Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-759
54 759. országos ülés 191? deczember 11-én, kedden. élések elő ne fordulhassanak és ha azokra rájövünk, a legszigorúbban megtoroltassanak. A képviselő ur először is az ellen tesz kifogást, hogy itt a törvényjavaslatba már beleteszszük a kvótára vonatkozó intézkedéseket. Ezt azért teszszük, hogy ne kelljen külön törvényjavaslatot előterjeszteni arra nézve, hogy a vámjövedclmek fordíttassanak a közös szükségletek fedezésére és hogy a közös szükségleteknek összegét beszolgáltassuk bavonként. Ezek az intézkedések nálunk a kvótatörvénybe szoktak foglaltatni. Én azon hiszemben vagyok, hogy a kvótára nézve a megegyezés az osztrák kvótabizottsággal a kellő időre nem jön létre, mert méltóztatik tudni, hogy mi két esztendőre kivánjuk a kvótát megállapítani és pedig azért, hogy ugyanannyi időre állapíttassák meg a kvóta, mint amennyire ez a provizórium szolgál, az osztrákok pedig csak egy esztendőre kívánják ezt megállapítani. Mi ebbe nem mehetünk bele, mert akkor ez a közös intézmény fentartatnék két esztendőre anélkül, hogy biztosítékunk lenne arra, hogy a közös várnjövedeleni a közös szükségletekre fog fordíttatni. Ennélfogva vettük fel a bizottságban pótlólag ezt a 2. §-t, amelylyel elejét veszszük annak, hogy külön törvényre legyen szükség az esetre, ha 0 felsége fogja a kvótát megállapítani. A t. képviselő ur második megjegyzése arra vonatkozik, hogy az osztrák kormány dezavuálta volna nyilatkozatomat, Itt, engedelmet kérek, egy kis félreértés van. (Halljuk! Halljuk!) Ezen büntetőjogi határozmányoknak Ausztriában való életbeléptetése tekintetében mi irtunk az osztrák igazságügyministernek vagy a ininisterelnöknek és t. barátom, az igazságügyminister ur szóbelileg is tárgyalt az osztrák igazság ügyministerrel, aki készségét nyilvánította, hogy igyekezni fog ezt a dolgot applanálni. Később aztán egy átiratban értesítette az igazságügyministert, hogy kérdést intézett, ha jól tudom, a legfőbb törvényszék elnökéhez, vájjon az Ausztriában most érvényben lévő törvények nem nyujtanának-e módot arra, hogy a magyar állam integritása ellen intézett ily bűncselekmények megtoroltassanak. Ez az intézkedés történt. Erre nyilvánítottam én ki azt, hogy biztosítékot vagy helyesebben szólva biztosítást akartunk arra nézve, hogy ilyen intézkedések fognak történni és tanulmány tárgyává is tétetik az, vájjon a mostani osztrák törvények nem szolgáltattak-e módot erre. Én fejeztem igy ki magamat. A tanulmány abban állt, hogy megkérdezték a legfőbb bíróság elnökét. Hiszen ez is tanulmány. Nyilvánvaló, hogy itt lehetett némi eltérés, amelyet egy cseh képviselő ur jóakaratulag felhasznált arra az állítására, hogy a történtek nem fedik ezeket a szavakat. Hát nem is a szavakban, hanem a lényegben keressük mi az orvoslást a tekintetben, hogy az autonóm igények kielégítése ne mehessen túl az ország határain és itt nem lehet szó tartományok messzemenő egyesítéséről, vagy pláne, Ausztria keretén kivül menő hozzácsatolásokról. Ezt a biztositékot szereztem meg 0 felségénél és az ország kormányánál is. Más biztositékot nem szerezhetek, mint ígéreteket és nyilatkozatokat e tekintetben. Azt hiszem, hogy különösen azok után, amiket itt 0 felsége nevében kinyilatkoztattam, egyszerűen nem lehet ezen dolgokat kifogásolni. Polónyi Géza: Azt kifogásolták! Wekerle Sándor ministerelnök: Ha nem jó indulattal és hazugsággal kezelik a dolgokat, akkor mindent kifogásolnak. Kérem ezen válaszom tudomásul vételét és a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés halfelöl.) Polónyi Géza: Szabadna kérnem. Elnök: A vita be van zárva. Polónyi Géza: Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Elnök: A házszabályok értelmében a képviselő ur a vita bezárása után már nem szólalhat fel, különben lesz módja az első szakasznál vagy a czimnél felszólalni. Az előadó ur kivan szólni. Bakonyi Samu előadó: T. ház! Csak két rövid megjegyzés megtételét kegyeskedjenek megengedni Teleszky János képviselő urnak azon kritikájára, amelyet igénytelen előadói előterjesztésemnek azon részével szemben látott jónak kifejezni, hogy én a 14. §. kizárására vonatkozó módositásnak támogatására hivatkoztam az 1867: XII. t.-cz. 25. §-ában kikötött teljes alkotmányosságra. A mélyen t. képviselő ur ezt a hivatkozást megtámadta s ezen megtámadása közben elfeledkezett arról, hogy ez magának a törvénynek a kikötése. Egyáltalában igen csodálkozom azon, hogy a mélyen t. képviselő ur, aki a 67-es többségnek egyik igen előkelő és mindenesetre a 67-iki alkotásnak inkább megvédésére hivatott tagja, olyan könynyedén foglalkozik az 1867 : XII. t. ez. garancziális intézkedéseivel. Azt is mondja a t. képviselő ur, hogy ne menjünk vissza, menjünk mi előre. Bocsánatot kérek az igen t. képviselőtársamtól, az a haladás, amelynek útjára ő lép, ezzel az állásfoglalásával itt az én igénytelen meggyőződésem szerint határozott visszaesés az 1867 : XII, t. cz.-ben foglalt biztosítékokkal szemben, ugy, hogy az igen t. képviselő ur ezen állásfoglalásával azokat, akik az 1867 : XII. t. cz.-ben foglalt alkotásnak mindig ellenzői voltak, kényszeríti rá arra, hogy ezen alkotás legbuzgóbb híveivel szemben annak biztosítékait megvédelmezzék. Ezt tartottam kötelességemnek saját egyéni álláspontomból kifolyólag megjegyezni. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal.
