Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 d Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: Ez nem azt mondja. Polónyi Géza: Kérem, arról Tan szó, olyan vámterületet létesít, amely önmaga fedezi saját szükségleteit, ugy hogy sem bevitelre nem szorul, sem kivitele nincs. De hiszen ez teoretikus dolog. Én csak annyit akarok mondani, hogy erre az európai terület sem elég. Gr. Serényi Béla kereskedelemügyi minister: Persze hogy nem! Polónyi Géza: Hiszen, hogy egyebet ne említsek, ha mi a fagyapot kérdésében nem tudunk importot biztosítani, egész teksztiliparunk tönkremegy. Evégből biztositanunk kell legalább is Ázsiának egy részét, ahol már terem fagyapot. Ha ezt a területet nem kapcsoljuk be, a kérdés nem oldható meg. De, hogy egy fontosabb kérdésre utaljak, én azok után az ellenséges dolgok után, amiket Ausztria részéről tapasztalunk, erősen megszaporítva látom azokat az érveket és indokokat, melyek minket eddig is arra ösztökéltek és ezentiíl is arra fognak ösztökélni, hogy lelkesedésünk egész hevével küzdjünk az önálló vámterület felállítása és gazdasági önállóságunk kivívása érdekében. (Helyeslés balfelöl.) És most még egyetlen egy dolgot akarok szíves figyelmükbe ajánlani. Itt van ez a gazdasági kiegyezés Ausztriával. Már az előttem szólott t. képviselőtársam is érintette, hogy Ausztria és közöttünk ma a szabad kereskedés helyett tulajdonképen kölcsönös vámháboru van. Az osztrák kormány pl. biztos tudomásom szerint a teksztilárukra vonatkozólag egyszerűen kimondta a zárlatot akként, hogy csak szállítási igazolványnyal enged Magyarország területére teksztilárut. A budajjesti kereskedők egy komoly szaklapjában olvastam, hogy Magyarország piaczát 42 millió kár érte ezen a réven. Van-e önök között valaki, aki fel ne háborodnék azon a borzasztó visszaélésen, amelylyel a hadseregszállitások kérdésében háttérbe szorították a magyar ipart ? Hiszen Riedl ur, egy kormánybiztos Ausztriában, kiadta a jelszót, hogy itt nincs kvótaarány, az egy mesebeli kívánság a magyaroktól, hanem az ipar teljesítőképessége legyen a felosztási kulcs. Természetes, hogy az osztrák nagytőkével berendezett gyáraknak teljesítőképességével szemben a magyar gyárak teljesítőképessége alul marad a kvótának. / Egy konkrét dologra kívánom ugy a kereskedelemügyi minister ur, mint a ministerelnök ur figyelmét felhívni. Itt van a kezemben egy lap, melynek ez a czime: Armeelieferungsanzeiger. Ez egy félhivatalos jelleget színlelő lap, közelebbről nem ismerem, azt megküldték nekem, talán az urak is megkapták, amelyben többek között egész leplezetlenül el van mondva, hogy micsoda gálád visszaélések történnek Ausztriában a hadseregszállitások körül a magyar ipar hátrányára. Azt mondja ez a lap, szószerint fogom felolvasni (olvassa): »Grewisse Lieferanten leczember ll-én, kedden. 5ő — und zufällig in den allermeisten Fällen österreichische — waren über den bevorstehenden Bedarf der Armee in gewissen Artikeln frühcr unterrichtet, konnten rechtzeitig die knappén Rohstoffe zum grössten Teile aufkaufen und bei Ausschreibung der Lieferungen viel biliigere Angebote stellen, als die Konkurrenten, die die Pohstoffe nur zu den eben infolge der Ausschreibung inzwischen stark erhöhten Preisen, oder überhaupt nicht bckommen konnten.« Ez a legbotrányosabb visszaélést leplezi le. Azt hiszem, hogy a t. kormánynak kötelessége lesz módot nyújtani ezen lapnak arra, hogy a konkrét esetekre vonatkozó bizonyítékait szolgáltassa be. Háború idején megtörténik az, hogy kiválasztott szállítók előzetesen tudomást szereznek a szükségletekről és az árakról és akkor ők konkurrensek kizárásával maguknak szerezhetik meg a nyersanyagokat és más jóhiszemű polgárokat megfosztanak attól,, hogy velük versenyezhessenek. Ezt tűrni jogállamban és normális viszonyok között nem szabad. Igen sok érvet tudnék még felhozni, hogy mennyire ideje volna már Magyarországnak áttérnie a/, önálló gazdasági életre. Az a nemzet, amelynek parlamentjében hirdetni lehet azt hogy féljen a gazdasági önállóságtól, hasonlít ahhoz a szerencsétlen lázbeteghez, aki amikor lábbadozóvá lesz, visszavágyakozik a lázbeteg ágyba,. Én, t. ház, várom és remélem, hogy a nemzetnek önelhatározási kéjiessége, a demokratikus választói jog igenis meg fogja teremteni azt a többséget, amely Magyarország gazdasági önállóságáért küzd és remélem, hogy meg fogom találni Magyarországnak szebb jövendőjót az önálló gazdasági élet területén. Ebben a meggyőződésben járulok hozzá a törvényjavaslathoz. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ki következik szólásra? Vermes Zoltán jegyző: Simonyi-Semadam Sándor! Simonyi-Semadam Sándor: Elállók a szótól. Elnök: Több szónok felírva nincs. Kérdem a t. házat, kiván-e még valaki szólni ? (Senki sem.) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A Polónyi Géza képviselő ur által hozzám intézett néhány kérdésre kívánok válaszolni. Nem terjeszkedem ki arra, az Armeelieferungsanzeigerben foglalt dologra, hogy egyesek megtudják előre a hadseregszükségleteket, beszerzik a nyersanyagot és akkor természetesen könnyebben konkurrálhatnak. Nem terjeszkedem ki erre, mert ily visszaélések tényleg fordultak elő, de méltóztassék elhinni, hogy ugy a magyar kormány, mint maga a hadügyminister természetesen mindent elkövet kötelességszerüleg arra, hogy ily vissza-