Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

május 11-én, szombaton. 99 782. országos ülés 1918 A pénzügyi felhatalmazásról szóló javaslat felett lefolyt vitában kijelentettem azt is, hogy mi az akkori kormány lemondását helyeseljük. A ministerelnök ur akkor a kormány lemondásának két okát jelentette be a házban. Az egyik az volt, hogy miután arról győződött meg, hogy a választójogitörvén}'] avaslatot, amelylyelismételt kijelentés szerint áll és bukik a kormány, keresztülvinni nem tudja, mert a képviselőház többségét alkotó munkapárttal megegyeznie nem sikerült, az a lehetőség pedig, hogy a nemzetre hivatkozhassak, kétségessé vált, ennélfogva nem volt más választása, mint lemondani. A másik indoka az volt, hogy parlamenti kisebbség csak akkor alakithat és tarthat fenn kormányt, ha módjában áll a képviselőházban a többséget megszerezni; ha ez a lehetősége nincs meg és ha a választások fegyverével sem élhet, akkor ebből a parlamentarizmus alapelvei és szabályai szerint szintén le kell vonnia a konzekvencziát. Erre vonatkozólag Tisza István képviselő ur annak a nézetének adott kifejezést, hogy egy kisebbségi kormány nem imparlamentáris. Hivatkozott arra, hogy más, parlamentáris kormánynyal biró országok történetében nem egyszer fordult elő, hogy kisebbségi kormányok kormányoztak. Megengedem, hogy ilyen esetek voltak másutt. Mi azonban az ilyen kormányt, amely a képviselőház többségével nem rendelkezik és a többség megszerzésére komolyan nem is törekszik, darabontkormánynak szoktuk nevezni. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Megengedem, hogy a parlamentarizmus fejlődhetik odáig, hogy a képviselőház olyan kisebb j)árttöredékekre oszlik fel, amelyek közül egyiknek sincs többsége és igy többségi kormány csak több pártnak a fúziója, koalicziója vagy ententeja alapján létesülhet. De még mi nem tartunk itt. Nálunk a képviselőháznak most is van egy kompakt többsége. Ezzel szemben kisebbségi kormánynak jogosultsága nincs. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a többség akczeptálj a a kisebbségi kormány programmját, akkor nem látom át, hogy miért nem veszi át az a többség a kormányt és miért nem képviseli ő a saját álláspontját. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint a kisebbségi kormány helyzetét nem teszi parlamentárissá az, ha a többség tűri az ő kormányzását, hogy a többség nem hárit az ő útjába nehézségeket, de amellett mindig fentartja .azt a lehetőséget, hogy akkor szavazza le, amikor neki tetszik. Az én nézetem az, hogy különösen ilyen nehéz és súlyos időkben, amikor az országot befelé és kifelé erős kézzel vezetett kormánynak kellene képviselnie, nincs helyén, h?gy e

gy olyan kormány alakuljon, amely képviselőházi többség, tehát kellő súly nélkül kénytelen működni. Mi, akik a kulisszák titkait nem ismerjük, azt tartottuk, hogy a két lemondási okon kivül, melyet a ministerelnök ur nyíltan bejelentett, a lemondásnak van egy harmadik, be nem vallott oka is, tudniillik az, hogy a külügyminister ur kinevezése a ministerelnök ur megkérdezése nélkül történt. Már most az a kérdés, hogy ha ezek a lemondási okok helyesek voltak, — mint ahogyan mi azokat helyeseknek fogadtuk el — akkor vájjon összeegyeztethető-e azokkal az, hogy a kormány ekképen alakulva mutatkozik be újból olyan programmal, melyet most a ministerelnök ur kifejtett. Az én tiszteletteljes véleményem szerint vagy nem voltak helyesek a lemondás okai, vagy nem helyes a mostani kormány megalakulása. Vegyük vizsgálat alá azokat az okokat, melyek az előző kormány lemondását maguk után vonták. Az egyik a választójog kérdése. A ministerelnök ur azt mondta, hogy a képviselőház többségét képező munkapárttal a megegyezés nem sikerült, Ö felsége pedig a ház feloszlatásának jogát legalább is kétségessé tette. Kérdem, mi változott azóta ebben a kérdésben ? Ha most lehetséges a munkapárttal a megegyezés, akkor annak lehetségesnek kellett lennie ezelőtt két héttel is. Ha a mostani kormány, amely két tagja kivételével az előző kormányból alakult meg, — az uj kormányban t. i. csak két uj tag van, Zichy János és Tőry Gusztáv — megtalálta a munkapárttal a megegyezést a választójog terén, akkor megtalálhatta volna azt az előző kormány is. Nem gondolom, hogy ezt a megegyezést a munkapárt részéről az ujabban kibocsátott királyi kézirat biztosította volna és pedig két okból nem gondolom. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az egyik ok az, hogy az én nézetem szerint — lehet, hogy tévedek — a királyi kézirat későbbi keletű, mint a megegyezés. A másik az, hogy felfogásom szerint ugyanazok az aggodalmak, amelyek ö felségénél fennállottak akkor, amikor az előző kormány leköszönt, kifejezést nyernek Ö felsége jelenlegi kéziratában is. tehát nézetem szerint a helyzet e tekintetben nem változott. Ami a második kérdést illeti, t. i. azt, hogy a kormánynak nincs többsége és el van zárva a többség megszerzésének lehetőségétől, azt hiszem, e tekintetben szintén nem történt változás. (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) A ministerelnök ur talán arra fog hivatkozni, hogy az ujabbi királyi kéziratban a kormány teljes programmjának meghiúsulása esetére kilátásba van helyezve a feloszlatási jog megadása, tehát nemcsak a választójog, hanem a kormány programmjának egyéb részeire kiterjedően is. Azt hiszem, hogy ez csak játék a szavakkal. Hiszen — amint gróf Tisza István képviselő ur is kij elentette — a munkapárt és az előző és a mostani kormány programmja között az ütközőpontot csakis a választójog kérdése képezte. Ami azon kivül van, az az összeütközésre alkalmat nem nyújthat és semmi esetre sem olyan, ami a ház feloszlatására vezethetne akkor, amikor Ö felsége világosan kifejezi, hogy milyen nagy aggodalmai volnának egy a háború ideje alatt tartandó választás tekintetében. Ami a lemondás harmadik okát illeti, — amit azonban csak mi állítottunk fel mint meg13*