Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

760. országos ülés 1917 ország, mondjuk, a kongresszusi Lengyelország között a vám- és kereskedelmi viszonylatok tekintetében, a t. minister urnak már most is kell valami programmjának lenni. Ugy-e, van is ? Nos hát ez az, amit én szeretnék tudni, mert azt a titkolódzást, amit az urak ezen a téren folytatnak, a nemzet érdekeivel összeegyeztetni nem lehet. A népek kezdenek kijönni a kiskorúságból, a gyermekczipőkböl. Bármennyire tiszteletreméltó a t. minister urnak egyénisége, ne vegye zokon, de a politikában, ott, ahol a nemzet jövendőjéről és érdekeiről van szó, nekünk népképviselőknek nemcsak jogunk, de kötelességünk is számon kérni az uraktól, hogy mi az, amit csinálni akarnak és hogyan akarják azt csinálni. Itt van pl. a lengyel kérdés. A delegácziókból halljuk, Hogy a t. gróf urak ott már kihirdették, hogy mi lesz Lengyelországgal, de a magyar képviselőházban — én régi tagja vagyok — nem tudom, hogy ez napirenden lett volna már valaha, hogy azt tárgyaltuk volna, hogy mi legyen Lengyelországgal. És ekkor olvasom gróf Andrássy Gyula urnak a lapokban közzétett beszédét. Azt mondja, hogy: kérem, egy önálló kongresszusi Lengyelország még szerencsétlenség is volna és ennek a Lengyelországnak csak ugy van jövendője, hogyha Galicziával Ausztria-Magyarországhoz fog szítani. Nekem szeget ütött ez a gondolat a fejembe, s azt mondtam, hogy ez nekem ismerős, valahol már olvastam ezen gondolatot és utána jártam, hogy honnan is fuj ez a szél. Mert hogy ez nem magyar észjárás, azt tudom. Mert különösen mi, a függetlenségi jjárt semmiféle néppel szemben az ő jogosult függetlenségi aspiráczióit nemcsak hogy nem kárhoztattuk, hanem ellenkezőleg mindig támogattuk. Nekem, aki itt vagyok reminisczencziának és határkőnek a régi függetlenségi táborból, az emlékezetem az, hogy igenis mi örökké hangoztattuk ezt, mi a lengyel királyság helyreállítását és a lengyel nemzet teljes függetlenségét óhajtjuk és várjuk, mert ettől reméljük, hogy igazán testvéries egyetértésben nemcsak gazdasági, hanem politikai szövetkezésben is meg tudjuk magunkat védelmezni ugy az orosz, mint más támadásokkal szemben. Mondom, én aztán utána néztem ennek a dolognak s csakugyan megtaláltam, hogy ez a magasztos dolog a Naumann-féle Mittel-Europa iskolájából származik s ami politikusaink most, ugy látszik, csak szócsövei akarnak lenni a Berlinből kiadott ezen jelszavaknak. S hogy engem ne vádoljon senki azzal, hogy talán itt nem helyesen beszélek, felolvasom ezt a részét ennek a czikknek, amely a »MittelEuropa* 1917 november 20-iki számában van. Azt mondja ez a czikk: (Olvassa.) »Soll nun aber auch Galizien ebenso wie Posen (und das übrige Polnische Gebiet in Preussen) seine alté feste Staatszugehörigkeit behalten, so entsteht ein neuer Staat "Warschau, dessem innere Ungesättigtheit eine europäische Gefahr sein deczember 12-én, szerdán. 85 würde und von dem aus Galizien, das schon bisher weitgehende Selbständigkeit genoss, beständig beunruhigt werden würde. Dieser besondere Staat Warschau müsste von Natúr antideutsch und antiösterreichisch werden. Eine Zugehörigkeit aller Polen zu Mitteleuropa kann nur erreicht werden, wenn Warschau mit einem Mitteleuropäischen Teile, und zwar den wichtigsten, das heisst mit Galizien, vereinigt wird. Auf diese Weise wird beiden Seiten geholfen, denn die Polen erhalten eine Vereinigung des grössten teiles ihrer Nation, und Mitteleuropa erhält eine Sicherheit der Zugehörigkeit Polens zu ihrem Verbande.« Ez a törekvés megvan, hogy Galicziával egyesittessék s ebben a viszonyban kerüljön — ugy olvastuk — perszonál-unióba AusztriaMagyarországgal. A másik variáczió az, hogy Galiczia kapjon autonómiát s a kongresszusi Lengyelország legyen secundo geniturája — István főherczeg volt kiszemelve — a Habsburg-dinasztiának. Nekem nemcsak jogom, de kötelességem megkérdezni, hogy a t. minister ur ezen kombináczi ókkal szemben milyen álláspontot foglal el, különösen a kereskedelmi viszonylatok szempontjából. Mert nem közömbös dolog, ha Galiczia csatoltatik a kongresszusi Lengyelország-hoz, amikor igen sok nyersanyagtól, nevezetesen petróleumtól nagy mértékben elesünk. Más a kereskedelmi viszonylatok megoldása akkor, ha Lengyelország csak mint kongresszusi Lengyelország külön királyságként létesül, és más akkor, ha Galicziával egyesülve lesz megalkotva az uj királyság. Minthogy ezek is folyamatban levő tárgyalások, az az én kérdésem és az én aggodalmam, vájjon nem lehetséges-e, hogy a t. minister ur egy Ausztriával megkötött, húsz esztendős szerződés alapján ezekkel a királyságokkal is egy szerződésbe megy bele és akkor, t. képviselőház, hiába hirdetjük a választásokon, hogy önálló vámterületet akarunk. Itt van pl. a bosnyák kérdés. Arról van szó, hogy a delegáczióban a közös pénzügyminister ur, mint a Bosznia kezelésével megbízott ministeregyszerüen, mint ahogy a német mondja, schmek ken lassen, odamondta a delegácziónak, hogy Boszniát illetőleg pedig küszöbön állnak fontos változások, de hogy miből állanak, ezt nem mondta meg. Egészen röviden a kérdésnek tartalmát a következőkben ekszponálom. Boszniának a bekebelezése, az anneksziója, a magyar törvényhozás termében mai napig elintézve nincs. (Ugy van! a baloldalon.) Azt azonban tudjuk, hogy a koaliczió idejében benyújtott törvényjavaslat szerint Bosznia a magyar korona jogán és czimén vau annektálva. Ez megerősítése volt a hitlevélben foglalt királyi esküvel megerősített ígéretnek és megállapítása azon történelmi jogezimnek, hogy Bosznaia