Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

50 769, országos ülés 1917 hogy az 1867 .- XII. t.-cz. annak alkotóinak szellemében, sohasem intendálta azt, hogy Ausztriában a közösen érintő és érdeklő ügyein­ket rendeletekkel intézzék, hanem azt kívánja, hogy a két nemzet között az illetékes törvény­hozások intézzék el, mert az alkotmányosság volt a 25. §-ban foglalt alapfeltétel a két nemzet között. Óriási vívmány részünkről ez, illetőleg az a tény, hogy ez most törvényjavaslatban meg lett állapítva. Magam részéről ezt az okot elégségesnek tartom arra, hogy a javaslatot megszavazzam. (Helyeslés a baloldalon.) Miért tartom elégséges oknak? Mert én talán magam vagyok a képviselőházban abban a kivételes helyzetben, hogy nekem azon kellett volna kez­denem, hogy én azt a törvényt, amelynek kelet­kezéséhez sem járultam hozzá, amely ellen szavaztam a koaliezió idejében, azt a törvényt provizórikus alakban meghosszabbítva sem szavazhatnám meg. A rendkívüli viszonyokra való tekintetből azonban és mégegyszer hozzá­teszem, épen arra való tekintetből, hogy ez a klauzula most egy köztünk évtizedeken át fenn­állott közjogi vitát végleg eltemet, ezt magát elégséges oknak tartom arra, hogy mint provi­zórikus intézkedést elfogadjam. Most, tisztelt képviselőház, egy pár dologra kell kitérnem. Nem szeretnék hosszadalmasan a ház terhére lenni. (Mozgás.) Szükségesnek tar­tom, hogy röviden elmondjak néhány dolgot. Az első dolog, amelynél megállok, az, hogy a jelentésben, amelyet sajnálatomra ily gőzerő­vel hajtanak keresztül és amelyet, amint mél­tóztatnak tudni, közvetlenül az ülés előtt osz­tottak szét, ugy hogy igazán nem volt ideje az embernek megnézni, hogy mi van benne,, mon­dom, a jelentésben azt látom, hogy pl. a kvótára nézve, amelyről mindjárt szólni akarok, egy dispozicziót tartalmaz, hogy az 1907 : LV. t.-cz... Wekerle Sándor ministerelnök: 1909. Polónyi Géza: Kérem, az 1907 :LV. t.-cz. 2. és 3. §-át fentartja. Ez van a jelentésben. Nem tudom, más jelentést osztottak ki nekem ? Az 1907 :LV. t.-cz. 2. és 3. §-ai az 1919. év végéig hatályban tartatnak. (KözheszólásoTc a baloldalon! Sajtóhiba.) Ez nem sajtóhiba, az ellenkező volna a hiba, ha ez sajtóhiba lenne. Tisztelt barátom ugyanis legyen szíves tudomásul venni, hogy az 1907: LV. t.-cz. 2. és 3. §-a tartalmazza épen azt a rendelkezést, hogy a vámbevételek a kvó­tára fordíttatnak. Most azt olvasom a javaslat­ban, hogy két esztendőre, vagyis 1919-ig pro­longáltatik. Igen, t. képviselőház, de engedjék meg nekem, én azt olvastam, hogy az osztrák Reicksrat kvóta-bizottsága elfogadott egy határozati javas­latot, amely csak egy esztendőre engedi a kvótát prolongálni. így ez a törvény nem lesz kongruens az osztrák törvényjavaslattal. Hát ne vegyék zokon, ha erre tiszteletteljesen felhívom az urak figyelmét. deczember 11-én, kedden. Lássa, t. ministerelnök ur, igazán nem rossz szándék, ami az embert vezeti, de talán a t. miniszterelnök urat is megleptem ezzel az észrevételemmel. Ebből is látszik, hogy igy nem szabadna ezt a képviselőháznak elfogadni. Mert annak a kvótára vonatkozó intézkedésnek csak akkor szabad a törvénybe bevétetni, ha a két regnikoláris deputáczió annak rendje-módja szerint kongruens megegyezésre lép, vagy ha a két parlament meg nem egyezése okából a király döntötte el a kvótát. A 2. §. ezen intézkedésé­nek fundamentuma nem lévén, nézetem szerint ezt innen ki kellene hagyni, mert hiszen a kvóta­törvényt úgyis külön fogja a képviselőház tár­gyalni. Ezen kitérés után engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy rátérjek a politikai jelen­tőségű dolgokra. Engem nagyon kellemetlenül érintett — őszintén megvallom, — a kvótabizottságban tör­tént egy inczidens. A t. ministerelnök ur ugyanis a hírlapok értesítése szerint a kvótabizottságban azt a nyilatkozatot tette volna, bogy ő 1907-ben, mikor ez a kvóta tárgyaltatott, nem helyeselte a kvóta felemelését és nem is járult hozzá. Wekeríe Sándor ministerelnök: Nem mondtam! Polónyi Géza: A lapokban igy volt. A t. ministerelnök ur igy nyilatkozott a kvótabizott­ságban, hogy nem helyeselte. Én igy olvastam és ezer bocsánat, ha hamisan informáltak engem a lapok. A bizottsági tárgyalásokról nincsenek gyorsírói feljegyzések. Nekem rosszul esett ez a megjegyzés. Valami kis tudomásom van ennek a hátteréről és majd alkalmilag, ha a kvóta tárgyaltatik és szüksége merül felmegy naplótöredékemet fel fogom erről olvasni. Én azonban azt hittem, hogy ezek a kérdések nem fogják az élő nemzedéket foglal­koztatni és csak akkor fognak majd felmerülni, mikor mi már nem vagyunk. En ténybelileg, saját tudomásom, alapján is mondhatom, feltétlenül igaz, hogy a t. mi­nisterelnök ur nem helyeselte a kvótának azon mértékig való felemelését, ameddig az történt. Azonban bocsánatot kérek a t. ministerelnök úrtól, ha ezt igy a . kvótabizottságban nyilvá­nosságra hozzuk, akkor keresnünk kell, ugyebár, hogy kinek a felelősségére történt hát ennek a kvótának ily mórtékben való megállapítása. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) És akkor egy koporsó előtt kell megállnunk! Én talán leg­kevésbbé vagyok hivatott, mert hiszen én ak­kor ellene szavaztam ennek az intézkedésnek, bogy ezt a védelmet előterjeszszem. De a tör­ténelem számára tartozom a következő meg­jegyzéssel : Kossuth Ferencz ebbe a dologba, röviden szólva, bele lett ugratva. Egy hang (jobbfelöl): Ki ugratta bele ? Polónyi Géza: Mindjárt meg fogja tudni a t. képviselőtársam az akkori osztrák minister­elnök által. Azon bonhomiás emberek közé tar­tozott, akik jónak tartották az embereket, addig,

Next

/
Thumbnails
Contents