Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

64 760. országos ülés 1917 deczember 12-én, szerdán. Hol volt arra eset Törökországban rendes békés viszonyok között, hogy nekünk ilyen valutáris különbözetet kellett fizetnünk? Ennek a háborúnak kellett jönnie, hogy 50%-kal többet fizessünk egy fontért! Beck Lajos: Az Osztrák-magyar bank diadala! Sándor Pál: Ezek olyan rettentő viszonyok, hogy kár náluk sokat immorálni. Azt hiszem, bárki is vizsgálja a kérdést ezen beállításában, be

1 kell ismernie, hogy az Osztrák-Magyar Bank és a kormány eljárása valutáris tekintetben a legszomorúbb. Senkit sem vádolok távolról .sem, se könnyelműséggel, se rosszhiszeműséggel. En csak a hozzá nem értés vádjával illetem őket. Hisz ott voltak azok a nagy bankigazgatók, akik egész életükben a valutával foglalkoztak; mért nem hivatták el őket, mint ahogy azt Németországban megteszik és mért nem kérdezték ki véleményüket, hogyan és mikép kell Ausztria-Magyarországnak eljárnia, hogy az ország valutáját, pénzét, vagyonát megóvják. Ez lett volna a t. kormánynak kötelessége és ezt nem tette meg. Ugyané vonatkozásban kell megemlítenem egy másik kérdést is, amely szintén nagy sulylyal bir. Ez a kérdés az, hogy mi történt voltaképen a mi kivitelünkkel? Miért nem tudtunk mi kezdettől fogva kivinni olyan áruczikkeket, amelyekre nekünk szükségünk nem volt ? Hallom, ilyen áruezikkünk lett volna, azonban Magyarország ehhez a szerencséhez nem jutott. Én kezdettől fogva résztvettem ilyen akczióban. Magam jártam el a pénzügyministeriumban, •— abszolúte önzetlenül, nem a magam, de mások részére, mindenki el fogja nekem hinni — kértem, hogy mondják meg nekem legalább azt, hogy szabad-e kivinni, vagy sem. A legnagyobb nehézségekkel kellett küzdeni, hogy az ember egyáltalán engedélyhez jusson. A pénzügyministerium nem is adott ilyen engedélyt, csak a hadügyministerium. De voltak olyan botrányos esetek is, hogy bizonyos árukat nekünk, magyaroknak, nem volt szabad kivinnünk, ellenben az osztrákoknak igen. A Carmenvonatok például tisztán osztrák árukkal voltak megtöltve, mi nem kaptunk oda engedélyt. Természetes, hogy az idegen országok már nem biztak bennünk, nem hitték, hogy képesek is legyünk az árut elszállítani és ezért szivesebben vették az osztrák, vagy a német árut. Szomorú jelenségek ezek. De hiszen az Osztrák-Magyar Banknak vitális érdeke lett volna, hogy aranyat kapjon. Miért nem járt közben a magyar kormánynál, hogy ne csináljanak ilyen nehézségeket és könynyitsék meg azoknak az áruknak a kivitelét, amelyekre szükségünk nincs, hogy ilyen módon a cserét fentarthassuk. Idetartozik még az is, hogy mikép vittük a háborút. Rengeteg anyag pusztult el például a mi hadseregünknél amit felhasználhattunk volna. Ott volt pl. rengeteg kadaverekről való bőr, amit egyszerűen otthagytunk. Fényes László: Rothadtak a mezőkön mindenütt ! Sándor Pál: Ezek elpusztultak, mert nem volt semmiféle organizácziónk arra, hogy onnan elvigyük, feldolgozzuk és czipőtalpnak felhasználjuk. Fényes László: Nem engedték elvinni! Sándor Pál: A németek sokkal okosabban jártak el. Az ő etappejaik közvetlenül a hadak után mentek, a legközelebbi rayonban. De nemcsak ezt tették, hanem már a békében felkészültek arra, hogy az országokat meghódítsák. Tanulmányozták az illető országok közgazdasági jelentőségét és a jövőre gondolva, megvásárolták a fontosabb vállalatokat. A német birodalom közgazdasága, elöntötte a meghódított területeket, mielőtt az osztrákok vagy a magyarok egyáltalán engedélyt kaphattak arra, hogy oda elmehessenek. Németország nagy ügyességet, előrelátást fejtett ki ebben. Törökországban, Bulgáriában j)éldául megvásárolta a jövő fejlődés szempontjából legfontosabb vállalatokat, mint a bányákat. A mi részünkről ebben a tekintetben — szomorú, de igaz — szintén nem történt semmi. Áttérek most arra, hogy miért kell az Osztrák-Magyar Banktól megszabadulnunk és egy külön magyar bankot létesítenünk. Mindnyájunk előtt ismeretes a bank kérdése. Voltaképen csak a magyar jegybank visszaállításáról van szó, mert nekünk a 70-es években, amint ismeretes, már meg volt a jegybankunk. Csak nem tudjuk az okát, hogy miért szüntették be. A 70-es években megvolt a külön magyar bank, megvolt rá az egész fedezet és az utolsó pillanatban, ismeretlen okokból, mégis elmaradt a bank felállítása. A külön magyar bank, t. képviselőház, reánk nézve az életet jelenti, nemcsak azért, mert felszabadulunk egy másik banktól, hanem azért is, mert önálló bank mellett magunk tudjuk irányítani egész gazdasági életünket. Képesek leszünk lerázni magunkról, különösen a háborút követő első időkben, borzasztó sok terhet. Tudjuk nagyon jól, t. képviselőház, hogy Ausztriának sokkal nagyobb importra van szüksége, mint nekünk. Tudjuk, hogy azokat az importczikkeket, amelyeket mi Ausztriától veszünk, Ausztria a nyers anyagoknak tőlünk való kivitelével kiegyenlíti. Igaz, hogy a nyers anyagokat mi alig nélkülözhetjük, de láttuk a háború alatt, hogy ha szükség van erre, mégis tudjuk nélkülözni. Meggyőződésem, hogy mindazok a czikkek, amelyek Magyarországon termeltetnek, a jövőben sokkal fontosabb szerepet fognak játszani és nagyobb értéket képviselnek majd, mint eddig. Meg vagyok győződve arról is, hogy Magyarország közgazdasága — akár a mezőgazdákat, akár az iparosokat vagy kereskedőket veszem — a háború éveiben nagy mértékben meggazda-