Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

760. országos ülés W17 deczember 12-én, szerdán. 81 dás tárgya és e megállapodások ellen, hogy ha oly alapokon létesülnek, amelyek mindkét félre nézve jogosak és mint jeleztem, az OsztrákMagyar Bank részvényeseinek az őket tényleg megillető vagyonukhoz való jutását lehetővé teszi, kifogás egyáltalán nem tehető. Csak azt jegyzem, meg, hogy az a korona, amelyről az a törvény szól, a paritásnak megfelelő korona, mert az a törvényczikk a paritásnak fentartására is kötelezi a bankot, tehát mindegy, akár aranyban, akár papírban kapják meg a törvényczikk szerint. (Igaz! "ügy van! a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Elnök: Szólásra feljegyezve senki sincs. Kivan valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslat czimét, igen vagy nem? (Igen!) A ház a javaslat czimét elfogadja. Következik az 1. §. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1—3. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: így a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben elfogadtatván, harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat során fogok javaslatot tenni. Áttérünk a napirend harmadik pontjára, a külkereskedelmi és külforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló 1916. évi XLI. t.-cz. rendelkezéseinek az 1918. évre való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 1405, 1423) általános vitájára. Az, előadó urat illeti a szó. Bakonyi Samu előadó: T. képviselőház! Az 1914:11, még inkább az 1914: XL

VIII. t.-cz. igen széleskörű felhatalmazásokat ad a kormánynak az idegen államokkal fenforgó kereskedelmi és forgalmi viszonyaink szabályozása tárgyában. Ezeket a felhatalmazásokat az 1916. évi XLI. t.-cz. 1917. évi deczember 31-ikéig meghosszabbította. Minthogy ez idő szerint az a helyzet, mely indokul szolgált a felhatalmazások megadására és azok érvényének meghosszabbítására, ma is fennáll, szükségessé vált azokat ujabb időre meghosszabbítani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bakonyi Samu előadó: A törvényjavaslat ezt czélozza, mikor kivánja, hogy ez a meghatalmazás egy évre, vagyis 1918 deczember 31-éig meghosszabbíttassák. Ez okból tisztelettel kérem a t. képviselőházat, méltóztassék az erre irányuló törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Vincze jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Rendkívül sajnálom, hogy az előbb tárgyalt kérdésnél nem felelhettem Sándor Pál igen tisztelt képviselő urnak hozzám intézett reklamácziójára. Amenynyiben azonban a valutáról van szó, néhány KÉPVIT. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. szóval felszólalásom keretében az ő felszólalására is ós illetőleg a kérdésre reflektálni kívánok. Bevezetésül a tegnapi napnak eredményét kell röviden összefoglalnom, hogy fejtegetéseim összefüggésben álljanak az előbb megalkotott törvénynyel. Az egyik dolog, ami tegnap törvényerőre emelkedett, illetve a mai harmadszori olvasással törvényerőre emelkedik, az az örvendetes jelenség, hogy a magyar országgyűlés hozzájárult az osztrák törvényhozás által proponált ahhoz a tételhez, hogy ezentúl gazdasági kiegyezési kérdésekben az alkotmányos módon való megoldás csak a törvényhozások hozzájárulásával lehetséges s ennek folytán a népek jogai ellen felhasznált, annyi visszaélésre okot szolgáltatott 14. §. ezzel elbúcsúzik és Ausztria és Magyarország népei között ez további akadálya nem lehet a kölcsönös megértésnek. Mivel épen gazdasági téren ez a 14. §. sürün alkalmaztatott, nekem, mint az önálló vámterület őszinte hívének, jogom van arra a konkluzumra jutni, hogy ennek az intézkedésnek gyakorlati jelentősége közelebb fog minket vinni az önálló vámterület megalkotásához. A második, amit meg kell jegyeznem, amire nézve nagyon sajnálom, hogy gróf^ Apponyi Albert kultuszminister ur nem lehet jelen, reánk függetlenségi pártiakra különös fontossággal bír : annak megállapítása t. i., hogy a tegnap megszavazott törvényjavaslat végső konkluzumában és egyenes czélzatában arra a határidőre szóló prekáriumot tartalmaz, hogy az ott megállapított diszpozicziók csak addig érvényesek provizórium gyanánt, amig az osztrák és a magyar kormány között folyamatban lévő egyezkedések eredményre nem vezetnek. Az esetre tehát, ha eredményre vezetnek, a jelen országgyűlés tartama alatt is fenyeget minket annak lehetősége, hogy a háttérben lévő 20 évi tartamra kötendő kereskedelmi szerződések a közös vámterület alapján köttetnek meg, illetőleg megalkottatik Magyarország és Ausztria között a közös vámterületi alap, aminek okából a külföldi relácziókban kötendő szerződések is kikerülhetlen konzekvencziával a közös vámterület alapján kell. hogy köttessenek meg. Ezzel a világosan törvénybe iktatott eshetőséggel szemben kell nekem ma bizonyos felvilágosításokat és megnyugtatást kérnem. Xem tudom, a t. szakminister úrhoz, ki a javaslatot benyújtotta, szerencsém lesz-e itt ma, mert furcsa helyzetben volnék, ha esetleg a t. ministerelnök ur fogja helyettesíteni. Ebben az esetben ugyanis el kell állnom beszédemtől. Azt a felvilágosítást, amit tőle akarok kérni, a mindjárt elmondandó okokból nem kérhetem a t. ministerelnök űrtől és esetleg más alkalomra kell hagynom a dolgot. B-öviden dióhéjban el fogom mondani. A t. ministerelnök úrra való tekintettel kénytelen vagyok megokolni, miért teszem fel ezeket a kérdéseket. 11