Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

124 783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. igazságügyminister urnak a gróf Károlyi Mihály elleni ügyről semmi tudomása nem volt. Engedel­met kérők, én Urmánczy Nándor interpellácziója alatt, amikor azt mondta, hogy Kéri Pál és a többi tanuk nyilatkozatát kihagyásokkal olvasta fel, és igy a többek között kihagyott Ausztriának kelle­metlen részeket is, közbeszóltam : »És az igazság­ügyminister ur terhére kellemetlen részt is kiha­gyott !« Most, miután a ministerelnök ur hasonlóan azt mondja, mint ahogy a volt igazságügyminister ur állitja, hogy neki semmi köze nem volt ehhez a Consten úrhoz és ezekhez az ügyekhez, bátor vagyok egyszerűen konstatálni és én az állításo­mat mindjárt tanukkal igazolom is. — hivatkozom Urmánczy Nándor képviselőtársamra és Kéri Pál tanura, gróf Károlyi Mihályra és mindazokra, akik ezt a nyilatkozatot látták, hogy Consten ur Kéri Pálnak, illetve Simonyinak azt mondta, hogy Ká­rolyi Mihály különben is elveszett ember ; ne törőd­jenek vele ; elveszett ember azért, mert Vázsonyi Vilmos ugyan most kilépett a kormányból, de ebben az ügyben szolidáris a németekkel és meg fogja fojtani gróf Károlyi Mihályt.. Nem tudom, hogy ez mennyiben áll vagy állt volna módjában és mennyi­ben van igaza ebben, de hogy Consten ur ezt állí­totta Vázsonyi Vilmosról, az benne van ebben a nyilatkozatban, ezt állitom. Hivatkozom a ta­nukra. Hock János : Consten ursvindler, nemtudjuk, miben mond igazat. Elnök : T. ház ! Csak annyit kivánok megálla­pitani, hogy az a kifejezés, amelyet Fényes László képviselő ur felpanaszolt, mintha azt a múlt ülésen Vázsonyi Vilmos képviselő ur ellene használta volna, a ház naplójában nem szerepel. Pető Sándor képviselő ur személyes megtá­madtatás visszautasítása czimén kér szót. Méltóz­tatik megadni az engedélyt ? (Zaj. Felkiáltások jóbbjelöl: Nem adjuk I Halljuk ! Halljuk !) Laehne Hugó : Miért ? Azt nem lehet megta­gadni. Pető Sándor: T. ház ! Fényes László t. kép­viselő ur egy közbeszólásomra, amelyért a megfe­lelő rendreutasitást az elnök úrtól megkaptam, amely tehát, ha nem is volt helyénvaló, el van intézve, azt volt szives megjegyezni, hogy ő ingyen védi a szegény embereket, én pedig drága pénzért a hadseregszállitókat. A tisztelt képviselő ur ugy tüntette fel a dolgot, hogy ő nem tudom hány évtized óta a legönzetlenebb, sőt —miután önmagáról alkotott vélemém'ében nem szokott túlságosan szerény lenni — egyedüli védelmezője Magyarországon az elnyomott és üldözött ártatlanságnak. Én a tisztelt képviselő urnak semmiképen sem óhajtom szemére hányni azt, hegy amikor ő kicsiny és nagy bűnösökről, vagy olyanokról, akiket ő bűnö­söknek tart — mert Magyarországon van még egy fórum a magyar királyi Curia felett és ez Fényes László — megirt czikkeit a hírlapokban elhelyezi, ezekért őt igen dúsan fizetik. Ezt én nem hányom a képviselő ur szemére, mert ter­mészetes, hogy aki dolgozik és aki hírlapi ozik­keket ir, azért megfizetik. Fényes László: Ki fizet meg ? Pető Sándor: A hírlapkiadó vagy szerkesztő. Ahová, ir! Fényes László: Ez újságírói fizetés. Pető Sándor: Nem is akarok ebből szemre­hányást csinálni. Fényes László : Más ez, mint az expensnota ! (Zaj.) _ Pető Sándor: Csak rá akartam mutatni arra a természetes igazságra, hogyha valaki a rendes foglalkozása körében dolgozik, megkövetelheti, hogy érte díjazzák. Ami pedig az én ezen képviselőház elbírálásán kívül eső ügyvédi működésemet illeti, (Mozgás.) erre nézve vagyok bátor azon álláspontomat hang­súlyozni, hogy nem tartom kulturembemek azt, akinek kifogása van az ellen, (Zaj és ellenmondások.) hogyha valaki bármilyen irányban vagy téren bűnös, s arra az államhatalom a maga nagy súlyá­val, nagy erejével ráteszi a kezét, ha valakit az államhatalom becsuk vagy be adar csukni, (Moz­gás.) valakit a maga nagy erejével, nagy tekinté­lyével, ügyészségével, rendőrséggel, bíróságával üldöz, hogy annak védője akadhasson . .. (Nyug­talanság és ellenmondások ) Fényes László : Képviselőnek nem kell lennie ! (Helyeslés.) Pető Sándor: Ebben én megengedem, hogy másnak más lehet a felfogása. (Mozgás.) Az ügy­védi kamarának e tekintetben az én felfogásommal teljesen azonos felfogása volt és van, és énnekem az a nézetem, hogy Európában minden kultur­emuer akképen gondolkozik, (Ellenmondások.) hogy az ügyvédneK nemcsak joga, hanem kötelessége is (Ellenmondások.) védelmezni azt, akiket a ha­talom üldözőbe « T esí. És a tisztelt képviselő ur ilyen kifakadásai nem változtatják meg azon állás­pontomat, hogy őt jelen felszólalásomban is olyan­nak tartsam, amilyennek közbeszólásomban tar­tottam : olyannak, akinek kellemes és kedves kenyere a rágalmazás. (Zaj.) Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, hogy ilyen kifejezéseket ne méltóztassék használni. (He­lyeslés.) Fényes László : T. ház ! Elnök: Milyen czimen kíván a képviselő ur szólni ?] Fényes László: Személyes megtámadtatás czimén. Elnök : A házat kell megkérdeznem arra vo­natkozólag, megadja-e az engedélyt, hogy a kép­viselő ur személyes megtámadtatás visszautasí­tása czimén felszólalhasson, igen vagy nem ? (Igen! Nem !) Kérem azokat, a kik a képviselő urnak a fel­szólalást megengedni kívánják, szíveskedjenek fel­állni. (Megtörténik.) Kimondom, hogy a ház meg­adja az engedélyt-. Fényes László : Tisztelt ház ! Egészen rövi­den akarom igénybe venni a tisztelt ház türelmét. Én megtámadtam azokat a demokrata képviselő

Next

/
Thumbnails
Contents