Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-782
782, országos ülés 1918 a feltevés, amelyben ők annak idején a függetlenségi zászló letételével beléptek az egyesült kormánypártba, tévesnek bizonyult; minthogy beláthatják azt, hogy a függetlenségi programmot a kormány kebelében megvalósítaniuk nem sikerült és most már nem lévén a kormánynak tagjai, az nekik később sem sikerülhet : lépjenek vissza arra az alapra, amelyen állottak, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) amelyen megbízatásukat a nemzettől nyerték ; (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) küzdjenek velünk vállvetve a függetlenségi és 48-as párt programmjának megvalósításáért, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) s ne feledkezzenek meg arról, hogy habár a törvény az utasitás j ogát eltörölte, ennek helyében ott van az az adott programm, amelyet a képviselő választóinak ad és amelynek megtartását ezek jogosan követelhetik. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Abban az esetben, ha ennek az uj kormányalakulásnak ez volna a következménye, én azt örömmel üdvözölném, mig igy kénytelen vagyok kijelenteni, hogy részemről a kormány számára semmiféle támogatást nem Ígérek. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki felszólalni ? Vitéz Győző jegyző: Szabó István! (Félkiáltások baljelöl: Halljuk Apponyit I) Szabó István : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott Bizony Ákos igen t. képviselőtársam mélyreható s a régi függetlenségi eszméket oly nagy erővel magyarázó fejtegetéseiért csak elismerésemet nyilváníthatom. Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy őt e fejtegetésekben kövessem, azonban minden magyar embernek őszinte kivánsága az, hogy azok a függetlenségi eszmék és törekvések, amelyeket ő itt kifejtett, megvalósuljanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Epén velem történt meg, hogy midőn a választójogi bizottsági ülésen a király akaratára is hivatkoztam., akkor is azt vetette ez ellen igen t. képviselőtársam, hogy a törvények megalkotásánál a kezdeményező szó a képviselőházat, a parlamentet illeti. En azonban —sajnos — egészen másként látom a helyzetet és akkor is azért hivatkoztam arra a bizonyos királyi akaratra, mert az egész választójogi javaslat kidolgozása, annak beterjesztése és tárgyalása mindarra mutat,hogy a választói jog mikénti alkalmazása igen sok tekintetben aszerint igazodik, hogy odafenn hogyan kívánják. Ami a választójogot illeti, amelynek megvalósításán alapszik a mostani uj kormánynak a kinevezése is, ebben a tekintetben én a kisgazdáknak és a gazdapártnak álláspontját már a választójogi bizottsági ülésen is kifejtettem. Röviden jeleztem és jelezni kívánom most is, hogy mi kisgazdák a választójog kiterjesztésének alapján állottunk mindig és állunk ma is. És pedig állunk minden hosszadalmasabb magyarázgatás nélkül egyszerűen azon eszme által vezéreltetve, hogy ha mi Idsgazdák kívánjuk, követeljük és elvárjuk, hogy május 11-én, szombaton. 101 ugyanolyan szavazati joggal birjuk, aminővel a nálunk sokkal gazdagabbak és nagyobbak rendelkeznek, ugyanakkor kell hogy elismerjük azt is, hogy azok, akik még nálunk is kevesebb vagyonnal, kisebb poziozióval bírnak az országban, szintén ugyanolyan választójoggal ruháztassanak fel, aminőt magunknak követelünk. Mi ezen az alapon állunk a választójog tekintetében, azonban a választójog kiterjesztésének is minden időben megvoltak a maga határai és ugy látszik, most is határai szabatnak. (Helyeslés a jobboldalon.) Enélkül megcsinálni nem lehet. Hogy ezek a határok hol húzassanak meg, erre nézve van véleménykülönbség közöttünk. Ugy tudom, hogy maguk a nemzetközi szoczialisták, a szocziáldemokrata párt is, amely pedig a teljes egyenlő és általános választói jog alapján áll, az úgynevezett választójogi blokkban belement bizonyos határvonalak megállapításába a választójog megalkotásánál. Ha maga a szocziáldemokrata párt is elfogadott bizonyos határokat a választójog megállapításánál, természetes, hogy senkit sem lehet megtámadni azért, ha ezeket esetleg bővíteni, vagy szűkíteni akarja. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) En ezt mindenki egyéni meggyőződésének tartom ; én hajlandó vagyok feltenni azt, hogv mindenki a közjót nézi és azt akarja előmozdítani. S most, amikor már egy éve Magyarország képviselőháza kínlódik ezzel a választói joggal anélkül, hogy tető alá hozhatná, azzal a véleménynyel, hogy itt már bizonyos engedményeket kell tennünk egymásnak, hogy tető alá hozhassuk, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) nem veszélyeztetjük magának a törvényjavaslatnak a lényegét. Lovászy Márton : A nép rovására ? (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Szabó István : Hogy ki milyen formában tartja azt a nép rovására, vagy javára irányulónak, az kiki felfogásának a dolga aszerint, hogy milyen környezetben él, hogy milyen benyomásai, milyen kívánságai vannak neki és környezetének. Ha csak a magam szempontjából bírálom, őszintén megmondom, hogy a kisgazdák általános véleménye szerint sohasem támogathattuk volna a választójognak mi nél szélesebb kiterjesztését, mert maguk a kisgazdák alapjában véve nem hivei a szélesebb kiterjesztett választójognak, ezt el kell ismerni. Azonban az előbbi magyarázatból kifolyólag mi, a kisgazdák megbízottai, miután ezt az országra, a nemzetre nézve az emberi jogok szempontjából szükségesnek és kívánatosnak tartottuk: hirdettük, kívántuk a választójog széles kiterjesztését és támogattuk azokat, akik ezért küzdöttek. Ha az ember a szűkebb környezetét nézi, egészen más tapasztalatra jut. Ha azt, amit az igen tisztelt uj kormány hoz, — ámbár csak a lapok tudósításaiból ismerem — összehasonlítom az előbbi választói joggal és azt látom az uj megállapítási pontokból, amelyek egyezkedés tárgyát képezték, hogy beleveszi a
