Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

,782. országos ülés 1918 tenie senkinek, nem szabad a tisztviselői karnak, de nem szabad magának a társadalomnak, a közön­ségnek sem. Gondolja meg mindenki, akinek csak egy liter felesleges terménye van, — felesleges alatt azt értem, amit nélkülözhet anélkül, bogy valósággal éhséget szenvedjen — hogy azt haza­fias kötelessége és hozzáteszem, emberi kötelessége szenvedő embertársai érdekében a közélelmezés czéljaira rendelkezésre bocsátani, (Élénk helyeslés jobbfelől.) mert széles rétegek éheznek ebben az or­szágban és mindnyájunknak parancsoló köteles­sége, hogy ezt a szenvedést a lehető minimumra redukáljuk. (Élénk helyeslés jóbbjelol.) Én tehát itt erről a helyről, mint az ellenzék legnagyobb pártjának szónoka, mint hivatalos álláson kivül álló tagja ennek a háznak, azzal az ünnepélyes felszólítással fordulok ugy a magyar tisztviselői karhoz, amelynek a háború alatt tanú­sított óriási önfeláldozó tevékenységéről (Általános élénk helyeslés.) senki sem tehet lelkesültebb tanú­bizonyságot énnálam, mint az egész magyar tár­sadalomhoz, hogy mutatkozzanak nagyoknak eb­ben a kérdésben is és legyőzve saját önzésüknek talán legveszedelmesebb, mert a képzelődésre leg­kevésbbé ható kis dolgokban nyilvánuló jelensé­geit, menjenek el a lehetőség szélső határáig, hogy az éhezők ellátását lehetővé tegyék. (Élénk helyes­lés jóbbjelol.) Sümegi Vilmos : Magyar czélra ! Gr. Tisza István: A másik kérdés, hogy ki okozta ezeket a bajokat. (Ugy van! Ugy van! jóbbjelol.) Ezzel a kérdéssel kötelességünk lesz fog­lalkozni. Nem a mai nap alkalmas erre, de annak idején alapos, tárgyilagos kritikával meg kell állapitanunk a felelősségeket és le kell vonnunk a konzekvencziákat. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A harmadik kérdés — és ez az, amiért másod­sorban ma szóvá teszem, mert itt már nekünk, mint a képviselőház többségének is éreznünk kell a reánk háramló felelősséget — a harmadik kérdés az, hogy garancziákat kell szereznünk abban a tekintetben, hogy ezek a hibák a jövő élelmezési kampányban ismétlődni nem fognak. (Élénk he­lyeslés jóbbjelol.) Tudom azt, hogy a kérdés minden részletének nyilvános megvitatása közérdekbe ütközik. Tudom azt, hogy a b. kormányt az állam érdekére való tekintet is visszatarthatja attól, hogy ezt a kér­dést beleengedje a parlamenti plenáris diszkusszió­nak nagy nyilvánosságába. Én tehát a formára nézve teljesen átengedem az inicziativát és a di­rektívát a t. kormánynak : válaszsza ő azt a módot, amelyet legczélravezetőbbnek talál. De azt igenis kérem, juttasson bennünket mielőbb — mert hi­szen már nagyon rövid az idő — abba a helyzetbe, hogy megismerkedhessünk at. kormány intencziói­val, megismerkedhessünk a tervezett rendeletekkel, megtehessük esetleges észrevételeinket és — ha szükséges — a megfelelő akcziót megindíthassuk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, az igen t. kormány nem zárkózhatik el ennek a kérésnek KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIX. KÖTET. májas 11-én, szombaton. 97 figyelembe vételétől. (Ugy van! Ugy van! jobb­felől.) Ezek után visszatérek oda, amivel felszóla­lásomat kezdtem. Hazafias örömmel fogadom azt a politikai fordulatot, amelyet ennek a t. kormány­nak kinevezése jelent. Hazafias örömmel konsta­tálom, hogy végre a t. kormány részéről is előtérbe állíttatik az a nagy nemzeti érdek, amely a mi magunktartását az utolsó esztendőben vörös fonál­ként irányította és jellemezte, hogy elsőrendű nemzeti érdek ma az, hogy kerüljünk minden olyant, ami belpolitikai pártoskodások, viszály­kodások szennyes hullámaiba rántja le a magj^ar közéletet ma, ezekben a nagy pillanatokban, ami­kor ég köröskörül a világ és amikor benn az ország­ban is óriási feladatok várnak reánk és védekez­nünk kell áramlatok és ellenséges törekvések ellen mindenütt határainkon, midőn tehát a magyar nemzet egész ereje sem sok arra, hogy ezeket a nagy feladatokat becsületes, vállvetett tevékeny­séggel megoldhassa. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy nézett ki ez az ország a háború első esz­tendejében ! A Turul madár egy szárnycsapásával hogyan felemelkedett a magyar közélet a háború kitörését megelőző pártharezok kicsinyes régióiból! A háború első időszakában a magyar képviselő­ház méltónak mutatkozott a nemzetnek kint küzdő fiaihoz. (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés és taps jobbfelől.) Én talán semmiért keserűbb szemre­hányást nem teszek a t. túloldalnak, mint azért, hogy ilyen alaposan sikerült a magyar közéletet erről a magaslatról lerántani a legkicsinyesebb pártpolitikai és egyéni torzsalkodások, irigykedé­sek és rivalizálások posványába. (Igaz! Ugy van! Taps jobbfelől. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) A t. kormány programmjában határozott fér­fias törekvést látok abban, hogy visszavezessük a nemzetet a nagy nemzeti érdekeknek abba a de­rültebb, magasabb, tisztultabb légkörébe. Ezt várja a nemzet a t. kormánytól, ezt várja mind­nyájunktól, ezt várjuk mi is a t. kormánytól (Zaj a szélsőbaloldalon.) s ha a t. kormány férfiasan, se jobbra, se balra nem tekintve, határozottan megy előre ezen az utón, ezen a téren, a mi teljes támoga­tásunkra számithat. (Élénk helyeslés és taps jobb­felől.) Elnök : Ki kivan a képviselő urak közül fel­szólalni ? Gróf Károlyi Mihály képviselő ur kivan fel­szólalni. Gr. Károlyi Mihály: T. ház ! Csak egészen röviden óhajtok . . . (Zaj jobbfelől. Halljuk ! Hall­juk ! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Folytonos zaj.) Mél­tóztassanak helyüket elfoglalni, vagy amennyiben ki akarnak menni, méltóztassanak csendben tá­vozni és lehetővé tenni azt, hogy a jelentkező gróf Károlyi Mihály képviselő ur beszédét el­mondhassa. (Helyeslés.) Gr. Károlyi Mihály: T. ház! Csak egész röviden óhajtok azon parlamenti szokásnak eleget 13

Next

/
Thumbnails
Contents