Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

86 760. országos ülés 1917 legnagyobb részében a magyar szent koronához tartozik. Már most kérem, gróf Pejacsevick egy ozikkében olvastam, a Jung-Europában, hogy a horvát t, képviselőtársaim, az unionisták, nem a. jugo-szlavisták és nem a frankisták, hanem az unionisták követelik Bosznia egy részének Horvátországhoz, illetőleg annak utján Magyarországhoz való csatolását. Nem tudom, hogy a magyar törvényhozás termében ki az, aki nekem felvilágosítást tud adni abban a tekintetben, hogy tulaj donképen micsoda viszonyba kerülünk mi Boszniával e felhatalmazási törvény utján ? (Mozgás a jobboldalon.) Nem tudom, találgatásokkal pedig nem akarom a t. házat untatni. Ahhoz azonban jogom van, hogy a t. kereskedelemügyi minister UT mondja meg nekem, hogy mily politikát szándékozik ott e felhatalmazási törvény alapján csinálni, különösen akkor, ha mondjuk ez mint corpus separatum kiválasztatik a monarchia keretéből, hogy lesz belőle nem vámkülzet, de önálló külön tartomány. Már most, t. képviselőház, e dolgok, ugyebár, mind olyanok, amelyek mellett nem lehet elsétálni a magyar törvényhozás termében a képviselő uraknak, ha komolyan és őszintén érdeklődnek a nemzet" jogai és jövője iránt. Nekem azonban más tekintetben is van aggodalmam és itt már megint Ígérhetem, hogy rövidebbre fogom, mert nagyon sajnálom, amint mondottam, hogy többet kell beszélnem, mint szeretném. Hosszú ideig nem fogok alkalmatlankodni. Hát, t. képviselőház, miben is áll ez a húsz éves szerződés és miben állanak az alkudozások a nagy német birodalommal ? Azt már tudjuk, tegnap már eléggé leiej>lezték az urak. hogy a magyar volt kormány álláspontja szerint az osztrák kormány és a magyar kormány között perfekt megállapodás létesült. Azt is tudjuk, hogy az osztrák kormány tagadja ezt a perfekt megállapodást és talán szabad találgatnom, (Mozgás.) az osztrák kormány különösen a földmivelésügyi kormányzat által kikötött állatvámok tekintetében, melyeknek mennyiségéről nem szándékozom nyilatkozni, csinálja legújabban a legkomolyabb nehézségeket. Nem tudom, mi lesz a vége, t. képviselőház, de akármi lesz a vége, tudni akarom, hogy a mi alkudozásaink Németországgal szemben hogyan állnak, és a t. kormánynak mi itt a programmja. Ezen a téren szó lehet vámunióról, mert pl. a Mitteleuropa czimü lapnak és a mögötte szervezett propagandának Magyarország iránt egyébként igen jóindulatú, bár nem mindenben hetyes közjogi érzékű férfiai ezen az alapon állnak. Ez a propaganda a riémet birodalom területén annyira megy már, hogy nemcsak az egységes vámtörvényliozást tartják befejezett dolognak, de arról is beszélnek, hogy pl. a szabadalmi és mustraoltalmi jog is közös jogterület legyen, sőt nem is közös, hanem egységes jogterület legyen a vámunió határán belül. Annyira megy a dolog, hogy ennek a szabadalmi hivatalnak központját deczember 12-én, szerdán. is felállították már elméletileg Münchenben. Már publikálva van, hogy a jövendő vámuniónak szabadalmi központi hivatala Münchenben lesz. Én ezekkel a szélsőségekkel azért nem foglalkozom, mert tegnap elég kompetens helyről, bár csak egy közbeszólás alakjában, kaptam azt a megnyugtatást, hogy a mostani kormány nem áll a vámunió alapján. Ez nagy megnyugtatás. De most felmerül a kérdés, hogy milyen alapon áll ? Mert a vámunió mellett van a vámszövetség lehetősége, a legtöbb kedvezményes elbánás lehetősége és a legtöbb kedvezményes elbánáson belül a differencziális elbánás, vagy preferencziális eljárás. Méltóztatik emlékezni, hogy a koaliczió idejében nálunk vetődött fel a kérdés, vájjon a legtöbb kedvezményes záradék alapján Németország esetleg követelni fogja-e a maga számárába legtöbb kedvezményt azokra a difíerencziális tételekre, melyeket mi Ausztriának akartunk biztosítani az önálló vámterület esetében. Akkor teljesen megnyugtató .választ hozott haza — sajnálom, hogy nincs jelen — Szterényi József képviselő ur, akit mint az akkori kormány államtitkárát küldtük oda Berlinbe. Ezek reminiszczencziák, de ismerem Posadovszkynak, a gazdasági ügyek vezetésével megbízott akkori volt államtitkárnak álláspontját, hogy ők hajlandók nekünk bizonyos tekintetben konczessziókat tenni aziránt, hogy mi Ausztriával differencziális vámkedvezményes eljárásban állapodhassunk meg. Amit azonban az én értesülésem szerint nem hajlandók megtenni, az az, hogy ők minket nem akarnak az ő külföldjükkel szemben a vámtételek tekintetében megvédelmezni. Vagyis ők hajlandók szívesen belemenni abba, hogy pl. az állati és egyéb nyersterményeinket hajlandók vámmentesen bebocsátani német területre, de ugyanakkor nem hajlandók arra, hogy a közös vámhatáron belül pl. az orosz árukkal szemben a mi vámtételeinket alkalmazzák. Én ezt csak azért emelem ki, mert nem tudom, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur ezen sok eshetőség közül a Német Birodalommal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés területén melyik állásponton áll. Mindezeket reasszurnálva, magam részéről arra kérem a t. kereskedelemügyi, minister urat, legyen olyan szives — amennyire az a folyamatban levő alkudozások részleteinek elárulásaval nem jár a közérdek sérelmével — elvei tekintetében tájékoztatni : mi lesz a az kereskedelmi politika, amelyet ő a külfölddel megkötendő kereskedelmi szerződések tekintetében követni akar. Távol áll tőlem a szándék, hogy nehezíteni akarjam a kormány helyzetét akár abban is, hogy részleteket követelnék, amelyek az alkudozások természeténél fogva ma még nem valók nyilvánosságra. De hegy az elvek tekintetében tisztán lássak, ahhoz mint képviselőnek és mint függetlenségi párti embernek különösen is jegom van. Nagyon kérem a t. minister urat, ne értsen engem félre. Oda konczentrálom egész figyelmét;