Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-759
50 769, országos ülés 1917 hogy az 1867 .- XII. t.-cz. annak alkotóinak szellemében, sohasem intendálta azt, hogy Ausztriában a közösen érintő és érdeklő ügyeinket rendeletekkel intézzék, hanem azt kívánja, hogy a két nemzet között az illetékes törvényhozások intézzék el, mert az alkotmányosság volt a 25. §-ban foglalt alapfeltétel a két nemzet között. Óriási vívmány részünkről ez, illetőleg az a tény, hogy ez most törvényjavaslatban meg lett állapítva. Magam részéről ezt az okot elégségesnek tartom arra, hogy a javaslatot megszavazzam. (Helyeslés a baloldalon.) Miért tartom elégséges oknak? Mert én talán magam vagyok a képviselőházban abban a kivételes helyzetben, hogy nekem azon kellett volna kezdenem, hogy én azt a törvényt, amelynek keletkezéséhez sem járultam hozzá, amely ellen szavaztam a koaliezió idejében, azt a törvényt provizórikus alakban meghosszabbítva sem szavazhatnám meg. A rendkívüli viszonyokra való tekintetből azonban és mégegyszer hozzáteszem, épen arra való tekintetből, hogy ez a klauzula most egy köztünk évtizedeken át fennállott közjogi vitát végleg eltemet, ezt magát elégséges oknak tartom arra, hogy mint provizórikus intézkedést elfogadjam. Most, tisztelt képviselőház, egy pár dologra kell kitérnem. Nem szeretnék hosszadalmasan a ház terhére lenni. (Mozgás.) Szükségesnek tartom, hogy röviden elmondjak néhány dolgot. Az első dolog, amelynél megállok, az, hogy a jelentésben, amelyet sajnálatomra ily gőzerővel hajtanak keresztül és amelyet, amint méltóztatnak tudni, közvetlenül az ülés előtt osztottak szét, ugy hogy igazán nem volt ideje az embernek megnézni, hogy mi van benne,, mondom, a jelentésben azt látom, hogy pl. a kvótára nézve, amelyről mindjárt szólni akarok, egy dispozicziót tartalmaz, hogy az 1907 : LV. t.-cz... Wekerle Sándor ministerelnök: 1909. Polónyi Géza: Kérem, az 1907 :LV. t.-cz. 2. és 3. §-át fentartja. Ez van a jelentésben. Nem tudom, más jelentést osztottak ki nekem ? Az 1907 :LV. t.-cz. 2. és 3. §-ai az 1919. év végéig hatályban tartatnak. (KözheszólásoTc a baloldalon! Sajtóhiba.) Ez nem sajtóhiba, az ellenkező volna a hiba, ha ez sajtóhiba lenne. Tisztelt barátom ugyanis legyen szíves tudomásul venni, hogy az 1907: LV. t.-cz. 2. és 3. §-a tartalmazza épen azt a rendelkezést, hogy a vámbevételek a kvótára fordíttatnak. Most azt olvasom a javaslatban, hogy két esztendőre, vagyis 1919-ig prolongáltatik. Igen, t. képviselőház, de engedjék meg nekem, én azt olvastam, hogy az osztrák Reicksrat kvóta-bizottsága elfogadott egy határozati javaslatot, amely csak egy esztendőre engedi a kvótát prolongálni. így ez a törvény nem lesz kongruens az osztrák törvényjavaslattal. Hát ne vegyék zokon, ha erre tiszteletteljesen felhívom az urak figyelmét. deczember 11-én, kedden. Lássa, t. ministerelnök ur, igazán nem rossz szándék, ami az embert vezeti, de talán a t. miniszterelnök urat is megleptem ezzel az észrevételemmel. Ebből is látszik, hogy igy nem szabadna ezt a képviselőháznak elfogadni. Mert annak a kvótára vonatkozó intézkedésnek csak akkor szabad a törvénybe bevétetni, ha a két regnikoláris deputáczió annak rendje-módja szerint kongruens megegyezésre lép, vagy ha a két parlament meg nem egyezése okából a király döntötte el a kvótát. A 2. §. ezen intézkedésének fundamentuma nem lévén, nézetem szerint ezt innen ki kellene hagyni, mert hiszen a kvótatörvényt úgyis külön fogja a képviselőház tárgyalni. Ezen kitérés után engedje meg nekem a t. képviselőház, hogy rátérjek a politikai jelentőségű dolgokra. Engem nagyon kellemetlenül érintett — őszintén megvallom, — a kvótabizottságban történt egy inczidens. A t. ministerelnök ur ugyanis a hírlapok értesítése szerint a kvótabizottságban azt a nyilatkozatot tette volna, bogy ő 1907-ben, mikor ez a kvóta tárgyaltatott, nem helyeselte a kvóta felemelését és nem is járult hozzá. Wekeríe Sándor ministerelnök: Nem mondtam! Polónyi Géza: A lapokban igy volt. A t. ministerelnök ur igy nyilatkozott a kvótabizottságban, hogy nem helyeselte. Én igy olvastam és ezer bocsánat, ha hamisan informáltak engem a lapok. A bizottsági tárgyalásokról nincsenek gyorsírói feljegyzések. Nekem rosszul esett ez a megjegyzés. Valami kis tudomásom van ennek a hátteréről és majd alkalmilag, ha a kvóta tárgyaltatik és szüksége merül felmegy naplótöredékemet fel fogom erről olvasni. Én azonban azt hittem, hogy ezek a kérdések nem fogják az élő nemzedéket foglalkoztatni és csak akkor fognak majd felmerülni, mikor mi már nem vagyunk. En ténybelileg, saját tudomásom, alapján is mondhatom, feltétlenül igaz, hogy a t. ministerelnök ur nem helyeselte a kvótának azon mértékig való felemelését, ameddig az történt. Azonban bocsánatot kérek a t. ministerelnök úrtól, ha ezt igy a . kvótabizottságban nyilvánosságra hozzuk, akkor keresnünk kell, ugyebár, hogy kinek a felelősségére történt hát ennek a kvótának ily mórtékben való megállapítása. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) És akkor egy koporsó előtt kell megállnunk! Én talán legkevésbbé vagyok hivatott, mert hiszen én akkor ellene szavaztam ennek az intézkedésnek, bogy ezt a védelmet előterjeszszem. De a történelem számára tartozom a következő megjegyzéssel : Kossuth Ferencz ebbe a dologba, röviden szólva, bele lett ugratva. Egy hang (jobbfelöl): Ki ugratta bele ? Polónyi Géza: Mindjárt meg fogja tudni a t. képviselőtársam az akkori osztrák ministerelnök által. Azon bonhomiás emberek közé tartozott, akik jónak tartották az embereket, addig,
