Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. ség.) hanem azt is meg kell önöknek tenniük, hogy itt igenis meg fogják szavazni azt a törvényt, amely az önök egész múltját dezavuálja, mert akkor, mikor önök ma ebben a törvényjavaslatban megszavazzák azt, hogy alkotmányos ut csak az, hogy a törvényhozások hozzájárulásával lehet egy szerződést megkötni, akkor önök megszavazzák azt is, amit a függetlenségi és 48-as párt évtizedek óta itt önökkel szemben vitatott, hogy az eddig a 14. §. alapján Ausztriában életbeléptetett összes hasonló intézkedések mind alkotmányellenesek és törvénytelenek voltak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ez az értéke annak, hogy amikor mi ezeken a padokon követeltük azt, hogy ez ismertessék el,, ma ideállunk és nem azzal a kaján mosoly]yal, amivel önök szokták kisérni az ilyen leleplezéseket, hanem a szánakozásnak őszinte részvétével (Derültség bálfelől.) veszszük tudomásul, hogy a t. képviselő urakat az osztrákok tanitották meg arra, hogy mi az alkotmányosság és hogy a 14. §-szal már sem Magyarországon, sem Ausztriában alkotmányt többé fentartani nem lehet, hanem csak a népek önrendelkezési jogán nyugvó és egyedül a törvényhozás által végezhető funkczióval. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amit most mondok, az egy ujabb adat arra, hogy az 1867 : XII. t.-cz., ha Magyarország javára szól, nem funkczionálhat. En nagy türelemmel és élvezettel hallgattam t. képviselőtársam felszólalását és vártam, hogy mikor fogja megtenni az őszinte vallomást, vagy gyónást, amit ma már olvastam az egyik lapban, a Budapesti Hírlapban. Azt mondja — azt hiszem, elfogadják az urak. hogy helyesen interpretálom — micsoda őrületet csinál ez a magyar nemzet, hogy megfosztotta magát a lehetőségétől annak, hogy Ausztriában ezt a jó kiegyezést a 14. §-sal léptessék életbe ? Csak épen ez hibázott még, hogy a Sztanekek és a többiek elolvassák ezt a cikket ! Ha önök azt hiszik, hogy szolgálatot tesznek azzal Magyarországnak, ha azt mondják, hogy Ausztriában, népképviselet termében törvényhozási utón nem lehet keresztülvinni egy Magyarországra csak annyira-amennyire kedvező kiegyezést, akkor nagyon tévednek. Önök ezzel halálos Ítéletet mondanak az 1867 : XII. törvényczikk felett. (Ugy van! a balodálon.) Mert ilyen viszonyt, amikor odaát nem lehet a kiegyezést törvényes feltételek mellett végrehajtani, csak az az ember tarthat fenn, aki nemzetének jövendőjét könnyelműen koczkára akarja tenni más nemzetek érdekeinek szolgálatában. (Ugy van ! a baloldalon.) Tudom, hogy az urak ezt nem akarják. Mielőtt azonban rátérnék a kérdés gyakorlati részletezésére — mert annyira érdekes a dolog, hogy érdemes volna vele bővebben foglalkozni — fel akarok hozni egy argumentumot. Nagyon kérném a t. képviselőtársamat, jegyezze meg jól, amit mondani fogok ; hátha sikerül őt kapaczitálnom. (Derültség a jobboldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur — ngjeháT ez a gerincze az okoskodásának, — hogy nem szabad Magyarországot kitenni annak, hogy ilyen provizóriummal álljunk a békekötés elé. Ugyebár, ez a gerincze az okoskodásának. B. Madarassy-Beck Gyula: Ez a gerineznek csak az első csigolyája. (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza : Ö szerinte szükséges lett volna a Tisza—Clam-féle kiegyezés, hogy mi a világ békéje elé állhassunk. Béla Henrik : Nem fogják megszavazni azt a bizonyos húszéves kiegyezést % Polónyi Géza: Már mint én ? Béla Henrik : A. függetlenségi párt nevében beszél. Polónyi Géza : Nagyon nagy prémiumot tartanék, ha t. képviselőtársam én velem akarná megszavaztatni a húszéves kiegyezést. Béla Henrik: Ne fogadj fel soha semmit ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Géza: De ne menjünk erre a térre. En most azt akarom bonczolni, hogy mit jelent érdemlegesen a t. képviselő urnak és az egész pártnak ez az álláspontja, hogy ezt a békekötés előtt kellett volna rendezni, mert ha ez nincs meg, akkor Magyarország nagy károkat fog szenvedni. Először azzal a kérdéssel foglalkozom, igaz-e az, hogy ha a kormány nem vette volna fel azt a klauzulát, akkor a békekötéssel szemben kedvezőbb helyzetben volnánk. B. Madarassy-Beck Gyula: Ez két egészen különböző kérdés ! Polónyi Géza: Azt kérdezem, ha nem volna ez a klauzula ebben a törvényben, hogy »csak törvényhozási uton«, ami ellen kifogást tett, ha ezt elejtenők, akkor milyen helyzet állana elő és hogy vájjon az a helyzet az ő általa vitatott békére való tekintettel Magyarország szempontjából kedvezőbb-e vagy sem ? B. Madarassy-Beck Gyula: Félre méltóztatott érteni ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Polónyi Géza: Én csak azt mondom : ha nincs benne ez a klauzula és ha mi nem engedjük el az osztrák kormánynak ezt a caudiumi igát, amely alá az ottani pártok kényszeritették akkor milyen lenne a helyzet ? Akkor lett volna egy alkudozás, vagy mondjuk lett volna egy perfekt kiegyezés, — ami nincs és nem volt — amelyre nézve, miután az Ausztriában parlamentáris utón nem fogadható el, nem vihető keresztül, állana az a helyzet, hogy az Osztrák kormánynak joga volna azt a 14. § alapján életbeléptetni. így áll-e a helyzet ? Hát jobb volna akkor Magyarország helyzete 1 Mit jelent az a 14. § ? A 14. §. alapján életbeléptetett intézkedések a törvény világos kifejezése szerint először L provizórikus, tehát ideiglenes jellegűek. Másodszor az 1867. évi deczember 21-iki idevonatkozó osztrák törvény 14. §-a szerint az u. n. szükségrendelet erre az esetre nem vonatkozhátik. Ha t. i. a 14. §-t szószerint megtartják, akkor a kiegyezési javas-