Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

102 782. országos ülés 1918 májas ll-én, szombaton. választói jogosultság közé a kisegítő családtagot, aki hiányzott Vázsonyi javaslatának eredeti szövegéből, engedelmet kérek, amikor a kisegítő családtag jogczime jóformán kizárólag csak a kisgazdára vonatkozik és ennek révén igen nagy számú kisgazda jut a választói jog keretébe, ha saját környezetem szempontjából nézem, hogy melyik előnyösebb és melyik nem, akkor azt találom, hogy az, ami az egyezkedés tárgyát képezi, előnyösebb a kisgazdára, mint a Vázsonyi féle eredeti szöveg. (Helyeslés jobbfelől.) A választói jog tekintetében semmiféle blokkba, megegyezésbe senkivel bele nem mentünk, sem a szocziáldemokratákkal, sem semmiféle párttal, sem a kormánynyal soha megállapodást nem létesítettünk, nem kötöttük magunkat egyik irányhoz sem, teljesen szabad kezünk van ebben a kérdésben. S mi, akik tényleg a választói jog kiterjesztésének hívei vagyunk, ezt a választói jogot tető alá kívánjuk hozni (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) ós nem ragaszkodunk az eredeti Vázsonyi-féle javaslat minden betűjéhez, hanem szívesen támogatunk olyan törekvéseket, amelyek a választói jog jellegének, lényegének megvalósítása mellett a megegyezés létesítésére irányulnak. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Hogy azután a létesítendő megegyezési pontok tekintetében pártunk, a kisgazdák pártja, milyen állást foglal el, hogy tételről-tételre milyen kívánságaink lesznek, erre nézve csak akkor nyilatkozna tom, ha azok idekerülnek tárgyalás alá, egyelőre azokról beszélni nem tudok. Ennyit a választói jogról. Azt hiszem, a legközelebbi időben módunk és alkalmunk lesz itt a képviselőházban arra, hogy minden képviselőtársam kifejthesse a maga álláspontját és bírálatát. Az uj kormányt figyelmeztetni kívánom arra, hogy bár a t. ministerelnök ur mostani bemutatkozásánál nem tartotta szükségesnek felemlíteni, miután az első megbízatásánál már részletesen kifejtette programmját, azt hiszem, nincs kétség aziránt, hogy a ministerelnök ur azokat a programmpontokat, amelyeket első bemutatkozásakor itt a képviselőházban kifejtett, továbbra is fentartaní és megvalósítani kívánja. Ezen programmpontok közül igen röviden még csak a birtokpolitikára kívánok újra és újra rámutatni. Kijelentettem már a választójogi bizottságban történt felszólalásom alkalmával, hogy a birtokpolitika kérdését Magyarországon tartom olyan fontosnak és sürgősnek, mint a választójog kérdését. (Helyeslés balfelől.) Meskó Zoltán : Sokkal fontosabb és sürgősebb. Szabó István : Arra kell kérnem a kormányt, hogy ha sikerül neki a választói jogot tető alá hozni, amit szívből kívánok, hogy sikerüljön már egyszer, akkor azonnal térjen át a birtokpolitikai kérdések előkészítésére, hogy a birtokpolitikai reformot minél előbb, sürgősen megvalósíthassa. (Helyeslés balfelől.) Az idők nem várnak ránk, azok mennek előre; a birtokpolitikai reformmal elkésnünk nem szabad, mert akkor elkésünk Magyarország jövőjének megalapozásával is. Az igen tisztelt ministerelnök ur bemutatkozásakor jelezte, hogy a birtokpolitikái kérdésnél pedig nagy lépésre határozta el magát, nevezetesen a kisajátítási jogot az állam kormányának meg kívánja adni. Üdvözlöm a ministerelnök ur ezen elhatározását, mert kisajátítási jog nélkül Magyarorszgon egészséges birtokpolitikát csinálni nem lehet. Vannak ugyanis területek, ahol máskép semmiképen földhöz jutni nem lehet, még bérlet alakjában sem. Hiába kér, könyörög az a kisember, nem juthat földhöz, csak kisajátítás alakjában. Fényes László : A bankok elütik a kezükből. Szabó István : Amikor sajnálattal azt látom, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek igen tisztelt újonnan megválasztott elnöke ebben a kérdésben még a régi nótát fújja, akkor azoknak a képviselőknek, akik a birtokpolitikának égető szükségességét elismerik és keresztül akarják vinni, kettőzött erővel kell hozzáfogniuk ezen kérdések megoldásához, azon ósdi világnézleteknek háttérbe kell szorulniok. Ha még ma is vannak emberek Magyarországon, akik parczellázásokkal, telepítésekkel akarják csökkenteni a mezei munkások számát, azok az emberek már nem a mai világból valók. (Igaz I Ugy van ! balfelől.) Hiszen ez a birtokpolitikai nézet volt megölője a magyar birtokpolitikának, ez volt előidézője a kivándorlásnak, ez volt bizonyos mértékben az egyke-rendszer előidézője is. Nagybirtokosaink abból a téves felfogásból indultak ki évtizedek óta, 1848 óta mindig, hogy ne adj a parasztnak földet, mert ha elég földje lesz, akkor nem megy napszámba és nem lesz napszámos. (Ugy van! a baloldalon.) Már most ennek a következése az lett, hogy nem adtak földet, nem örökáron, de bérbe sem; következése lett ennek az egyke-rendszer, a magyarság fogyása és az, hogy Amerikába ment a munkaerő. Nem jutott a magyar nép földhöz, de nem lett munkása a nagybirtokosnak sem, mert a munkás itthagyta hazáját. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Aki a dolog mélyére néz, (Zaj. Elnök csenget.) az tudja, hogy természetes fejlődése a birtok törvényeinek az, hogy a hűségesen szolgáló cseléd vagy napszámos, aki egy életen át valami kis tőkepénzt tudott keresni, kapja meg a lehetőséget, hogy házas zsellér legyen, vagy törpebirtokos. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Annak a házas zsellérnek, vagy törpebirtokosnak adassék lehetőség, hogy egy egész emberélet szorgalmával kisbirtokossá fejlődhessék. (Mozgás.) Fényes László: Galicziaiak vették el előlük a földet. Szabó István : Annak a kisbirtokosnak meg kell adni a módot, hogy szorgalmával, takarékosságával nagyobbítsa birtokát és ha igaz, — igaz is — hogy nagy veszteség volt a magyarságra nézve, hogy a középbirtokot pusztulni engedte, ha ez a magyarság szempontjából káros volt, ámbár hibáztatom benne birtokosainkat is (Ugy van ! \