Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

48 759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. latokat nem szabad ezen szakasz alapján életbeléptetni, mert ez a »Stündige Belastung« tételébe ütközik, tehát az osztrák kormány csak törvénytelenül alkalmaznhatná a 14. §-t. Végül, ha törvénytelenül alkalmazná ezt a 14. §-t, akkor mi lenne ennek a konkluzuma ? (Felkiáltások jobbfelől: Ausztria dolga!) Az, hogy csak akkor teheti ezt, ha a Beichsrat nincs együtt és ha időközben összeül a Beichsrat, négy hét, alatt köteles az osztrák kormány ezt a Beichsratnak bejelenteni, amely ha nem »genehmigolja«, ha nem járul hozzá, • akkor érvénytelennek deklaráltatik az a rendelet. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Ha tehát ez a klauzula nem vétetik fel, akkor ilyen lesz a helyzet. Kérdezem már most, mivel vagyunk mi szerencsésebb helyzetben egy minden perezben, az osztrák kormány tetszése szerint felforgatható bizonytalan szerződéssel, mint egy ilyen provizóriummal, amelyben világosan benne van, hogy csak törvényhozási utón lehet időközben a szerződést egymással megkötni ? De nézzünk szemébe ennek a kérdésnek gyakorlatilag. Én sokat tűnődtem rajta és próbáltam a variácziókat magamnak beállítani : mire czéloz a t. képviselő ur, amikor azt mondja (Halljuk! Halljuk ! balfelől.), hogy ha mi nem leszünk készen ezzel a szerződéssel a békekötés előtt, olyan állapotok következhetnek be, hogy a békekötésnél fait accompli-val kell számolnunk és Magyarország nagy hátrányba juthat. Kerestem a megoldást és keresem, hogy kitől és mitől fél a t. képviselő ur ? Én is ismerem a Mittel-Európára vonatkozó irodalmat ; ismerem az autarkiára, az u. n. zárt vámterületre vonatkozó érveléseket ; ismerem Naumann theóriáját, aki vámunióról beszél ; ismerem azt a litteraturát is, amelyben ez az unió már régen megbukott. Elsősorban kiváló szaktudósaink, hozzáteszem talán a ministerehiök ur maga is ellene volt a vámunió eszméjének és az is tisztába hozatott már, hogy olyan békét létesiteni Európában, amely gazdasági téren az entente-ot és a czeutrális hatalmakat újból szerződésszerüleg békekötésileg egymással szembeállítja, ma már minden józan ember Európában kizártnak tartja. Mi az az eshetőség, amelytől t. képviselőtársam fél ? Nem akarok messzemenő dolgokba bocsátkozni és nem akarok, annyira profán lenni, hogy az ő okoskodásával szemben arra hivatkozzam, hogy talán a kínaiak vagy a japánok fognak megzavarni minket a béke szerződésnél ? De menjünk közelebb. Ellenségeink közül Oroszországgal, ugy látszik, közeli, legalább is valószmü külön béke előtt állunk. Mondja meg nekem t. képviselőtársam, mit változtat az Oroszországgal kötendő békeszerződésen az, hogy nem kötöttük meg idáig a Tisza—Clam-féle kiegyezést ? T. kéjDviselőtársamnak könnyebo a helyzete, mert tudja, hogy mi van benne és el is dicséri a kiszerencsés helyzetben, hogy ilyen házi titkokat szerencsés helyzetben, hogy ilyen házi titkokat is bírhatnék, szabadjon azt is kétségbe vonnom, hogy az valami jó szerződés. A kvótaemelés öt esztendei fentartása nem egészen szerencsés gondolat. De most nem beszélek erről, maradjunk csak a témánál. Ki fogja veszélyeztetni a mi érdekeinket egy békekötésnél, — gazdasági érdekeinket értem, — amikor mi, remélem, a győztes czentrális hatalmakkal, Németországgal, Törökországgal és Bulgáriával együtt megyünk a béketárgyalásra ? Széjjel nézek és kérdem, talán Anglia ? Hát milyen érdeke lenne Angliának egy helyzetet teremteni, hogy Magyarországon egy az országot gazdaságilag megkötő béke jöjjön létre ? Ugyanez az eset áll Olaszországra nézve is. Talán Montenegró, Szerbia, vagy Bománia az, amelytől félnünk kell % De van még egy hatalom, amely a béke asztalánál meg fog jelenni : Őszentsége, a római pápa ; ha csak tőle nem féltjük Magyarországnak jövendőbeli békeérdekeit, akkor nem tudom, hogy melyik az a hatalom, amely ott meg fog bennünket zavarni ! Egy ilyen komoly előadásban tartozik a képviselő ur azzal, hogy ezt nekünk megmondja, mert rébuszokkal nem tudok foglalkozni. Mi az, amitől a t. képviselő ur mint egy politikai vauvautól fél ? Én nem tudom kitalálni. Engedje meg nekem t. képviselőtársam, hogy ezekután tiszteletteljesen kérdést intézzek hozzá — amit Sándor Pál t. képviselőtársam elég helyesen beszéde egyik-másik pontjában már érintett — a 20 éves kiegyezésre vonatkozólag. Mert arról van szó, a Tisza-féle szerződés 20 esztendei tartamú, igaz-e ? Richter János: A ministerelnök ur tudja. Teleszky János: Én ugy tudom, hogy a mai kormány magáévá tette. Polónyi Géza: Azt hiszem, az országnak is joga volna hozzá, hogy tudja. Ha már megpendítette t. képviselőtársam ezt a kérdést, kérdem, hát hogy lehet 20 esztendőre előre szerződést kötni a háború kellő közepén, amikor példának okáért Lengyelországról azt sem tudjuk, hogy területileg hogy fog az kinézni ? Szeretném azt a Tisza—Clam szerződést látni a következő kérdések szempontjából: Mi a tarifában a változás ? Milyen tarifa fog akkor életbe lépni, ha a kongresszusi Lengyelország — értsd Varsót és környékét, az 1815-iki kongresszus által teremtett Lengyelországot — külön állam lesz ? Mert a kongresszusi Lengyelország eddig Oroszországhoz tartozott ; ennek folytán a háború előtt, ugyebár, az Oroszországgal fennállott szerződés hatálya alá esett. Ha most önálló állam lesz, milyen províziót tartalmaz ez a húsz éves szerződés arra az esetre, ha a kongresszusi Lengyelország csak magában lesz önálló állam; milyent tartalmaz az esetre, ha a kongresszusi Lengyelország csak magában lesz önálló állam ; milyent tartalmaz az esetre, ha secundogenitura lesz és milyeneket az esetre, ha önálló királyság lesz % Milyen tarifa alkalmaztatik majd Galicziára % Galicziára az esetben, ha autonóm ország lesz anélkül, hogy csatlakoznék a kongresszusi Lengyelországhoz és milyen tarifa fog alkalmaztatni akkor ha Galiczia hozzácsatoltatik a kongresszusi Len,,