Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

760. országos ülés 1917 godott. Bizonyítékai ennek azok az adójavaslatok, amelyek legutóbb benyujtattak. Igaz, hogy ezzel szemben Ausztria még nagyobb mértékben gyarapodott a háború ideje alatt, s hogy ez még nem jelenti azt, hogy mi a háborúban ha a terheket is figyelembe veszem, pénzügyileg jól jártunk. De mi ennek a következménye, t. ház? Az, hogy Ausztriának nem vagyunk többé adósai olyan értelemben, mint voltunk a múltban. A múltban a kereskedők és iparosok, még a mezőgazdák is, többé-kevésbbé adósai voltak Ausztriának. Ez az állapot most megszűnt. Igenis, adósai vagyunk Ausztriának mint állam, adósok vagyunk a külföldön, de mint magánemberek, -mint gyárosok, mint kereskedők, ma már alig vagyunk adósok. A legjobban bizonyítja ezeket a viszonyokat az a körülmény, hogy milyen feltételek mellett fogadják el a betéteket a vidéken. Eltekintek attól, hogy mily temérdek sok pénz van elbujtatva, amelyet még a takarékpénztárak sem kaphatnak meg. De én tudok eseteket, amikor a pénzt elfogadták anélkül, hogy kamatot fizettek volna, sőt tudok egy olyan esetet is, hogy a pénzt elfogadták és azért őrzési dijat fizettettek. (Derültség.) Ilyenek ma a viszonyok Magyarországon. Ez a helyzet nem hasonlítható össze a múlttal. Magyarország lakossága megerősödött, Magyarországnak nem lesz nehéz a maga külön önálló bankját felállítani. T. képviselőház! Legyünk tisztában azzal, hogy a belső forgalomban nincs szükség aranyra, ott teljesen elégséges az állam biztonsága. Láttunk erre számtalan példát. Hogy egyebet ne említsek, láttuk Argentínát, abban az időben, amikor az ő 5 pezós jegye csak 1 pezót ért és tudjuk, hogy Argentína népe ekkor élte a legboldogabb felvirágzás korát. És láttuk Argentínát, amikor valutája megjavult s amikor népessége sokkal rosszabb viszonyok között élt. (Igaz! ügy van!) En tudom, hogy ma nagy diszäzsió van és tudják ezt az osztrákok is. Az osztrák rente és a magyar rente között nagy különbség áll fenn. Ma körülbelül 6%-ot tesz ki a magyar rente. Amint az osztrákok meg tudják ezt különböztetni, — hiszen legnagyobbrészt az ő kezükben van — épugy meg fogják különböztetni tudni Magyarország népei az osztrákokkal szemben. Az osztrák gyárosok úgyszólván valamennyien kriegindustriellékre vannak berendezve. Az ő gépeik ezekben az években, amikor annyit dolgoztak, teljesen elpusztultak. A háború után egész berendezésüket meg kell ujitaniok. A mi mezőgazdaságunk nem rozsdásodott el. (Zaj és Iwzbeszólésolt jobb felöl). Ne méltóztassék ebbe belemagyarázni olyan valamit, amit én nem értettem ez alatt. Én mint mezőgazdaságot értettem; az egész mezőgazdaság struktúráját, üzemét értettem ez alatt; KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. deczember 12-én, szerdán. 65 nem mondtam ezzel, hogy pl. az eke, vagy a cséplőgép, vagy a gőzeke nem romlott meg. B. Ghiilány Imre: A föld megromlott, mert nem volt trágyája! Sándor Pál: Azt kívánom . Magyarországnak, hogy ezer éven át ugy romolják az ő mezőgazdasága, mint ebben a három évben. Ez'az én benső kívánságom és azt hiszem, hogy mindazok, akik itt mezőgazdák, meg lesznek elégedve, ha a következő tíz évben annyit keresnek, amennyit az utolsó, három esztendőben kerestek. B. Ghiilány Imre: A föld termőképessége csökkent! Sándor Pál: Én e kérdés felett nem is akarok vitatkozni. Vitatkozni fogok akkor, ha majd az adóról lesz szó és ha majd összehasonlításokat fogok tenni. Mondhatnék most is fiagráns példákat, azonban ez nem tartozik ehhez a kérdéshez, tehát abbanhagyom. Hiszen lesz alkalmam az adójavaslatok tárgyalása alkalmával ebben a kérdésben ő exczellencziájával találkozni és talán meg fogom őt győzni arról, hogy a magyar mezőgazdák, hála Istennek, igen erősek, ők a bázisai Magyarország erősségének és szivemből örülök ennek, ha sokszor, mint merkantilistát másként állítanak is oda, de méltóztassék elhinni, hogy soha a magyar mezőgazdaság olyan erőben, olyan kevéssé megromolva nem volt, mint éjjen most. Polónyi Géza: És a hadseregszállítók ? Sokkal jobb helyzetben vannak! Sándor Pál: Tessék megfosztani attól, semmi kifogásom ellene! Csak egyet kérek: egyenlőséget. Az az ötven hold, amely be volt vetve ezirokkal és amely eladatott 400.000 koronáért, ép ugy részesült a hadi nyereségben, mert az az ötven hold még- sohasem ért meg 400.000 koronát. A kereskedők pedig még sohasem kértek mást, mint egyenlőséget, egyenlő elbánást. Egészben véve arra akartam alludálni, hogy bár mi is bizonyos tekintetben erősödtünk, mert hiszen nekünk is nagy szükségünk van az előmenetelre, de vannak bizonyos káraink, amelyeket az osztrák gyáripar kárával össze sem lebet hasonlítani. Hozzájárul ehhez a kérdéshez az, hogy miért tartsuk meg mi az Osztrák-Magyar Bankot, ha egyáltalában nem tudjuk, hogy és miképen fog a jövőben festeni ez az AusztriaMagyarország. Nem tudjuk, mi fog hozzátartozni ; nem tudjuk, kivel leszünk tovább közösségben ; nem tudjuk, nem jön-e meg egyszer igazán az a pillanat, midőn fel akarjuk állítani az önálló vámterületet, annak előzménye pedig okvetlenül az kell, hogy legyen, hogy a magyar önálló bank meg legyen, mert enélkül az önálló magyar vámterületet megcsinálni nem lehet. Én azonban nemcsak ebben a két kérdésben, hanem az egész vonalon azon az alapon állok, hogy mi az ország gazdasági függetlenségét kivívjuk. Méltóztassék odanézni Bulgáriára, Romániára ... 9