hétfőn. 125 urakat, akik a hadiszállító perekből vagyonokat szereztek itt Magyarországon. Az az álláspontom t. L, hogy igenis ügyvédnek mindenféle pert el lehet és el kell fogadni, de engedelmet kérek, a képviselő ügyvéd urak, akik volt igazságügyminister ur teremtményei, egymásután csupa hadiszállító pereket tárgyaltak ; (Igaz ! TJgy van !) és hogy milyen eredménynyel, azt mutatják azok a ministeri rendeletek, amelyek első tényei voltak a demokrata vezérnek, a már elitélt hadiszállítók legnagyobb része kiengedtetett a börtönből. (Zaj. Igaz ! TJgy van ! Taps jóbbfelől.) És bocsánatot kérek, ha az a hadiszállító szegény ember, akkor én alig látom ott a demokrata képviselő urak neveit. De hogy az összeharácsolt, összelopott pénzből százezreket kapjon egy ügyvéd egy hadiszállító perben, ez illegitim jövedelem. (Igaz! Ugy van !) Ez ellen szóltam. Engem nem fizetnek meg másképen, mint becsületes munkámért a lapom. Azok a százezrek azonban, amelyeket a képviselő ügyvéd urak ilyen módon keresnek, énszerintem nem becsületes módon szerzett kereset. (Igaz ! TJgy van ! Taps.) Pető Sándor : Szót kérek. (Felkiáltások; Eláll !) -. Elnök : Kérdezem a tisztelt házat, meg méltóztatik-e adni az engedélyt Pető Sándor képviselő urnak, hogy személyes megtániadtatás czimén felszólalhasson % (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik megengedni kivánják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház nem adja meg az engedélyt a szólásra. Pető Sándor: Tisztelt ház ! Bocsánatot kérek . . . (Élénk felkiáltások jóbbfelől: Üljön le !) Elnök: Pető Sándor képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés. Zaj.) Csendet kérek, tisztelt képviselő urak ! Tisztelt ház ! Miután még egy-két képviselő ur hozzászólni óhajtana az uj kormány által a múlt ülésen előterjesztett kormánynyilatkozathoz, gondolom, a tisztelt ház megengedi, hogy még egy pár ily tárgyú felszólalás megtörténjék. (Helyeslés.) Holló Lajos képviselő urat illeti a szó ! Pető Sándor: Kérek szót a napirendhez. (Zaj a ház minden oldalán.) Holló Lajos: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk, ! a szélsőbaloldalon.) A ministerelnök urnak állásfoglalása . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, tisztelt képviselő urak. Nagyon kérnem kell a távozó képviselő urakat, hogy csendben méltóztassék ezt megtenni, hogy így a képviselő ur megkezdhesse beszédét és hogy az elnök azt hallhassa is. Holló Lajos: T. házi A tisztelt ministerelnök urnak kormányalakítása és kormányprogrammja a politikai életben olyan változást jelent, amelyet a pártok részéről a vezérek már méltattak, de azt hiszem, hogy helyes lesz, ha még más szempontból is megvilágittatik. (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) A háborús viszonyok megítélésében eltérőek lehetnek a nézetek, de hogy azon feladatokkal szemben, amelyeket vállaltunk a harcztéren levő kezükben fegyverrel a nemzetért küzdő egyénekkel szemben, az ezeknek tett ígéretekbe semmiféle kétértelműséget belevinni nem szabad. Ebben nem lehet semmi eltérés. A háború oly súlyosan nehezedik a küzdő egyénekre, hogy csak az egyenes, őszinte, igaz beszéd az, amelyen hozzájuk szólni lehet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A háború más, államalkotó nemzetektől is súlyos áldozatokat követe], de a magyarnemzet e részben mégnehezebb körülmények között áll . . . Hock János: Mi mindent koczkáztatimk! Holló Lajos: Más nemzetek fiai saját véreik között, saját nyelvükön, saját körzeteikben állanak ezen nehéz harezokban, egymást megértve, biztatva, erkölcsileg támogatva küzdenek Ezzel szemben a mi véreinknek sokszor idegen körzetek közé szétszaggatva, meg nem értve, ellenséges érzülettel találkozva kell a súlyos harezokat megvivniok. A habom kitörése előtt mi épen a siker érdekében kívántuk már előre megszüntetni a hadsereg ezen visszásságait. Sajnos, semmi eredménj/t elérni nem tudtunk. A háború e sötét helyzetet még jobban elsötétítette és még nehezebbé tette a magyar vér küzdelmét így telt el a háború három véres esztendeje, amikor egy kis világosság került bele, a sötét perspektívába. Ekkor a király szava és ígérete fordult katonáinkhoz és azt mondta : ti, akik hősiesen álljatok meg helyeteket odakünn, meg fogjátok kapni az elismerés jutalmát abban, hogy az állami életben a ti hozzászólásotok, jogaitok elismerésre fog találni. íme egy év telt el ezen királyi Ígéret elhangzása óta és egy év után ott állunk, hogy a ministerelnök ur nem ezen királyi ígéretnek megalkotására és beváltására akarja felhasználni nagy közjogi hatalmát, hanem azért jön, hogy ezen ígéreteket elhomályosítsa és azokat a megvalósulás útjáról elterelje. Az igen tisztelt ministerelnök ur a megegyezésre alapítja programmját. De kivel keresi a megegyezést ? Ha a volt ministerelnök ur, gróf Tisza István, meg akart vagy meg tudott volna egyezni a királyi ígéretekben rejlő programmra nézve, akkor bizonyára nem idézte volna elő az egy év óta tartó krízist. Hanem miután belső meggyőződése az volt, hogy a király programmjának megvalósítására ő nem vállalkozhatik, ezért következett be egy más kormányalakulás, amely ezen czélok megvalósítását vállalta. Természetes is, hogy a megegyezés nem volt lehetséges. De az az ellentét, amely akkor fennállott, fennáll ma is. Hiszen két különböző világnézlet áll egymással szemben, melyet ki nem lehet egyenlíteni. Az egyik az, hogy egy hatalmi érdekben összeállott uralom biztosítására kell megalkotni az alkotmányjogi módozatokat, hogy ezt át ne törhesse a nép akarata. A másik pedig az, hogy a nép széles rétegeit kell bevonni az alkotmány sánczai közé, ki kell zárni azt, hogy egyes hatalmi klikkek kezébe kerülhessen a nemzet feletti oltalom. Ez a két nagy világnézlet került egymással összeütközésbe és amint gróf Tisza István azelőtt ugy ítélte meg a helyzetet, hogy annak végrehaj-