Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-760
760. országos ülés 1917 deczember 12-én, szerdán. 6? zettnek vélik az időt, hogy a külön magyar jegybank meg alapíttassák. (Zaj.) Nyilvánosan nem vallják be talán, mert érdekeik igy kivánják, (Élénk ellenmondás a jobboldalon.) de amenyire én tudom, magánbeszélgetésekből, ez igy van. B. Madarassy-Beck Gyula: Függetlenek! Az Osztrák-Magyar Bank a statútumok szerint jár el. Attól nem függnek. Sándor Pál: Én nem beszélek az OsztrákMagyar Bankról, de a bankokról. B. Wladarassy-Beck Gyula: De a bankok függetlenek az Osztrák-Magyar Banktól. Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Sándor Pál: Elismerem azt, hogy a mi bankjaink nagyon erősek, hogy függetlenek lehetnek, de abban a pillanatban pl., amikor a háború kitört, már nem voltak függetlenek, mert az egyedüli pénzforrás, amely létezik, az Osztrák-Magyar Bank és az Osztrák-Magyar bankra, akármilyen nagy banknak, vannak idők, amikor szüksége lehet. Én ismerek eseteket Bécsben és ismerek eseteket Magyarországban is, amelyekben az illető bankoknak nagyon is rá kellett fanyalodniuk a jegybankra. Ismerek eseteket, a Rotschild és az angol bank esetét pl., amelyben a fordított helyzet volt, amelyben Rotschild az angol bankot terrorizálta. De egészbenvéve azt mondani, hogy akármelyik bank teljesen független a világon és tehet amit akar, mondom, ilyet állítani alig lehet. B. Madarassy-Beck Gyula: Azt mondtam, hogy a bank részrehajlatlanul tartozik eljárni. (Halljuk! Halljuk P j . Sándor Pál: Allitom, . hogy a nagybankok vezetői eddig az Osztrák-Magyar Bankot akarták fentartani és ezek a nagy bank-vezérférfiak ma inkább odahajlanak, hogy egészen más felfogással bírnak, mint előbbi időben és azt mondják: itt van az ideje, hogy önálló magyar bankot kell felállítani. Kívánom tehát, hogy a ház előbb győződjék meg, hogy igazam van-e vagy nincs, amennyiben igazam van, meg fogja talán valósítani, talán nem is, de határozati javaslatom a következő: »Utasittatik a kormány, hogy az önálló magyar nemzeti bank előkészítése czéljából parlamenten kívüli szakértők bevonásával sürgősen ankétet tartson.« Elnök: Szólásra következik? Hoványi Géza jegyző: Gróf Tisza István! Gr. Tisza István : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Lehetőleg rövidre fogva szándékozom néhány észrevételt tenni előttem szólott t. képviselőtársam felszólalására. : lehetőleg rövidre fogva és egészen behatása alatt annak a sajátságos varázsnak, amelyet t. képviselőtársam egyénisége rám mindig gyakorolt, akkor is, amikor szíves volt engem a Lipótmezőre küldeni. (Élénk derültség a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Azt is nagyon kedélyesen vettem. Sándor Pál: Nagyon sajnálom ! Végtelenül sajnálom ! Gr. Tisza István: Én nem. Sándor Pál: Én igen. Gr. Tisza István : Én nem, mert t. képviselőtársam egyéniségének varázsához tartozik az a felbuzdulás, amely örökiíjui hévvel, (Derültség jobhjelól.) örökifjú felületességgel és örökifjúi fantáziával kezeli a legszárazabb szakkérdéseket is. Ezek a tulajdonságai t. képviselőtársamnak busásan mutatkoztak mai felszólalásában. Mielőtt beszédének további taglalásába ménné!;, azzal kell röviden kezdenem, amivel a t. képviselő ur felszólalását végezte. Megemlítette azt az egyezményt, melyet a két kormány a háború tartama alatt a bankkal kötött. Nagy sajnálatomra Teleszky t. barátom, akinek bizonyára egészen precziz az emlékezőtehetsége ebben is, nincs a házban, pedig tudom, hogy szándéka veit idejönni ; nekem pedig az emlékezőtehetségemet az a munka, amit a legutóbbi négy esztendőben végeztem, meglehetősen megtámadta s ennek folytán én nem vagyok abban a helyzetben, hogy erről a megállapodásról emlékezetből precziz felvilágosítást adhassak. Csak azt az egyet mondhatom, hogy igenis, ez a megállapodás akkor létrejött és pedig azért, mert a banknak meg volt az az aranya, mert a bank abban a helyzetben volt, hogy részvényeseit minden körülmények között aranyban tudta volna kifizetni, de elsőrendű nagy állami érdek kívánta, hogy az az arany a háború czéljaira felhasználtassék. Mondom, a részleteket nem tudom most elmondani, de lényege a tranzakeziónak ez és biztosithatom a t. képviselő urat, hogy ezt a magyar minisztertanács akkor nagyon behatóan megfontolta és nyugodt lélekkel vállalta érte a felelősséget. Még egy pár apróságról kell röviden megemlékeznem, mielőtt a főkérdésre áttérnéK. A t. kéjwiselő ur beszél nagy aranykivitelről a monarchiából. Azt hiszem, ennek a nagy arany1-ivitelnek igazolására nem tud a t. képviselő ur semmiféle bizonyítékot felhozni, mert hiszen amit tudunk, az legfeljebb az, hogy itt-ott sporadikus aranyvásárlások és aranykicsempészések fordultak elő. Azután pedig a t. képviselő urnak az az állítása, hogy egy milliárdra tehető a monarchia területén rendelkezésre álló arany, bámulatba ejthette mindazokat, akiknek ebben a tekintetben némi tájékozottságuk van, vagy igyekeztek e tekintetben némileg tájékozódni. Mikor pedig a t. képviselő ur hozzátette, hogy ő aranyat és ékszert ért egyszerre, akkor ez a bámulat egy más térre csapott át, de lényegesen fokozódott. Mert kérdem t. képviselőtársamtól, mit keres az ékszer ennél az egész dolognál ? A rézkilincsnek van értelme, mert municzió készül belőle, az aranynak van értelme, mert az arany a bázisa a nemzetközi tranzakeziónak, nemzetközi fizetési eszköz és alapja a nemzetközi fizetések kiegyenlítésének. De engedelmet kérek, gyémántból se municziót csinálni nem tudunk, se gyémántra devizaforgal9*
