Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

120 783. országos ütés 19IS május 13-án, hétfőn. sokaséin volt német tiszt (Mozgás.) és semmi összeköttetésben nem volt a német főkonzulátussal. Eljárásáért természetesen kizárólag ő felelős és hivatalos körök tudomása és megbízása nélkül cselekedett.« (Mozgás.) Fényes László : A legrosszhiszemübb állítás. Juhász-Nagy Sándor: Itt tehát némi ellentét látszik a ministerelnök ur nyilatkozata és e között a kiadott kommüniké között. Megállapítom, hogy ebben az ellentétben a t. ministerelnök urnak van igaza. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha közelebbről megvizsgáljuk a nyilatkozatot, mindenekelőtt azt találjuk, hogy a nyilatkozat magát a tényállást nem érinti, tehát elfogadja és elismeri. Csupán két czáfolatot tartalmaz ez a nyilatkozat. Az egyik az, hogy Consten sohasem volt német tiszt, a másik, hogy a német főkonzulátussal nem állt érintkezésben. Utánajártam e dolognak és erre vonatkozólag vagyok bátor a következő tényállást előterjeszteni. (HalljuJc! a szélsobaloldalon.) Az első czáfolat az, hogy Consten sohasem volt német tiszt. Ki ez a Consten ? Herman Consten őrnagy 1915-ben jött Budapestre a deutsche Südarmee megbízásából azért, hogy itt politikai vonatkozásban orosz hadifoglyokat hallgasson ki. Ebben a működésben támogatta őt hivatalosan dr. Hetényi rendőrtanácsos detektivfőnök-helyettes is. Amikor munkáját bevégezte, akkor arra kapott megbízást, hogy itt Budapesten figyelje az időelőtti békepropagandákat és ezekről parancsnokságához jelentést küldjön. Consten ezt a szerepet mind e mai napig betölti, sőt be volt osztva hozzá a magyar államrendőrségnek egy embere is, . . . Wekerle Sándor ministerelnök: Nem áll! (Felkiáltások a szélsobaloldalon.: De igen!) Juhász-Nagy Sándor: ... aki két és fél hónappal ezelőtt vonatott vissza, tudomásom szerint, mivel erre az emberre más szerep betöltésére volt szükség. Ez a Consten őrnagy német katonai szolgálatból török szolgálatba lépett őrnagyi ranggal. Aki tudja azt, hogy a kitűnően szervezett német hadsereg a maga tisztjeit a szövetséges hadseregekbe szokta delegálni : tudja viszont azt is, hogy ezek a tisztek — köztük Consten is — csak formailag válnak török vagy más tisztekké, a lényeget tekintve ezek — tehát Consten is — tovább is német tisztek maradnak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Különben is teljesen közömbös az, hogy ez a Consten német tiszt volt-e vagy hogy az-e. Nem ez •A lényeg. A lényeg az, hogy ez a Consten a hivatalos német Nachrichtenstellének budapesti főnöke; (Mozgás a szélsőbalon.) ez a Consten Nachrichtenoffizier, aki fizetését a német birodalomtól kapja ; tudomásom szerint havi 1000 koronára menő lakásbérét, hivatali helyiségének bérét is, stb. Annyira elismert hivatalos közeg ő, hogy titkos telefonja van ; Urmánczy tisztelt barátom rámutatott, hogy telefonjának titkos jelzése »Nobud«. Mit tesz ez ? N—o—Bud ; ez azt teszi, hogy : Nachrichtcnoffizier Budapest. Laehne Hugó : Ezt nem lehet tagadni. JuháSZ-Nagy Sándor: Ily körülmények közt nagyon vérszegénynek mondható a német főkonzulátus első czáfolata. Ami pedig a másodikat illeti, hogy Consten őrnagy sohasem állt a német főkonzulátussal összeköttetésben, erre nézve előadom, hogy ez megint nem tartozik a dolog lényegére. Mert Consten közvetlen összeköttetésben lehetett a német katonai parancsnoksággal. Laehne Hugó: A bécsi követséggel is. Juhász-Nagy Sándor: Különben a német főkonzulátusnak ez a czáfolata és állítása egyszerűen nem igaz. Erre bizonyítékkal is szolgálhatok. (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Bizonyítani tudom azt, hogy Consten őrnagy a német Generalstabtól levelezéseit, hivatalos iratait a budapesti német főkonzulátus közvetítésével kapta meg. Bátor vagyok bemutatni egy levélboritékot, melynek felolvasom a szövegét : Nyomtatva »Einschreiben«; szintén nyomtatva : s>Heeressache«. Czimzés írással: »B,eicksdeutsches Generalkonsulat Budapest für Nobud«. Hátul pedig itt van : Generalstab Berlin, czimerrel, hivatalos pecséttel. Ezt van szerencsém ezennel átadni. De különben is méltóztatnak Urmánczy Nándor t. barátom interpellácziójából emlékezni, hogy egy tanú, aki mindenesetre elismerésre méltó önfeláldozással vállalkozott ennek az ügynek tisztázására, t. i. Kéri Pál ur, midőn a német főkonzulátuson Consten őrnagy után érdeklődött, onnan egyenesen utasították őt az őrnagy Nagy János-utczai hivatalos helyiségébe. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy felesleges erről tovább beszélnem, a német főkonzulátusnak czáfolata meg van czáfolva. Csak. azt akarom még megjegyezni, hogy igazán mi nem is vehetjük rossz néven ezt a jámhor és ártatlan czáfolatot; hiszen az természetes dolog, hogy egy ilyen titkos állomásnak létezését le szokták tagadni, mert hiszen azért titkos, hogy azt le kelljen tagadni. Fényes László : De ilyent tűrni itten ! (Zaj.) Juhász-Nagy Sándor: Már most mi a konklúzió ? A t. minist erein ök urnak tökéletesen igaza van abban, hogyha fennáll a viszonosság, vagyis ha mi is tarthatunk ugyanolyan hivatalt Németországban, akkor el lehet menni addig a határig, hogy az ilyen tudósító rendőri hivatal felügyeljen saját államának itt ebben az országban tartózkodó polgáraira, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) azonban mihelyt egy ilyen megbízott a magyar állam polgárai ellen kémkedik, ezzel már megsérti a magyar nemzet szuverenitását. (Igaz 1 Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát még ha ez az idegen megbízott beleavatkozik a magyar politikának ügyeibe ! (Igaz ! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) T. ház ! Egyenesen vakmerőség és elveternedettség kell ahhoz, hogy a mentelmi jog védelme alatt álló magyar képviselőháznak egy tagja ellen egy idegen megbízott, idegen hivatalos közeg haj-