Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

783. országos ülés 1918 május 13-án, hétfőn. 123 ezzel a Consten úrral semminemű összeköttetése nem volt, az ő ténykedésére semminemű befolyást nem gyakorolt. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hogy Consten ur állítólag indeczensen járt el és nem nagy ügyességet tanúsított , . . (Elénk derültség a ház minden oldalán.) Beck Lajos: Rosszul próbált lopni! Wekerle Sándor ministerel nők :... ez, azt hiszem, az ő detektív tragédiái közé tartozik, de minket nem érint. (Igaz! JJgy van! jobbfelől.) Egyről azonban biztosithatom a t. képviselő urat és az az, hogy miután én megígértem, hogy ezen dolognak utánjárok és mindent megvizsgálok: ha ezen vizsgálat során az derülne ki, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy valamely magyar hatóság vele olyan összeköttetésben állott, amely a szokásos összeköttetések kereteit meghaladja és az ő állítólagos indeczens eljárását bármi tekintetben befolyásolta volna, akkor el fogunk azon hatóság ellen is járni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ami Consten urnak távozását illeti, erre vonatkozólag, bocsánatot kérek, nem nyilatkozhatom itten, csak azt kívánom, megjegyezni, hogy ez a kérdés már sokkal korábban felvettetett és felvettetett épen oly hatóságok részéről, amelyeknek eljárását a t. képviselő ur kifogásolta. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Fényes László képviselő urat illeti a szó. Fényes Lászlő: T. ház ! Szombaton a képviselőház ülése után a lapokból olvastam, hogy Urmánczy Nándor képviselőtársam interpellácziója közben Vázsonyi Vilmos képviselő ur azt kiáltotta volna felém : Bérencz ! Én durvaságokra, becsületsértő kifejezésekre, jelzőkre nem szoktam adni. A magyar parlamentben — fájdalom — meg kellett szoknom és el is vagyok reá készülve a jövőben is. Csak legutóbb, mikor a sajtószabadság ügyében voltam bátor felszólalni, itt a hátam mögött egy óra hosszán át nem hallottam egyebet egy képviselő ur szájából, mint gazember, tolvaj, ki kell rúgni. (Zaj.) Héderváry Lehel: Ki volt az ? Fényes László: Mentségéül legyen mondva annak a képviselő urnak, hogy alkoholista és akkor is ittas volt. (Derültség. Zaj.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, hogy méltóztassék ilyen kifejezésektől tartózkodni. Héderváry Lehel: Jogunk van megkérdezni ezek után, hogy ki volt az. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Fényes László : Mondom, hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy meglehetős animozitással hallgatják felszólalásomat és durvaságokkal illetnek. Ezekre a duravságokra nekem az a véleményem és az az álláspontom, hogy becsületét mindenki csak önmaga sértheti meg a saját tetteivel. Minden tisztességes emberről, bárhonnan, bárminő sértő akarattal illetik is őt, ezek a kifejezések lepattannak, ha az illetőnek magának a tényei tisztességesek. Más azonban az, ha tényeket állítanak róla, ha konkrét állítással vádolják. Ebben az esetben nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy szembeszálljon a váddal és alkalmat adjon annak igazolására. Az a tényállítás, hogy én bérencz vagyok, magában foglalja azt, hogy valaki valamivel engem jutalom, Ígéret vagy más előnyök szerzéséért megbízott és én ezt a megbízást vállaltam. Én, aki nem szeretek személyekről durvaságokat mondani, egész egyszerűen felszólítom Vázsonyi Vilmos urat, hogy bárhol, bármilyen fórum előtt igazolja azt, hogy ki bérelt fel engem, mire, mit kaptam, mit ígértek. Amig ezt nem teszi, addig kénytelen vagyok őt a szemétdombról (Nagy zaj.) orvul gyilkoló becsületmetszőnek mondani. (Nagy Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék kifejezéseiben a parlamenti illemhez alkalmazkodni. (Helyeslés jobbfelől. Zaj.) Pető Sándor (közbeszól). Fényes László: Képviselő ur, ön nincs jogosítva beszélni, ön a hadiszállítókat védi, én pedig a szegény embereket! (ügy van ! ügy van! jobbfelől. Nagy zaj balfelöl.) önt megfizetik azért, amiért beszél, én szegény ember vagyok azért, amiért védem azokat, akiket szükséges védeni, ön milliókat szerzett a háború alatt. Lármázhat, de tudja, hogy én tisztességes ember vagyok, ön pedig mértéken túl meg van fizetve azért, amit beszél. (Nagy zaj.) Pető Sándor (közbeszól). Elnök: Pető Sándor képviselő urat kérnem kell, méltóztassék tartózkodni az állandó közbeszólásoktól, Fényes László képviselő urat pedig kérem, hogy szíveskedjék higgadtságát megőrizni. Fényes László : Köszönettel veszem az elnök ur figyelmeztetését, de méltóztassék tekintetbe venni, hogy negyed század óta keserves küzdelmek között szegényen dolgozom, lehet, hogy egyesek felfogása szerint tévesen, de mindig becsületes utón ; és azt soha senki nem merte volna állitani, hogy engem megfizettek, de a magyar parlamentben a pártszenvedély, a vak gyűlölet ragadott el valakit annyira, hogy a szemembe vágja a tudatos valótlanságot, hogy engem megfizettek. Meskó Zoltán : Igaza van ! Fényes László : En nem vállaltam pénzért egy ügyet sem . . . Pető Sándor: Mint ügyvéd! Fényes László: . . . az urak vállaltak. Pető Sándor: Maga abból él, hogy rágalmazó csikkeket ir, én meg abból élek, hogy védek. (Zaj.) Elnök: Kérem Pető Sándor képviselő urat ismételten, szíveskedjék a közbeszólásoktól tartózkodni. Fényes László: Újból hangsúlyozom, kénytelen voltam felszólítani Vázsonyi Vilmos urat, hogy bizonyítsa, igazolja bármilyen fórum előtt, hogy kinek a bérencze vagyok, miért vagyok a bérencze, ki bérelt fel, miért. Amig ezt nem teszi, ismétlem, annak kell tartanom, aminek mondtam. Még a ministerelnök urnak arra az iménti megjegyzésére vagyok kénytelen válaszolni, hogy a volt 16*