Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 a mig az ellenkezőről meg nem győződtek. Kossuth Ferencz nem azzal közelitett az osztrák ministerelnökhöz, hogy ez őt most rá fogja szedni, hanem azzal, hogy amit igér, meg is fogja tartani. Igaz, hogy utólagosan eleget figyelmeztettük, bizony kár hinni az osztrák ministerelnöknek. De megtörtént. Történt pedig az, — és ez legyen védelmére elmondva, a t. ministerelnök ur meg fogja erősiteni — hogy Kossuth Lajos fia azon tudatban ajánlotta ezt fel, hogy az akkori osztrák ministerelnök kötelező Ígéretet tett neki arra, hogy a függetlenségi pártot a hadsereg kérdésében való követelései tekintetében támogatni fogja. Mikor aztán a kvóta megszavazása után az osztrák ministerelnök Ígéretének beváltására került a sor, ő elpárolgott, egyszerűen lemondott és mi itt maradtunk kvótával katonai vívmányok nélkül. Béla Henrik: A bank! Polónyi ,Géza: Ugyan ne beszéljen nekem a bankról. Én a hadseregről beszélek. A t. képviselő ur álmodja a bankot, én pedig szólok arról, hogy a hadsereg kérdésében történt az ígéret. Én tudom, mit beszélek. Egyébként vannak élő tanuk, akik ezt a kérdést tisztába hozhatják ; én csak azt óhajtottam a t. ház előtt felemlíteni, hogy Kossuth Ferencz nézetem szerint is — utóvégre emberek vagyunk — hibázott, de a történetíró előtt ne maradjon felelőssége ugy, mint aki botlott szándékosan vagy felületességből. De most menjünk tovább. A t. ház, nem tudom, helyénvalónak fogja-e tartani, mert én rögtön abbahagynám, ha észrevenném, hogy nem helyes utón járok, annak fejtegetését, hogy Ausztriában a legutóbb ott tartott kiegyezési tárgyalásokon kétségbevonták a t. ministerelnök ur által itt a házban tett nyilatkozatokat. Nem fogom felolvasni Stanek és Stransky urak nyilatkozatát, nekem is kijut abból, hogy sértegetnek odaát minket, nem is fektetek súlyt arra, hogy Stanek vagy Stransky urak milyen véleménynyel vannak felőlem, vagy a t* ministerelnök ur felől, nem is fogom őket regardirozni ugy, mintha én az ő fényeiket bárki ellen érvényesíteni akarnám. Azonban különös dologgal állunk szemben. Az osztrák ministerelnök valóban dezavuálta a t. ministerelnök urat. Wekerle Sándor ministerelnök: Dehogy! Polónyi Géza: Itt már csakugyan a bizonyítás terére fog kelleni lépni. A t. ministerelnök ur két, állítást tett. Szószerint ezt mondta: (Olvassa) »En az osztrák ministerelnök úrtól már korábban kértem biztosítékot arra nézve, hogy azt a politikát, amely itt kisért, különösen a nemzetiségi autonómiának kiegészítése tekintetében, nem teszi magáévá és ép a tegnap vele folytatott tárgyalások során is ujabb biztosítékot nyertem, hogy ő távol áll ettől a politikától.* A t. ministerelnök ur nyilatkozatának másik része az osztrák igazságügyminister szavaira vonatkozott, akiről ezt mondta (olvassa) •. iczember 11-én, kedden. 51 »Azt is újból követeltem, hogy ily támadások megtorlásbán részesüljenek, bármennyire méltóztatik kicsinyelni ezt, bár természetes, hogy ha ily támadások a parlamentben követtetnek el, nehézséggel jár azok megtorlása. De hogy az ily támadások büntető határozmányok alá vonassanak, mégsem olyan kis kérdés. Ezt is követeltük és azt gondolom, ma vagy tegnap érkezett az igazságügyministerhez az osztrák igazságügyminister átirata, hogy nemcsak ez iránt fog intézkedést tenni, hanem épen azt tette most tanulmány tárgyává, vájjon már. a mai osztrák büntetőtörvénykönyv határozatai nem nyújtanak-e módot ezen megtorlásra addig is, mig a törvénymódosítás keresztülvihető lesz. Követeltem ezenkívül a czenzurának szigorú alkalmazását is.« Most mit mond erre az osztrák ministerelnök ? Azt mondja (olvassa): »In der Anfrage der Herren Abgeordneten Stanek und Genossen ist von Versprechungen die Eede«, biztositékokról . . . Hammersberg László: ígéretek! Polónyi Géza: Itt most Versprechungokat mondott, biztositékot, Versicherung lett volna a helyes kifejezés .. . »die von der österreichischen der nngarischen Kegierung gégében worden seien. Nun meine sehr geehrten Herren, Versprechungen zn gebén hatte ich allerdings keinen Anlass, wohl aher habé ich Erklärungen gemacht.« Ezek az Erkläxungok most következnek itt. Ezek fedik a t. ministerelnök urnak azt az álláspontját, hogy ő sem helyesli ezeket a területi változásokra vonatkozó nyilatkozatokat. Biztosítékokat ő nem adott. Azonban az igazságügyministerre vonatkozó dologra nézve, — itt talán az igen t. igazságügyminister ur lesz olyan kegyes, ha jónak látja ezt a tényállást tisztába hozni — itt azt mondja (Olvassa): »Was endlich die von Seiten der königlich ungarischen Regierung aufgevvorfene Frage des strafrechtlichen Schutzes der Integrität Ilngarns anbelangt, so erlaube ich mir ín Ergänzung der (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) diesbezüglich von dem Herrn königlich ungarischen Mmisterpräsidenten am 20. dieses gemachten Mitteilungen noch hervorzuheben, dass die vom Herrn österreichischen an den Herrn ungarischen Justizminister in Gegenstande geriehtete Note nichts Anderes enthält, nichts Anderes — tehát nem tartalmaz Ígéretet — als die Mitteilung, dass bezüglich der Frage, ob dieser strafrechtliche Sclmtz nach dem geltenden Eechte gégében ist, zunächst der Oberste Gerichts- und Kassationshof um ein Gutachten ersucht wurde.« A ministerelnök azt mondja itt, ők nem ígértek semmiféle büntetőjogi intézkedést, semmiféle védelmet, csupán azt a nyilatkozatot tette,