Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-782
782. országos ülés 1918 a bal- és a szélsőbaloldalon.) — mert ha a kisbirtokos meg tudja tartani kevés földjét, akkor megtarthatja az is, akinek többje van, mert dolgozhatik mindenki a saját földjén és akkor a birtok nem megy tönkre, — mondom — ha már vesztesége ez az országnak, akkor nem az a módja az orvoslásnak, amit sokan mondanak, hogy állami segítséggel kell felállítani az uj középbirtokot és beleültetni az uj birtokost a birtokba, mert kevés kivétellel ugy járnának, mint azelőtt; de meg kell nyitni az utat érdemes kisbirtokosoknak, hogy ezekből legyenek az uj középbirtokosok, (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek meg fogják tartani a középbirtokot Magyarországon és akkor lesz egy életerős középbirtokosságunk. Ez a fejlődés egészséges folyamata és aki Magyarországon sok magyar lelket akar, ki a magyarság szaporodását akarja, aki gazdagnak akarja látni Magyarországot és népét és erős Magyarországot akar, annak ezt a birtokpolitikát kell kívánnia. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Én ezen alkalommal, a t. kormány bemutatkozása alkalmával nem akarok a többi programmpontra kitérni. Amikor a főütközőpont a választói jog, akkor én segíteni akarok, hogy azzal végezhessünk, de ugyanakkor a birtokpolitikát kívánom és azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim is kívánják, hogy ezt az ország érdekében oldjuk meg ; ha ezt a kormány teljesiti, mindenben Ígérjük a támogatást. (Helyeslés.) Elnök: Gróf Apponyi Albert ! (Halljuk I Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Azoknak nevében, azok megbízásából, akik velem egygondolkozásuak a jelen órának nehéz politikai problémája tekintetében, bátor vagyok néhány igen rövid kijelentésnek megtételére szót kérni. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. ministerelnök ur azt a fordulatot, amely a választójog tekintetében beállott, csak egészen általánosságban jellemezte, de nem terjeszkedett ki azoknak a módosításoknak megjelölésére, amelyek alapján a választójogi megegyezést ebben a képviselőházban elérni reméli. Mégsem vélek hibát elkövetni, ha e módosításokra, vagy legalább azok egyikéremásikára kiterjeszkedem, mert politikai magatartásomat épen e módosítások természete szabja meg és hiszen ezek köztudomásúak. A kérdés reám nézve és azokra nézve, akik a választójog tekintetében velem hasonló helyzetben voltak, az volt, vájjon a t. ministerelnök ur és az uj kormány által szándékolt, a megegyezés alapjául kijelölt módosítások a választójogi törvényjavaslatban olyanok-e, amelyek megfelelnek a mi létjogosultságunknak, megfelelnek a mi politikai kötelezettségeinknek, megfelelnek a mi meggyőződésünknek. Ha hajlandó vagyok is elfogadni, daczára a tétel tág magyarázatu természetének, azt, amit a ministerein ök ur még egyik legutolsó képviselőházi felszólalásában mondott, hogy tudniillik nem a betűhöz, hanem a lényeghez ragaszkodik és hogy a megegyezést keresi oly alapokon, I május 11-én, szombaton. 103 amelyek annak a kormánynak, amelyhez tartozni szerencsém volt, választójogi javaslatát lényegében nem érintik, ha el is fogadom ezt a tételt, e tételből kiindulva is kénytelen vagyok megállapítani a következőket. Hogy ne bocsátkozzam egyéb részletekbe, köztudomású dolog, hogy a megegyezésnek egyik alapja, egyik legkardinálisabb tétele a katonai választójogosultsági czimeknek majdnem teljes kiküszöbölése, vagy legalább is minimumra leszorítása. Kiküszöbölése annak a választójogi jogezimnek, amelyet én épen a világháború tanúsága és eredményekép a legtermészetesebbnek, a legj ogosultabbnak tartok, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) annak a jogczimnek, amely mellett a háznak ez az egész oldala, amikor ellenzéken voltunk, ismételten állást foglalt, (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) amely mellett azonban, ha soha állást nem foglaltam volna, ma állást foglalnék, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és amely jogczimnek kimaradása a nép széles rétegeit és legelsősorban a háború személyi terheinek oroszlánrészét viselő kisgazdaosztály százezreit érinti. (Taps a bál- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) A Károly-keresztesek j ogczimének, mint olyannak úgyszólván teljes törlése forog fenn, mert a Károly-keresztesek az uj megállapodás szerint csak annyiban kapnak inkább választójogot, mint bármily más állampolgár, hogy először a 24 éves korhatártól tekint el az uj megállapodásu javaslat, másodszor, hogy elnyerik a választójogot akkor is, ha különben a külön választójogi czimek egyikével sem bírnak, de mint kisegítő családtagok működnek. Itt Szabó István igen tisztelt képviselőtársamnak egy illúzióját kell nyomban lerontanom, aki az uj megállapodásoknak egyik előnyét vélte abban felfedezni, hogy a kisegítő családtagok általánosságban bevétetnek a választójogi javaslatba. Ebben a t. képviselőtársam gyökeresen téved. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A kisegítő családtag jogczime csak annyiban jön tekintetbe, hogy a Károly-keresztes, ha ilyen minősítéssel is bir, elnyeri a választójogot, de mint általános jogosultsági jogezim eddig tudomásom szerint nem szerepel. Ha utólag bevétetik a törvényjavaslatba, nekem ez ellen semmi kifogásom nem lesz, de ezidőszerint ez még nem áll fenn. Meg kellett állapitanom, (Halljuk ! Halljuk ! baljélől.) hogy az általunk benyújtott és képviselt törvényjavaslatban kifejezésre jutott az a választójogi kompromisszum, amelylyel — akármit szóljanak hozzá — nehéz és súlyos órákban hozzájárultunk az ország társadalmi békéjének fentartásához. (Felkiáltások jobbjelöl: Kivel ?) Laehne Hugó: A szoczialistákkal! (Felkiáltá sok a szélsőbaloldalon : A munkásokkal! A jogtalanokkal ! Zaj jobbfelöl.) '...»! Gr. Apponyi Albert." Hozzájárultunk ahhoz, hogy azok, akik a választójog tekintetében a legradikálisabb követelményeket támasztották, melyek
