Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

08 782. országos ülés 1918 tenni, hogy mikor egy uj kormány bemutatkozik, én is felszólaljak a párt nevében, amelynek ez idő szerint szerencsés vagyok elnöke lenni. A t. kormány nyilatkozatára a kritikát nem én mondom, mert politikai eljárásának legélesebb kritikáját a ministerelnök ur önmaga szolgáltatta (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) és pedig akkor, amikor alig két hete ugyanerről a helyről azt nyilatkoztatta ki, hogy ő ugyan a választójogban a megegyezés hive, hanem minthogy ő már egy ajánlatot tett ebben az irányban, ő magát nem érzi jogosultnak arra, hogy egy ujabb megegyezés propoziczióját mint ministerelnök támogassa. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem idéztem szóról szóra a dolgot, hanem felszólalásának lényege ez volt. T. képviselőház ! Ez a nyilatkozat, azt hiszem, magában véve olyan súlyos és olyan erős kritika, hogy ennél erősebbet magam sem tudnék mondani, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hanem, hogyha kritikába akarok bocsátkozni és azt az eljárást akarom birálni, amelyet a ministerelnök ur hónapokon keresztül folytatott a választójog kérdésében, akkor igen hosszúnak kellene lennem és most csak egészen röviden egypár kijelentést akarok termi. Én azt tartom, hogy az az ajánlat, az a lejtő, amelyen a ministerelnök ur fokozatosan a választójog kérdésében mindig lejebb és lejebb csúszott, ez egyenesen elárulása a választójognak. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egyenesen elárulása azoknak a megállapodásoknak, amelyeket a kormány és a kisebbségi pártok együtt kötöttek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert itt arról van szó, hogy mi együttesen megállapodtunk egy választójogi javaslatban, amelyet Vázsonyi Vilmos igazságügyinmister ur a ház elé letett. Mindannyian becsületbeli kötelességünknek tartottuk, hogy emellett a javaslat mellett kitartsunk. A ministerelnök ur számtalanszor nyilatkoztatta itt ki, hogy ő ezzel a törvényjavaslattal áll és bukik. A munkások küldöttségének még a tél folyamán a leghatározottabban kijelentette, hogy ő ennek a törvényjavaslatnak a keresztülvitelét a leghatározottabban óhajtja és amellett marad. Es most azt látjuk, hogy a ministerelnök ur mao-a elősegítette azt, hogy a munkapártnak egy ajánlat tétessék, amelyről ő maga azt mondotta, hogy ezt a legvégső lépésnek tekinti a megegyezés felé. De ezt az ajánlatot a munkapárt nem fogadta el és a ministerelnök ur ennek konzekvencziáit akkor levonta. Akkor levonta, de most nem vonja le. En azt tartom, hogy a politikai és magánéletben egyaránt kötelessége az embernek helytállani azokért, amiket mondott és kötelessége betartani azokat a megállapodásokat, amelyeket kötött. Én azt tartom, hogy ezek a megállapodások nem lettek megtartva. Én azt tartom, hogy a ministerelnök ur sokkal tovább ment, mint ahogy mehetett volna. Mert itt a kérdés akörül forog, hogy a miniseterelnök ur egyetlen mentsége az, hogy ezek a további megállapodások, amelyeket a választómájus 11-én, szombaton. jog kérdésében tenni akar, nem lényegbeli változások. Én csak igen röviden akarok rámutatni egy kérdésre ; a többire nem akarok kitérni. Én a Vázsonyi Vilmos által benyújtott törvényjavaslatnak a lényegét, jellegét, igenis, a hősök választójogában látom. Énnek az egész választójogi kampánynak mintegy a bélyegét, a keletkezése okát ebben látom. Rakovszky István t. képvselőtársam volt az első, aki ezt határozati javaslatban a képviselőház elé terjesztette az akkori ellenzéki pártok osztatlan lelkesedésétől kisérve. Az egész választójog erre bazirozódott. És most mit látunk ? A választójognak épen ezt a legkardinálisabb pontját guillotinirozta le az a ministerelnök, aki e mellé a javaslatj mellé állott. Erre nem lehet azt mondani, hogy ez nem ütközik a lényegbe. (ügy van ! balfelöl.) Ez, igenis, lényeges. Mondhatja valaki, hogy nem helyesli, hogy a háborúban tanúsított szolgálatok fejében adassék választójog; azonban azt nem lehet vitatni, hogy ennek a javaslatnak éj)en ez a lényege, (ügy van! baljelől.) De tovább megyek. Azokból a nyilatkozatokból, amelyeket a ministerelnök ur a pártértekezleten mondott, azt látjuk, hogy a ministerelnök ur át akar menni a négy elemi kellékéről a hat elemire. Mi azt tartjuk, hogy ez a módosítás és a Károly-keresztesek választójogának olyan módositása, aminőt a ministerelnök ur kontemplál, több százezer polgár választójogának az el sikkasztását jelenti, (ügy van ! balfelől.) Ezért kijelentem a függetlenségi és 48-as párt nevében, hogy a kormányt nemcsak nem fogjuk támogatni, de vele szemben a legélesebb ellenzékben leszünk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kijelentem, hogy az a paktum, amelyet eddig tisztességesen betartottunk és az utolsó perczig tisztességesen állottunk, miután azok, akik velünk ebben megegyeztek, többségükben a paktumot megszegték, minket többé nem köt. Kijelentjük, hogy ezzel visszaszereztük szabad kezünket és ezentúl az általános, titkos, egyenlő, községenkénti választójogért fogunk küzdeni. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök.' Bizony Ákos képviselő ur kíván szólani. Bizony Ákos: T. képviselőház ! A pénzügyi felhatalmazásról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával magam és pártom részéről szerencsém volt kijelenteni, hogy mi, okulva a multak keserves tapasztalatain, elhatároztuk, hogy jövőre csak olyan kormányt fogunk támogatásban részesíteni, amely a függetlenségi és 48-as párt programmjának alapján áll. Miután semmi kétség nem lehet aziránt, hogy a jelenlegi kormány nem függetlenségi, hanem 67-es alapon áll, ebből szükségképen következik az is, hogy mi a kormány iránt bizalommal nem viseltetünk és azt nem támogatjuk. Annál kevésbbé támogathatjuk, mert ebből a kormányból kiléptek épen azok a férfiak, akik annak idején, mint a függetlenségi és 48-as párt bizalmi emberei, foglaltak helyei az előző kormányban.